Semmi

Az van, hogy nekem így koronavírusra kb. semmit sem változott az életem, csak most rám akarják kényszeríteni, hogy úgy éljek, ahogy eddig, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt, és ettől kiver a víz. Eddig is gyakran mostam kezet, kerültem az embereket, az ismerősöknek sem álltam bele a szájába, és csak kesztyűben fogtam meg public fogantyúkat. Szóval nekem ne magyarázzanak.

Erre járványügyi intékzedésnek kitalálják, hogy szombat délelőtt nem mehetek bevásárolni. Hát az anyjuk picsáját már.

A karantén 12. napján

Borcsi: - Annyira ingerszegény az életem, hogy már az is felvillanyoz, hogy hétfőn új tollal írhatok.

Karantén idején

Pé: - Úgy érzem, egész nap mást se csinálok, csak a mosogatógépbe pakolok.
Kalib: - Ez tudod, mit jelent? Azt, hogy itthon vagy.

Logikus

Pé: - És nagyon kérlek, kislányom, ne egyél bele kiskanállal az almapürés üvegbe, mert akkor más már nem ehet belőle!

Borcsi: - Igen, ez logikus. Azért csinálom. 

Minőségi nyelvoktatás az egyházi iskolában

Kalib: - Ákos, pótoltál mindent angolból Sikerült megtanulni a daily routine-t?

Ákos : (gondolkozik, látom, kattognak a fejében a fogaskerekek.) - Azt nem. Csak a daily bread-et. 

:D

A lényeg, hogy mindig van mit csinálni együtt

Borcsi (13): Figyelj Ákos (10,5), ma megszépítelek. Megmosom a hajad, hogy pihe-puha legyen, utána arcmaszkozunk és végül felolvasok neked. 

:D

Nincs itt semmi látnivaló

Az mennyire etikus, ha van egy közpénzből fenntartott (önkormányzati) újság, amiben a főszerkesztő öccsének van egy rovata, amelyben a civil foglalkozását népszerűsíti. Oké, könyv, de akkor is a kiadója könyveit reklámozza.

Na most, mivel a felesége pont boltot nyitott, hát ebben a rovatban szerencsésen helyet kapott a feleség boltjának az egyik terméke is. Nem reklámként, hanem szerkesztőségi cikként.

Persze, fogadjunk, hogy ezt a világon senki más nem tartja dögletesen büdösnek, rajtam kívül.

Hatás

Egy hete fogyókúrázom. Nem probléma, tudom, hol kell keresni ilyenkor is az élvezeteket. Na de, a lényeg. Tudjátok, mim lett vékonyabb?

A derekam? Neeem.

A combom? Nem-nem.

Az arcom? Az sem. 

Hanem az ujjam. 

Az ujjamból fogytam annyit, hogy lecsúszik a jegygyűrűm. 

Napi bölcsesség

Kalib: - Hát én továbbra sem értem, hogy tudnak az emberek ennyire lelkesedni azért, hogy valaki gyorsan tud úszni. Pár századmásodperccel gyorsabban, mint a többiek.

Borcsi: - Mások meg a túró rudiért lelkesednek.

Hát, asszem ennyi :D

Holdfogyatkozás

Én nem akarok ünneprontó lenni, tényleg, de valaki magyarázza már el nekem, hogy mitől érdekes vagy látványos egy holdfogyatkozás, amikor kb. semmi sem történik, csak pont úgy néz ki a Hold, mint máskor.

Trónok harcás példán keresztül

Van egy bérlőm, akivel tisztára olyan levelezni, mint amikor Daenerys meg Havas Jon először találkozik.

Na, ez a srác is, a levelei végén hosszan sorolja, hogy X. Y. MBA, owner, cégnév, tököm tudja, az én aláírásom meg annyi szokott lenni, hogy K.

Mondjuk, most már akár hozzá is tehetném, hogy Újságnév, meg Rovatvezető. Csak nem fogom, mert egyébként szerintem semmi köze hozzá.

