2015. május 5., kedd

Akkor most lezárjuk a témát egy ötössel

Itt most egy hosszú és ömlengős poszt jönne az aranykalászos tanfolyamról, csak most már én sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Tulajdonképpen ötöst kaptam. Mármint tényleg ötöst.
Na most ha én ötösre teljesítettem, akkor mennyire kell fogalmatlannak lenni a négyeshez, vagy ne adj Isten, a ketteshez? De az is lehet, hogy csak a szokásos nagyszerűségem az, ami megcsillant már megint, és csak a maximalizmusom nem engedi, hogy tökéletesnek lássam, amit vizsga címén nyújtottam (not).

Szóval azt figyeltem meg, hogy aki bejárt az órákra, és több gondolata van a világról, mint mondjuk egy ékegyszerű traktoros gyereknek, az ötöst kapott. Az ékegyszerű traktoros gyerek meg négyest. Akik nem jártak be, csak vizsgázni jöttek (és többségében iszonyat hülyén néztek, de mindenki segített nekik) azok is átmentek valamilyen eredménnyel. Még az a csávó is, aki kiment a gyümölcsösbe szakszerű ágeltávolítást végezni, csak a.) először nem találta meg a gyümölcsöst, kóborolt ott vagy fél óráig, mert még sosem járt a tangazdaságban, és a fákról nem ismerte meg, hogy az lesz az, b.) amikor viszont odaért, kiderült, hogy nem vitt magával fűrészt. Nem tudom, biztos el akarta rágni az ágat, mint a szúbogár.

Na jó, nem igaz, hogy teljesen fogalmatlan maradtam mezőgazdasági téren, például tényleg tudom a gyomnövények nevét a kiskertemben, és azt is tudom, hogy nitrogén, kálium és foszfor kell a növénynek, hogy teremjen. Meg hogy mire jó a vetésforgó, és hogy a fű tömege négyszerese a szénáénak, meg még egy csomó mindent, de tényleg. Viszont sajnos nem tanultam meg, hogy mikor vetjük a kukoricát meg a cukorrépát, és azt sem, hogy mennyi vetőmagot kell szórni egy hektárra, mert ezek adatok, ezeket meg lehet nézni bármikor.

Egyébként meg tényleg jófejek voltak a tanárok, megtartották az órákat, és jól elmondtak dolgokat. Igaz, rend szerint 8 óra helyett csak 2-3-at tartottak, de én lettem volna a legjobban megsértődve, ha nem mentünk volna haza legkésőbb ötkor. Az megint más kérdés, hogy jegyzetünk ugyan nem volt, és korántsem érintettük az órákon az összes tantárgy valamennyi tételét, kereskedelem-vállalkozásból például két óránk volt összesen, de legalább kaptunk tételsort, amit kidolgozhattunk (volna) a net segítségével, bár én ezeket veszítettem el legelőször, nyilván. Közben meg kitavaszodott, aztán meg, mire bizonyítványt kaptunk, nyár lett.

Ami meg a társaságot illeti, szerintem fergeteges volt, rengeteget röhögtünk, mondjuk rasszista mind, de az itt vidéken egész máshogy néz ki, mint a XII. kerületből, vagy a belvárosból. Itt a cigányokat utálni a kultúra része, rá kellett jönnöm, olyan, mint mit tudom én, lerúgni a gumicsizmát, mielőtt belépnek a szobába. Mondjuk nem biztos, hogy mindig lerúgja, de ha nem, akkor csúnyán néznek rá a többiek. Szóval a rasszizmus itt konform. Úgyhogy egy ideig nyomtam a "felzárkóztatás", "többségi társadalom felelőssége", meg "egymillió honfitársunk" dumát, aztán feladtam. Megjegyzem, ugyanezek az emberek gondolkodás nélkül adnának pár liter tejet, ha bekopogna a cigányasszony, hogy nincs mit enni adni a gyerekeinek, segítsenek már.

Na, mi is volt még. Vegyes társaság, az biztos. Voltak ilyen egyhektáros fiatal gazdák, akik küszködnek, mint disznó a jégen, és voltak olyanok, akik csak EU támogatásból felkarmolnak évi harmincmilliót, plusz a termés.

És még az is érdekes volt, hogy a tanárok egytől egyig nagy hazafiak, és rajonganak a magyar fajtákért, habár termelésileg nem tudják megmagyarázni, hogy miért jó a magyar tarka, amikor bármilyen más állat többet ad, mint az. És egytől-egyig rajongnak a földért, a mezőgazdaságért, szeretik az állatokat, na nem úgy, mint a pudlikutyát, de nagyon gyengéden bántak a tangazdaság jószágaival. A lelkük békés, egyensúlyban van, senki sem volt idegbeteg, pedig azért a tanárlét egy mezőgazdasági iskolában, hát, tartogat kihívásokat. Szóval rendes, őszinte, csillogó szemű emberek tanítottak minket, érdekes tapasztalat volt megismerni őket is. Olyan jó, biztonságos közeg volt. Azt hiszem, hiányozni fog kicsit.
És most megyek, és visszaigénylem a tanfolyam árát, mivel az ötös vizsga bátran mondható sikeresnek.

1 megjegyzés:

  1. "Nem tudom, biztos el akarta rágni az ágat, mint a szúbogár." :D

    Még mindig szeretem olvasni az aranykalászos írásaidat! Kár, hogy vége a tanfolyamnak. :)

    VálaszTörlés