Hosszú magyarázkodás a miértekkel kapcsolatban

Na, most már úgy látszik, tényleg visszatértem.

Az úgy volt, hogy tavasszal még úgy tűnt hogy ez a gasztrojelenség, úgy is, mint újság, a világ legjobb munkahelye lesz. Békésen elszerkesztgetek, nem kell megszakadni a munkában, a főni a legcukibb főni a világon, szóval lesz végre egy normális nyaram, amikor lesz időm a gyerekeimmel lenni, meg élvezni az életem.

Ehhez képest kiderült, hogy nincsenek az újságnak szerzői, mármint érted, cikkek, mert nincs rá pénz. Ja, hát rám se nagyon, szóval mi lenne, ha én írnám tele az újságot, viszonylag szar pénzért? Mivel nem igazán volt kedvem nyáron normális munka után kutatni, belementem, és ezzel a profi mozdulattal tökön is böktem saját magam.

Úgy telt el a nyaram, hogy nagyjából futottam magam után, hogy mindig készen legyen az újság, és a dolgozószobám ablakából ugyan láttam, hogy kint süt a nap, de hát úgy délután négyig nem igazán kerültem vele közvetlen kapcsolatba. Mondjuk most is itt ülök, ahelyett, hogy kimennék végre.

Szóval nem volt nekem se kedvem, se időm blogot írni, meg életem se nagyon volt. Aztán, mire vége lett a nyárnak, és bejöttek a hajnali fagyok, lezártam az egészet a picsába. Először a főni mondott fel, aztán én - a szerzők már szép lassan kikoptak, amit emellett a honorárium mellett mélységesen megértek - és ma délelőtt 11:32-kor odafostam az utolsó cikket is, és vége. Hogy számszerűsítsük, 70 darab cikket kellett megírnom havonta. Azt hiszem, ezt akkor már nem is kell tovább magyaráznom, hát, nem ezekre fogom megkapni a Minőségi Újságírásért díjat. Mondjuk ugyanezt csinálták a Dívánnyal is, amiért szerintem nagyobb kár, viszont nem az én bajom többé.

Érdekes adalék még, hogy pontosan azon a napon mondtam ki, hogy ennek tényleg és végleg vége, nem megyek vissza kétszer annyi pénzért sem (amikor felmondtam, hirtelen mégis lett pénz), amikor hivatalosan bejelentették, hogy a NER felvásárolta a kiadót.

Természetesen ismét bízom a szebb jövőben a Kalib-féle, gyengeelméjűséggel határos hurráoptimizmusomnak köszönhetően. A jelenlegi újságírói munkám, ami októberben kezdődik (hétfőn), úgy néz ki, hogy heti kettő darab cikket kell majd leadnom (segítek, az havi 8 a 70 helyett), azt is olyan témában és stílusban, ami nekem jól esik. Nem mintha a stílussal eddig bajok lettek volna, van az a pénz, amiért mindent leszarok, és ezért irtó viccesek és őszinték lettek a cikkeim :D.

Ezzel párhuzamosan a Pé ugye visszament ugrálni a balettba, úgyhogy innentől kezdve a pénz nem számít. Lehetek megint főleg anyuka, amire pont szükség is mutatkozik, úgy látom. Borcsi kamaszodik és a suli kemény (erről majd írok még hosszút), Ákosnál meg erősen mutatkoznak a jelek, hogy nagyobb odafigyelést igényelnek bizonyos részképességei, szóval, nem árt, ha van neki anyja, aki nem egy kifacsart agyú felmosórongy estére. 

Hát így alakul a mi szép életünk, és szerencsére még a nap is süt kint, szóval még azt sem mondhatom, hogy elbasztam az egész nyarat, és tél lett, mire újra élhető lett az életem (még csak 5 órája, de már megszoktam), hanem még lesz itt pár élvezhető hét az évben, mielőtt betör a sötétség.

Ja, és a lényeget majdnem elfelejtettem, hogy párhuzamosan elmegyek döbröginek. Ha emlékeztek, volt ez az aranykalászos gazda tanfolyam, amit lelkesen végigküzdöttem, és ami azért kellett, mert van egy birtokunk. Na most a dolgok a természetüknél fogva olyanok, hogy egyszer csak alighanem nekem kell majd átvennem a birtok ügyeit, addig pedig ki fogom tanulni rendesen, anyám mellett. És mivel Ákos azt találta ki, hogy ő márpedig gazda lesz, és a tanyán fog lakni és dolgozni, én fogom tartani neki a frontot a következő 10-15 évben, amíg elvégzi az egyetemet szakirányon (meg persze az általános iskolát és a gimit is). Ha átver, és mégsem veszi át, én kinyírom. 