A mindennapi rasszizmussal kapcsolatban

A minap felhívott telefonon Ákos tanítónője, (akit egyébként nagyon szeretünk), hogy nem tudja, van-e róla tudomásom, de Ákos (9 és fél) elkezdett barátkozni egy túlkoros, 15 éves, nyolcadikos fiúval, aki ráadásul dohányzik, és hát izé, cigány. Nevezzük Vargának.

Mondtam neki, hogy persze, hogy tudok róla, volt is már nálunk a gyerek, de hát igazából nincs vele semmi baj. Beszéltünk is róla a Pével, hogy azért még nem fogjuk eltiltani tőle Ákost, mert cigány, a dohányzást meg majd mondjuk Ákosnak, hogy ne merészelje, mert seggbe rúgjuk, de amíg ez az egyetlen, amit fel lehet hozni a Varga ellen, addig tőlem barátkozzanak.

Az osztályfőnök kissé elbizonytalanodott, elmesélte, hogy ez a gyerek enyhe értelmi fogyatékos, és örökbefogadott, mert születése után otthagyták a kórházban, és az iskolában sincs könnyű dolguk vele a tanárainak. Hát, mondom még pár okkal több, hogy ne legyünk vele köcsögök.

Úgyhogy elkezdett hozzánk járni a Varga, Ákossal nagyokat rollereztek meg labdáztak az udvarban, meg Nerf csatákat vívtak és alkalmanként a telefonjukat is bámulták. Legutóbbi ilyennél mosolyogva odaosontam, hogy megnézzem, mivel játszanak, és ha ilyen belső nézőpontú lövöldözős játék, akkor kicsavarjam a kezükből, de nem olyan volt a játék, hanem a Mikulás ugratott a rénszarvas szánjával a buckákon. Alig bírtam visszafojtani a röhögést.

Este hatkor szóltam a Vargának, hogy most már menjen haza, mert az Ákosnak tanulnia kell, erre bólintott, de addig nem volt hajlandó kilépni a kapun, amíg össze nem szedte az összes Nerf lövedéket, amit szétrambóztak a házban. Le voltam nyűgözve.

Tegnap meg éppen indultunk Ákossal a gördeszka pályára, amikor észrevette, hogy nézd már, itt lóg az előszobában a Varga kabátja, itt felejtette. Gondoltam, remek, két legyet ütünk egy csapásra, hazavisszük a gyerek kabátját (Ákos egyszer hazakísérte, nagyjából tudta, hogy hol lakik), és akkor már jól megnézem magamnak, hogy kik a szülei, és ha akar, csatlakozhat is hozzánk, és akkor rögtön lesz Ákosnak haver is a deszkapályán.

Elmentünk a házukhoz, ami egy társasház, a kapucsengőn vagy tíz névvel, Varga egy sem. Ez nem lesz egyszerű. Hamarosan kijött egy ember a szomszéd házból, és megkérdeztem, hogy hol lakik a Varga Dani, hová kell csöngetni. Megmutatta.

És akkor becsöngettünk, és ajtót nyitott nekünk a Varga anyukája, egyben a körmöspálcási kórház orvosigazgató-helyettese.
Aki egyébként már az én gyerekeimet is vizsgálta, és tök jó élmény volt mindig, mert nagyon kedves és természetes nő, orvosként meg roppant alapos és lelkiismeretes. Bemutatkoztunk, nagyon örült, hogy megkerült a kabát, beszélgettünk pár percig, utána kimentünk a pályára, ahol már ott várt minket a Varga.

Hát ennyi a sztori, ami tisztára olyan, mint egy indiai tanmese arról, hogy az előítélet csúnya dolog, és aki mentes tőle, elnyeri méltó jutalmát, vagy egy zen történet, hogy attól, hogy valamiről azt hisszük, hogy rossz, még kiderülhet, hogy nem is az.

