A tegnapihoz

Á, felejtsétek el.

Kruppos gyerekek szüleinek

Ákos reggel köhögött egy kuvaszosat, a Pével be is szartunk rögtön, ezt a hangot ugyanis rend szerint az éjszakai befulladás követi. Megismerjük, marha rutinos krupposgyerekes szülők vagyunk. Ilyenkor kezdem el adni Ákosnak a köptetőt, meg kamillát párologtatni, meg mittomén, mi mindent csinálni a ráolvasástól a hidegben sétáltatásig, és főleg ilyenkor helyezem kézközelbe a Rectodelt kúpot, mert az összes kapálózásunk ellenére persze, hogy befullad végül. Így aztán eleve köztünk alszik az éjjel, na jó, nem alszik, mi sem alszunk, hanem hallgatjuk ugrásra készen, hogy mikor kell neki betolni a kúpot. Rendes gyerek, általában szól, amikor idő van.

Most viszont nekem reményeim vannak. A helyzet az, hogy vettünk egy inhaláló szerkezetet, meg hozzá sok ampulla sóoldatot. Ákos koma reggel vidáman elszipákolt egy ampullával, ami pont jó volt arra, hogy az oviban egyáltalán ne köhögjön, legalább is az óvónő szerint. Aztán délután még megtömtem őt köptetővel és elszipákoltattunk vele egy újabb ampulla sópárát, úgyhogy szerencsétlen köhög, (persze, hogy köhög, nemrég adtam neki köptetőt. Tisztelt bíróság, én tudom, hogy délután 3 után már nem kéne, de még mindig jobb, ha köhög, mint ha megfullad), de legalább már nem ugatva. Ez már egy egészen reményteli köhögés, olyan ejnye-bejnye, kuc-kucféle, és nem olyan, amitől az ember gyomra ökölbe szorul, hogy jajistenem, a gyerekem.

Úgyhogy kedves kruppos gyerekes szülők, holnap beszámolok róla, hogy használ-e valamit az inhaláló szerkezet, és ha igen, akkor nagyon jók vagyunk, vegyen mindenki olyat, mert az ára az kb. annyi volt, mint egy doboz Rectodelté. De majd még szólok, hogy mi van, addig senki se szaladjon az Aldiba.

Az Isteni Rectodelttel kapcsolatban

Ákos koma egyébként az éjjel szerencsésen túlesett egy kruppos rohamon. Úgy értem, azért szerencsésen, mert végül nem fulladt meg. Szerencsére ott aludt közöttünk, szerencsére volt még egy Rectodelt kúp, szerencsére időben szólt, hogy gáz van, úgyhogy még a szája se kékült el, már meg is oldódott a helyzet.
Mivel nehéz éjszakája volt szegénynek, reggel sokáig aludt, úgyhogy nem értünk el a gyerekdokihoz. Szerencsére volt itthon tartalékban egy Rectodelt recept, gondoltam, tudom én, mit kell csinálni: párologtass kamillát és tartsd kéznél a Rectodeltet. Ennyit tehet az ember A Nagy Kruppok idején. Próbálkoztam az egyik gyógyszertárban, a nő a fejét rázta, hát ez hiánycikk. Vissza kell menni a gyerekorvoshoz felíratni valami mást. Hú, mondom, ez érdekes, vajon nem adná-e ki az alternatív szert, ha már egyszer receptünk van róla, hogy ilyentájt mi a kruppal töltjük az éjszakáinkat. Nem.
Tovább mentem a másik gyógyszertárba (Ákost a hátamon cipeltem, ugyanis miután elhagytuk a játékbolt kirakatát, közölte, hogy neki annyira elfáradt a lába, hogy már görcsöl is, még meg is fogta a térdét és meg is tekergette párszor, mint a vénséges vén, rugalmasságukat vesztett bácsikák, szóval nagyhalál, a krupp neki semmi, de a gyaloglás, hát az irtógáz.). Gyógyszertár 2.-ben közölték, hogy Rectodelt csak rendelésre van. Nocsak. És mikorra? Hát, azt mondja, holnapra. És én hogy menjek neki az éjszakának egy kruppos gyerekkel gyógyszer nélkül? Jön a főnök úr, udvariasan köszön, majd elővezeti nekem, hogy a Rectodelt az drága, 6-7 ezer forint a 4 db. Mondom, tudom, mivel krupos a gyerek. Viszont mekkora szerencse, hogy nyilván ez egy ilyen egyedi probléma, az egész városban csak az én gyerekem kruppos, vagy hogy szokták ezt megoldani mások? Hogy nincs Rectodelt a városban, csak rendelésre? Majd holnap. Addig meg mi van?
Nos, válaszolja a főnök úr, valóban csak 3-4 havonta adnak el egy-egy dobozzal a Rectodeltből, ugyanis mindenkinek a magisztrális szert szokták felírni, ami 280 Ft. Megrendeljék a Rectodeltet nekem? Hát meg.
Na de ezzel az én problémám nem oldódott meg, ugyanis a magisztrális szert ők sem adják ki recept nélkül, jelen pillanatban ugyanúgy itt állok kruppgyógyszer nélkül, a megrendelőívet nem tudom feldugni a gyerek seggébe, ha fullad. Úgyhogy az lett, hogy elővezettem sógoromnak, a dokinak (bár most jut eszembe, a sógornőm is doki, duplán be vagyunk biztosítva, hej!) a szituációt, aki felhívta barátját, a gyerekgyógyászt, aki lediktálta a magisztrális szer receptjét, és elárulta a titkos beszerzési helyet,a hol van kikeverve, és nem kell rá holnapig várni: Kígyó Patika. És aznap a harmadik gyógyszertárban valóban sikerült is hozzájutnom a szerhez, ami, ahogy a gyerekszobából kiszűrődő hangokból hallom, ma este is meg fogja menteni a gyerekem életét, hát szuper. Mennyire cuki már, hogy sógorom, a doki karácsonyra egy 1923-as kiadású "Orvos a családban"-t kapott tőlünk szépen újraköttetve.
Ja, és mivel a Rectodeltet ugye nem tudják eladni, előre bekérték az árát, úgyhogy hiába van már gyógyszerem, 280-ért 6 db, holnap lesz újabb 4 db 6500-ért is. Most ezt nem szarrágásból mondom, meg ha egy szülő a gyerek gyógyszerének az árán nyafog, mindig megkérdezem tőle lélekben, hogy na és a kábeltévére mennyit költ havonta, csak most nekem tényleg kissé ambivalens érzelmeim vannak a gyógyszeriparral, meg a csúcskategóriás kruppgyógyszerükkel kapcsolatban.