Akkor most lezárjuk a témát egy ötössel

Itt most egy hosszú és ömlengős poszt jönne az aranykalászos tanfolyamról, csak most már én sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Tulajdonképpen ötöst kaptam. Mármint tényleg ötöst.
Na most ha én ötösre teljesítettem, akkor mennyire kell fogalmatlannak lenni a négyeshez, vagy ne adj Isten, a ketteshez? De az is lehet, hogy csak a szokásos nagyszerűségem az, ami megcsillant már megint, és csak a maximalizmusom nem engedi, hogy tökéletesnek lássam, amit vizsga címén nyújtottam (not).

Szóval azt figyeltem meg, hogy aki bejárt az órákra, és több gondolata van a világról, mint mondjuk egy ékegyszerű traktoros gyereknek, az ötöst kapott. Az ékegyszerű traktoros gyerek meg négyest. Akik nem jártak be, csak vizsgázni jöttek (és többségében iszonyat hülyén néztek, de mindenki segített nekik) azok is átmentek valamilyen eredménnyel. Még az a csávó is, aki kiment a gyümölcsösbe szakszerű ágeltávolítást végezni, csak a.) először nem találta meg a gyümölcsöst, kóborolt ott vagy fél óráig, mert még sosem járt a tangazdaságban, és a fákról nem ismerte meg, hogy az lesz az, b.) amikor viszont odaért, kiderült, hogy nem vitt magával fűrészt. Nem tudom, biztos el akarta rágni az ágat, mint a szúbogár.

Na jó, nem igaz, hogy teljesen fogalmatlan maradtam mezőgazdasági téren, például tényleg tudom a gyomnövények nevét a kiskertemben, és azt is tudom, hogy nitrogén, kálium és foszfor kell a növénynek, hogy teremjen. Meg hogy mire jó a vetésforgó, és hogy a fű tömege négyszerese a szénáénak, meg még egy csomó mindent, de tényleg. Viszont sajnos nem tanultam meg, hogy mikor vetjük a kukoricát meg a cukorrépát, és azt sem, hogy mennyi vetőmagot kell szórni egy hektárra, mert ezek adatok, ezeket meg lehet nézni bármikor.

Egyébként meg tényleg jófejek voltak a tanárok, megtartották az órákat, és jól elmondtak dolgokat. Igaz, rend szerint 8 óra helyett csak 2-3-at tartottak, de én lettem volna a legjobban megsértődve, ha nem mentünk volna haza legkésőbb ötkor. Az megint más kérdés, hogy jegyzetünk ugyan nem volt, és korántsem érintettük az órákon az összes tantárgy valamennyi tételét, kereskedelem-vállalkozásból például két óránk volt összesen, de legalább kaptunk tételsort, amit kidolgozhattunk (volna) a net segítségével, bár én ezeket veszítettem el legelőször, nyilván. Közben meg kitavaszodott, aztán meg, mire bizonyítványt kaptunk, nyár lett.

Ami meg a társaságot illeti, szerintem fergeteges volt, rengeteget röhögtünk, mondjuk rasszista mind, de az itt vidéken egész máshogy néz ki, mint a XII. kerületből, vagy a belvárosból. Itt a cigányokat utálni a kultúra része, rá kellett jönnöm, olyan, mint mit tudom én, lerúgni a gumicsizmát, mielőtt belépnek a szobába. Mondjuk nem biztos, hogy mindig lerúgja, de ha nem, akkor csúnyán néznek rá a többiek. Szóval a rasszizmus itt konform. Úgyhogy egy ideig nyomtam a "felzárkóztatás", "többségi társadalom felelőssége", meg "egymillió honfitársunk" dumát, aztán feladtam. Megjegyzem, ugyanezek az emberek gondolkodás nélkül adnának pár liter tejet, ha bekopogna a cigányasszony, hogy nincs mit enni adni a gyerekeinek, segítsenek már.

Na, mi is volt még. Vegyes társaság, az biztos. Voltak ilyen egyhektáros fiatal gazdák, akik küszködnek, mint disznó a jégen, és voltak olyanok, akik csak EU támogatásból felkarmolnak évi harmincmilliót, plusz a termés.