Egyébként én megértem az osztályfőnököt, aki ijedtében nyomott nekünk egy alertet, okkal gondolhatta ugyanis, hogy nem fog nekünk tetszeni ez a barátság. Itt ugyanis teljesen konform utálni a cigányokat, tehát nyilván mi is utáljuk, ő csak jót akart. Viszont tökéletesen megértette, amikor elmagyaráztam neki hogy húsz éve számtalan cikkben vezettem le, hogy rasszistának lenni nem oké, és ha valakit azért utasítunk el csípőből, mert cigány, különben meg semmit sem tudunk felhozni ellene, az rasszizmus. Milyen ember lennék már, ha én meg suttyomban mégis ugyanezt csinálnám. Ráadásul pont most dolgozom az állami gondozott gyerek témán, mármint újságíróként, szóval én nem fogok gecizni egy három éves korában örökbefogadott gyerekkel, az tuti, mivel pontosan tudom, hogy milyen hatással van a babákra az anyátlanság.

Oké, belátom, csiklandozó érzés, hogy megmérettettem, és nem találtattam könnyűnek.

Amúgy meg egy teljesen aranyos gyerek ez a Varga, én bírom.

Ákos, a lovag

Ákos ramen levest készít.

Kalib: - Mérd ki a vizet és töltsd bele a vízforralóba!
Ákos: - Megvan. (Bekapcsolja)  Mindjárt felforr. Addig táncoljunk!

(És valóban, már nyújtotta is a karját, és megpörgetett-forgatott. A zenét ő énekelte hozzá.)

Megfigyelés

Borcsi tévét néz, reklám megy.

B: - Anya, ez a nő pont olyan, mint te. A Tantum Verdéről énekel.
K: - Ilyeneket szoktam csinálni?
B: - Igen. Csak te a májkrémről. Vagy Ákos lábujjáról.

De legalább cukik

Azon gondolkoztam tegnap, hogy mennyire unom már, hogy az életem egy gondoskodás. Ha nincsenek itthon a gyerekek, vagy véletlen nem akarnak tőlem semmit, akkor biztos, hogy jön a macska és vernyog nekem valamiért.

Erre tegnap lett két halunk.

De legalább azok csendesen élnek és halnak.

Nyomós érv

Borcsi (sikítva): Úristen, poloska van a szobámban!
Kalib: Fogd meg egy vécépapírral és vidd ki.
B: Jaaaj, nem merem, félek tőle.  Vidd ki te!
K: Nem lehet.
B: Miért, te is félsz tőle?
K: Nem. Hercegnő vagyok.

Ufónak néz

Borcsi elképedve mondta, hogy képzeljem, Varró Dani benne van az irodalomkönyvükben. Mondom, tudom, tananyag.
- De hát anya, te tőle mondtál nekünk verseket! Hogy lehet akkor, hogy más is ismeri, és nem csak mi ketten a Földön? Én azt hittem, ő olyan, mint a Rutkai Bori, akit senki se ismer rajtunk kívül.
- Mi? Rutkai Bori tök híres!
- Hát a mi osztályunkból mindenki az Alma együttesen nőtt fel.

#köszbartoserika #ufónaknézagyerekem

Bréking

Mindent visszavonok, amit a macskáról írtam. Tegnap éjjel elejtett egy egeret. Ügyes macska ez. Mondjuk, most itt egy egérhulla a teraszon, azzal vajon mi legyen? A macskának, úgy látszik, nem kell.

Így tudta meg

Borcsiék (12) beszélgetnek a gimi folyosólyán az osztálytársakkal, a téma: ki hogy tudta meg, hogy nincs is Jézuska.

A lányok sorra mesélik vihogva a sztorikat, egyikük meg csak áll ott, egyre sápadtabban. Végül kibukik az ártatlanból: "Ne basszatok ki velem, tényleg nincs Jézuska?"

:D

Ákos szerint a transzcendens

Kalib: - És az hogy van, Ákos, hogy Istenben nem hiszel, de a Jézuskában igen? Mégiscsak az egyikből következik a másik.

Ákos: - Úgy, hogy én a tudományban hiszek. És a Jézuska létezésére van bizonyíték, Istenére meg nincs.

Kalib: - Milyen bizonyíték?

Ákos: - Az ajándékok!