2014. január 25., szombat

Nagy sóhajtás

Hosszas és mindenre kiterjedő empirikus kutatásaim eredményeként elmondható, hogy kizárólag attól az ételtől lehet fogyni, amit az ember nem eszik meg. Úristen, milyen éhes vagyok!
De nem baj, mert közben arra is rájöttem, hogy végül is amikor még szép, vékony, 36-os konfekcióméretű lány voltam, akkor is gyakran voltam éhes, bár akkor nem az önmegtartóztatás miatt, hanem mert így jött ki a lépés. Mit tudom én, este nem sikerül hazajutni vacsorázni, mert fontos találkozóm volt mondjuk valamelyik moziban, ilyesmi, nassolni meg nem álltam neki, mert én enni szeretek, nem hülyeségekkel pótolni az evést. Vagy rohantam, elképesztő mennyi dolga tud lenni az embernek, amíg nincsenek gyerekei. Mondjuk nyilván aztán is nagyon elfoglalt az ember, csak éppen fordítva, ez egy olyan elfoglaltság, amikor nem tud csinálni semmit*. Úgyhogy unalmában eszik.
Igaz, régen dohányoztam is, ami azért vékonyan tartja az embert, de ha ez az ára, akkor ott egy meg a fene az egészet, maradok inkább negyvenes.
Szóval az a terv, hogy visszaszoktatom magam arra, hogy nem gond, ha éhes vagyok. Ez van, semmi különös.
Meg arra is rájöttem, hogy én régen alapból vigyáztam az alakomra, sosem ettem édességet, sem zsíros dolgokat, meg péksüteményeket, (mondjuk azt most sem), viszont sok salátát, ilyesmit. Akkor ez fel sem tűnt, de most így visszagondolva, tényleg.
Amúgy csak annyi történt, hogy nem jön rám az a farmer, amit még Ákos születése után is tudtam hordani.

*mármint semmi olyat, amit magától is csinálna. Főzni, meg mesét olvasni, meg szőnyegen ülve legózni persze akkor is lehet, de mondjuk én még soha nem hívtam fel senkit, hogy te figyelj már, menjünk már el holnap legózni, főzni, vagy mesét olvasni, na.

2014. január 8., szerda

Mostanság ezek vannak

Ákos szamuráj akar lenni. Nem csak farsangkor, hanem úgy általában, életvitelszerűen.
A minap rátekertem a hasára egy bambusz tányéralátétet, hogy majd ebből fogjuk kiszabni a mellvértjét, mert a szamurájok mellvértje ugyebár bambuszból van.
Ákos: (elgondolkodva) - Apa! Annak a szamurájnak a könyvben miért nem bambuszból van a mellvértje?
Pé: - Szerintem abból van, csak nem látszik a ruha alatt.
Ákos: - Aham... Ó, és még valami! Én is az akarok lenni!