És még az is érdekes volt, hogy a tanárok egytől egyig nagy hazafiak, és rajonganak a magyar fajtákért, habár termelésileg nem tudják megmagyarázni, hogy miért jó a magyar tarka, amikor bármilyen más állat többet ad, mint az. És egytől-egyig rajongnak a földért, a mezőgazdaságért, szeretik az állatokat, na nem úgy, mint a pudlikutyát, de nagyon gyengéden bántak a tangazdaság jószágaival. A lelkük békés, egyensúlyban van, senki sem volt idegbeteg, pedig azért a tanárlét egy mezőgazdasági iskolában, hát, tartogat kihívásokat. Szóval rendes, őszinte, csillogó szemű emberek tanítottak minket, érdekes tapasztalat volt megismerni őket is. Olyan jó, biztonságos közeg volt. Azt hiszem, hiányozni fog kicsit.
És most megyek, és visszaigénylem a tanfolyam árát, mivel az ötös vizsga bátran mondható sikeresnek.

A nap, amikor Kalib fehér blúzban, blézerben, farmerban és túrabakancsban ment vizsgázni

A mai napon megtörtént az aranykalászos gazda vizsga, még sikerült is, azt mondták. A bizonyítványt viszont keddig tart majd nekik kiállítani.

Szóval az úgy volt, hogy odamentünk, és bár 3 hónapon át, amíg a tanfolyam tartott, egyetlen szem csapadék sem hullott (bizony, én most már nem locsolok, hanem vizet juttatok ki, és nem azt mondom, hogy esik az eső, hanem csapadék hull. Még egy lépés, és nem megnézek, hanem megtekintek, ha így haladunk.), na szóval zuhogott az eső. Hurrá. Na most az aranykalászos vizsga az csak kisebb részben tanteremben, de főként, a feladatok pontszámát tekintve 70 százalékban szabadtéren történik. Az iskolába ugyanis nem fér be a traktor.

Először is a tanáraink gratuláltak, hogy milyen remek vizsgabizottságot delegált hozzánk az agrárkamara és a minisztérium, szívük mint a vaj, és különben is, összehordtunk 3 asztalnyi elemózsiát, úgyhogy úgy éreztük, okkal bízhatunk a jóindulatukban. Más választásunk úgysem volt.
A vizsga a felismerési feladatokkal kezdődött. A szója derce, a szenázs, a tyúkhúr, a marhacsüd, a cikta juh ugye mindenkinek megvan? Na most ilyenekből volt olyan két A4-es oldalnyi, de ez oké volt, ment. Mondtam már, hogy elég jó vagyok marha testtájakból? Na.

És akkor autóba vágtuk magunkat, és kipenderültünk a tangazdaságba. Jó, jó, az eső esett ugyan, de nem azért leszünk aranykalászos gazdák, hogy az outfitet sirassuk ilyen kényes helyzetben. Minden esetre a fodros blúzomat és a blézeremet pulcsira és vespás túramellényre cseréltem, a farmer meg a túrabakancs megfelelő volt alul. Sikeresen kihúztam a magvetés fólia alá tételt, vicces volt vizsgán, pontszámért bemutatni azt, amit egyébként is minden tavasszal megcsinálok magamtól a kiskertemben. A másik műveltető feladatom pedig a betárolandó gabona, jelen esetben árpa nedvességtartalmának megállapítása volt. Na most nekem nem a nedvességtartalom, hanem a gabona faj megállapításával volt főleg bajom. Én, tisztelt bíróság, készültem, tényleg. Tudtam, hogy az 1-es a rozs, a kettes az árpa, de ezeken a vödrökön nem volt szám. De én erre az esetre is felkészültem, napokkal ezelőtt itthon kitettem az asztalra egy marék árpagyöngyöt (vö. gersli), hogy szokjam a látványt. Na most a vödörben tuti nem zab volt, de nem is búza és rozs sem, marad tehát az árpa, de ez sajnos egyáltalán nem úgy nézett ki, mint otthon. Ennek ilyen héja volt. Megkérdeztem a tanárt, hogy ez itt árpa-e, mondta, hogy az, úgyhogy ez az akadály is elhárult, sikeresen beállítottam a gépet és mértem.

A következő feladat a tárcsás borona részeinek ismertetése, valamint napi és időszakos feladatai voltak. A tanár meg direkt belekérdezett, nem mintha nem tudná, hogy én 3 hónap alatt szívtam fel magam nulláról aranykalászos szintre, amit szerintem minimum méltányolnia kellett volna. Most nem azért, de én is tudnám őt az MTI archívum használatával szívatni, és tutira csak vakarná a fejét, ha vicces-okos cikket kéne írnia 1700 karakterben, szóval ennyit a más szakmából érkezők basztatásáról. Következő feladatként pedig meg kellett állapítanom mérlegeléssel, hogy melyik tojást milyen állat tojta. Na most ezzel az volt a baj, hogy csak kifújt héjak voltak, úgyhogy maradt a ránézés, de az egészen jól sikerült, mert tojást azt pont láttam már, pulykát is meg ludat (nem liba, kérem, lúd), meg volt ott egy subler is, amit lányos zavaromban fordítva fogtam meg, de szólt a tanár, hogy nem úgy kell, mire röhögni kezdtem, hogy némá, tényleg.

Majd pedig a kocsiban visszaöltöztem fodros blúzba és blézerbe, és visszavágtattunk az iskolába a szóbeli vizsgára. Ó, azt elfelejtettem mondani, hogy a vizsgabizottsággal mégiscsak jelentkezett egy kis baj. Hát ezek jó zsaru-rossz zsarut játszottak. Mondanom sem kell, hogy a szóbeli vizsgán a rossz zsaruhoz osztottak be. Na most ez azért probléma, mert az volt a terv, hogy én a tételsorokat gondosan ráhelyeztem a telefonomra, hogy majd onnan kiírom a lényeget és az alapján adom majd elő, amit kell, mert azt mondták, hogy ezt lehet, sőt egyenesen biztattak is rá.  Rossz zsaru viszont sajnos nem így gondolta, nála nem lehetett se puskázni, se sugdolózni. De végül is ez mindegy is volt, mert a tanfolyami anyagok közül én elsőként a tételsorunkat veszítettem el, ezért egy másikat telepítettem a telefonomra a netről, amiben pont nem szerepeltek a kihúzott tételeim, hogyaszongya: az állatszállítás szabályai, illetve kereskedelem témakörből a piac. A növénytermesztés az oké volt, mert abból kaptunk egy táblázatot. A rozsot húztam, az adatokat kimásoltam a táblázatból, amíg a többiek a tételeket húzták, például hogy hány millió csírát kell elvetni egy hektárra, ez kb. hány kiló vetőmagot jelent, és mikor vetünk, mikor aratunk. A többit meg hozzárizsáztam. Mondjuk pont nem a táblázatban szereplő adatokat tudta a vizsgáztató, de akkor én azt már pont leszartam, csak legyünk már túl rajta. Annyira nem is volt kínos, sokkal rosszabb is lehetett volna.

A végén a tanár megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom és hol dolgozom, mondtam neki, mire egy perces néma csönddel adóztak a döbbenetüknek, majd amikor magukhoz tértek, megérdeklődték, hogy akkor végül is mi a retkes bránert keresek én egy aranykalászos gazda tanfolyamon. Mondtam, hogy ha úgy vesszük, akkor az új földtörvény rótta rám ezt a kötelezettséget, úgyhogy lesznek szívesek méltányolni az igyekezetemet, hogy bejártam az órákra, ilyenek.

És amikor vége lett, az egyik vizsgabiztossal ittam pálinkát, nem kellett sokáig kínálgatni, az ötlet az enyém volt. Aztán jött a hír, hogy mindenki átment a vizsgán. Most pedig iszom még egy pálinkát, és részemről a dolognak vége. Paraszt lettem hivatalosan is, de nyugodtan elfelejthetjük máris.

Ja, és még annyi, hogy aranykalászos gazda tanfolyam: 265 ezer, túl lenni rajta: priceless.

Még egy nap, de addig!

Megmondom mi jön most. Holnap aranykalászos gazda vizsga, de előtte, ma délután kettőtől négyig megtanítanak minket traktort vezetni, ekét beállítani, tárcsás boronát és kombájnra kukoricavágó adaptert szerelni, meg még a Lajta vetőgép használatára is ezen kívül agytumort operálni, valamint működő atomerőművet összeállítani lego kockákból.
Na most ebből két dolgot szűrtem le:
1. alighanem a vizsgát is hasonlóan komolyan veszik majd
2. ha az 1. nem teljesül, akkor az esélyegyenlőség jegyében követelni fogom a gazdasszonyképzést, és hogy a gazdasszony végzettség is feltétele legyen a földbirtoklásnak. Ugyanis olyan nincs, hogy nekem tudnom kell tárcsás boronát szerelni, a pasiknak meg nem kell tudni szamócalekvárt befőzni, mert az is hozzátartozik a gazdasághoz, szerintem.