Egyébként határozottan megnagyfiúsodott, kapott pl. egy rendes sapkát, ami csak úgy a fején marad, és nem áll alatt kötős. Ebben olyan szép a kis feje, hogy azóta szégyellem magam, hogy az áll alatt kötős sapkával égettem évekig. Ezen kívül megtanulta kiejteni az összes hangot.
Az úgy volt, hogy bepánikoltam, hogy nem hogy nem javul a beszéde, hanem inkább rögzülnek a helytelenül kiejtett hangok, úgyhogy ide neki a logopédust. Csakhogy a szakembernek telefonálni kellett volna, azt meg én kórosan utálok, úgyhogy gondoltam, én is meg tudom logopédiázni a gyereket, vagy ha nem boldogulok, majd felhívja a Pé, de hát azt jól meg kell indokolni, úgyhogy inkább nekiálltam megoldani a kérdést. A dolog eredménye az lett, hogy utcahosszat ordítva köszön a 70 éves szomszéd bácsinak: szia Ssssanyi! így demonstrálja, hogy milyen jól megy már neki az s. Meg az összes többi is megy, de a szia sanyizás miatt nem mertük vele személyneveken gyakoroltatni. Úgyhogy most az r hang kivételével csodásan ügyesen ejt mindent az Ákos, illetve az r is megvan, de a francia, a garatnál pörgetett, nem pedig a Közép-európai, a szájpadlásos megoldás. De az is csak mutatóba.
Ezen kívül ugye egyedül fürdik (na jó, a Borcsival, de csak kényelemből, mert majdnem szétválasztottuk őket, amikor észrevettük, hogy kifejezetten érdeklődnek egymás nemi szervei iránt. Végül győzött a lustaság, a franc fogja kétszer elkezdeni a kádba könyörgést), és fürdés végén mindig csinál nekünk "japán ajándékot", ami azt jelenti, hogy elpakol. Leereszti a vizet, helyére teszi a dolgokat, felakasztja a törölközőt. Rendes gyerek nagyon, már várom, mikor kap gyomorfekélyt.
Ez a rejtett testrészek iránti érdeklődés meg... hát egyelőre nem nagyon tudom, hogy kezeljem. A minap ugyan megkérdezték, hogy mi az a szex, de nem mertem nekik elmondani, hogy miben különbözik a mindennapi öleléstől, mert kicsit tartok tőle, hogy mivel eléggé bizalmas barátságban vannak, végül egymáson találják kipróbálni, puszta kisgyermeki érdeklődésből, az meg kinek kell.

A levegő lokális minőségével kapcsolatban

Mivel itt Körmöspálcáson időnként kicsit gyanús a levegő*, beállítottunk ide a nappaliba egy levegőtisztító berendezést. Tényleg nagyon finom, friss illatú levegőt csinál, valahogy letépi a büdös atomokat a molekulákról, vagy hasonló**.
Azóta attól félek, hogy a végén itt fogunk megfulladni a jó szagú levegőnkben, mert nem vesszük észre, hogy már rég elfogyott belőle az oxigén. Ez például mennyire reális félelem? Vagy ha mondjuk naponta kétszer elmegyünk itthonról meg hazajövünk, jön be annyi oxigén ajtónyitáskor, hogy kihúzza vele reggelig egy négytagú család?

*esténként konkrétan disznószar szag van nyáron, télen meg szerintem hullákkal tüzelnek sok házban, vagy autógumival, de szerencsére olyan éjjel tizenegyre kitisztul.
** inkább maradjunk abban, hogy vagy hasonló

2014. január 7., kedd

Á, mégsem heverhető ki

És van még a félkezes kézmosás, mint kisgyerekes anyukás torzulás. Hogy ugye a baba/kisgyerek ül a bal csípődön, te meg csak a jobb kezedet tudod megmosni így.
Na most ha ez elég hosszú ideig tart, a gyerekek megtanulják. Az enyémek nagyon ügyesen mosnak kezet fél kézzel. Nem is tudom, mi lenne, ha öten lennének. Vagy tizenhárman.

2014. január 5., vasárnap

Na mindegy

Tudom, nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki unalomra panaszkodik, de tényleg, mit lehet csinálni télen, két héten át, amikor az embernek kötelezően nem lehet semmi dolga?
Mondanom sem kell, kínomban ipari mennyiségű scrapbook cuccot gyártottam, hogy csak egyet említsek:


Most meg, mire vége a szünetnek, és mehetnék a dolgomra, meg is fáztam a nagy semmittevésben, de most tényleg, mitől??? 
Na jól van, megmutatom ezt is, kacagjatok gurgulázva:


Mára ennyi.


2014. január 2., csütörtök

Újévi kívánság

Ha van olyan opció, hogy az ember imád, és tud is főzni, ugyanakkor nádszálkarcsú, én azt kérem. A kompromisszumok nem érdekelnek.

(egyébiránt egészség, boldogság, bőség a család minden tagjának. Legjobb, ha nem nyúlunk semmihez, a 2013-as helyzettel még simán elvagyunk egy évig. Akkor felülvizsgáljuk. Kivéve a karcsúságot*, mert azt újonnan vettük fel a listára.)

* nem kérek lehetetlent, a 38-as konfekciómérettel már simán kiegyeznénk, az jelenleg egy szám korrekciót jelent.