Érdekes felfedezés

Nocsak. Amíg a tojás méretindexéről, meg a szopós malac tartásáról olvasok, csupa érdeklődés vagyok, most meg itt a kereslet, kínálat, piac, marketingterv témakör, és érzem, hogy kapcsol ki az agyam és csukódik a szemem lefelé. Lehet, hogy tudat alatt mégis egy boldog, egyszerű parasztlány vagyok?

Na, addig is, amíg nem tudok ide már értelmes dolgokat írni, olvassátok inkább Primillát. Főleg ha gyereketek van.
http://divany.hu/kolyok/2015/04/23/masmilyen_tanar_kene_a_mai_digitalis_kolykok_melle/

Még egy hét

Az aranykalászos vizsgával (ez is milyen név már, mintha 1954-ben lennénk) azt csinálom most, hogy az ártatlan és jószándékú ismerőseimet riogatom vele: "Van földetek? Hát, akkor jobb ha belenyugszol, hogy neked is meg kell majd csinálni, muszáj lesz!"
Ez egyébként színtiszta jószolgálatiság. Hogy tudják, mire számítsanak.

Nyakunkon a vizsga

Onnan tudom, hogy komolyan rászántam magam a tanulásra, hogy az előbb kiteregettem, aztán sütöttem egy sütit, most meg blogolok.

Közeledünk az aranykalászos vizsga felé (a helyzet fokozódik)

Nos, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra, elkezdtem a google segítségével esténként szőrös disznóparéjt, kakaslábfüvet, ragadós galajt és mezei acatot nézegetni. Ezeket, és még másik 21 gyomnövényt kell felismerni a vizsgán az aranykalászos gazdának. Ha mázlim lesz, a csattanómaszlagot húzom, az jó nagy, biztos nem tévesztem el, vagy még jobb: a vadkendert, mert azt latinul is tudom.
Azt viszont már simán ki tudom számolni, hogy egy hektárra hány kilogramm vetőmagra van szükség tritikáléból, őszi káposztarepcéből vagy zabból, sőt azt is, hogy a siker érdekében mennyi ammónium-nitrátot, esetleg pétisót kell adagolni. Kérdezzetek nyugodtan.

Nem viccelek, ezek komoly dolgok

Megkaptuk az Aranykalászos gazda vizsga tételsorát.
Fel kell ismerni többek között a paprika újhitűségét és a csonthéjasok gutaütését. Menni fog (not).

Amint kezdem beleélni magam a dologba

A nap fénypontja kétségtelenül az a pillanat volt, amikor Ákossal összebújva feküdtünk a tévé előtt, az ő arca hörcsögre, az enyém meg (általa) tigrisre festve.
Bár mondjuk az a perc is eséllyel aspirált a díjra, amikor kiderült, hogy a tanyán, folyószabályozás közben Ákos csizmájába befolyt a víz és csurom víz lett a zoknija, amit úgy oldottam meg, hogy találtam egy kiszuperált paplanhuzatot, amit felhasogattunk. Méghozzá azzal a módszerrel, hogy az egyik végét beakasztottuk a karám kiálló deszkájába, majd az így nyert rongyot a gyerek lába köré tekertem, mint kapcát. Ám mivel ez Borcsi szerint is ugyanolyan vicces volt, mint szerintem, neki is kellett kapcát készíteni a csontszáraz zoknija helyett, a megmaradt rongyból pedig manósipkát és tehenészlány kendőt kaptak a fejükre, így:

Kapcabetyárok

Kezdem felvenni a tempót.

A folyószabályozásra pedig azért volt szükség, mert van a tanyán egy artézi kút, aminek van egy kifolyása, ami egy mini patakot képez; ez helyenként fél méterre is kiszélesedik, viszont a fölötte terebélyesedő 250 éves tölgy lehullott levelei gyakran elzárják a víz útját, így időnként kissé elposványosodik a terület. Na most ezen a 30 méter hosszú vízfolyáson tudtam bemutatni Ákosnak a hordalék lerakással keletkezett szigeteket, a jó esés, a gyors sodrás meg a kristálytiszta vízminőség összefüggését, valamint a deltatorkolat kialakulását, és a többi, és a többi. Viszont a folyószabályozásban ő is aktívan részt vett, amire nem készültem fel, ezért nem volt nálunk pótzokni.

Kalib esete a felnőttoktatással

Szóval a minap felhívott anyám, hogy itt az idő, siessek, mert hamarosan elindul az utolsó államilag támogatott Aranykalászos gazda tanfolyam, jelentkezzek. Nem röhög. Mert az úgy van, hogy van nekem földem, meg alighanem öröklök is még egy csomót (szólítsatok nyugodtan Döbröginek), viszont az új földtörvény szerint, ami kétharmados, szóval már megint esély sincs rá, hogy belátható időn belül eltakarítsák ezt a szart, csak az birtokolhat földet, akinek van legalább Aranykalászos gazda OKJ képesítése. Szóval ezt a békát le kell nyelni az ügyért a családom hosszú távú jólétét szem előtt tartva a pénzért.

Mondanom sem kell, hányingerem volt tőle, egyrészt mert kötelező, másrészt mert esküdni mernék, hogy a Simicska Lajosnak sincs útépítő OKJ vizsgája, mégis van neki Közgépe, se az Orbán Viktornak Aranykalászos gazda, holott övék a fél Tokaj-hegyalja. Harmadrészt meg nekem a földdel egyetlen tervem volt egész életemben, és ez nem a megművelés, hanem, hogy csattogó műfogsorral évente egyszer beszedem az érte járó bérleti díjat/területalapú támogatást, amiből Kubába/Madagaszkárra utazunk a Pével öregségünkre.
Erre most mehetek érte parasztoskolába.
Ja, és mindez mintegy 260 ezer forintba kerül, majd fél év múlva visszautalják a pénzt, sikeres vizsga esetén, a tanfolyam pedig 480 óra az életemből. 480!!!

Utolsó szalmaszálként eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a tesóm örökölné a földeket, én meg a többi vagyonelemet, de a tanfolyam kezdete előtt kettő perccel nem igazán volt alkalmas az időpont megvitatni ezt a kérdést, úgyhogy odamentem.
A Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó intézmény lepukkant, de legalább a falpenészt graffitivel eltakaró tanteremében tízen ültünk, hát, mindenféle emberek vegyesen. Belőlem azért kicsusszant egy jesszusom, amikor beléptem, mert ez az a környezet, amit, ha mondjuk családlátogatáskor tapasztalnának otthon a szakemberek, alighanem elindulna az állami gondozásba vétel, de egy mezőgazdasági középiskolában tök oké, szerintük.

És akkor megérkezett két tanár, akik elmagyarázták, hogy mihez tartsuk magunkat. Először is annyira nem kell komolyan venni azt a 480 órát, lesz az akár...30 is. De abban a harmincban el fognak mondani mindent, és közepes szellemi képességekkel már simán le tudunk vizsgázni az órán elhangzottak alapján. Ja, biztos, ami biztos, a kidolgozott vizsgatételeket e-mailben is elküldik. Az órákon egyébként a vizsgatételek ismertetésére szorítkoznak, senki sem akarja itt rabolni a másik idejét. Fizetni meg ráér majd két részletben is, a visszaigénylési procedúrát is megoldják.

Aztán elkezdődött az érdemi oktatás, ami kimondottan érdekes volt. Kiderült egyrészt, hogy mégsem vagyok olyan végtelenül fogalmatlan a mezőgazdasághoz, mint hittem, pl. el tudtam képzelni a trágyadombot (a tanterem dizájnja ebben sokat segített), meg a komposztot is, az óra végén pedig intelligensen eltársalogtunk a másodvetésű zöldtrágyázás realitásának kérdéseiről.

Kettőre mentünk, este tízig maradtunk háromnegyed négykor már túl voltam a rossmannos bevásárláson, és az új kabátom is ott lapult már a papírtáskában, amit jutalmul vettem magamnak, amiért erre az egészre hajlandó vagyok. Közben meg tulajdonképpen tökre élveztem, vigyorogtam, mint a vadalma. Végül is az történhetett, hogy valószínűleg egy vájár tanfolyamon is jól éreztem volna magam,mert szeretem a kemény fizikai munkát mivel emberek közt voltam. Én tényleg imádom ezt a díványos melót, de amióta ez van, a hétköznapi társas érintkezést a gyerekek isi/oviba szállítása, majd hazahozása jelenti, ami azért lássuk be, nem túl vaskos inger. És ne felejtsük el, hogy az is remekül jött ki, hogy már nem dolgozom a körmöspálcási tévénél, mivel ott délután kettőkor vettem fel a munkát, most meg akkor kezdődik a tanfolyam. Hát izé, kedden, szerdán, csütörtökön, valamint szombaton és vasárnap délelőtt kell járni. Hát intenzív, nem mondom, de legalább lesz benne traktorvezetés és birkanyírás is. Izgi, mi?