További tartósítások - mentaszörp

A tavasszal elültettem a kertbe egy pusztulóban lévő teszkós mentatövet, erre nyár végére egy mentaligetben találtuk magunkat. Nehogy már kárba vesszen, elenyésző részéből ugyan, de csináltam mentaszörpöt. A többiből a jövő héten fogok.

Szedni kell egy csomó mentalevelet (metszőollóval le kell vágni az ágat, majd egy mozdulattal lehúzni róla a leveleket. Úgyis jön a tél*, nem finomkodunk. Átmossuk, majd betesszük x liter vízbe. Literenként egy-két marék mentalevélre, és egy citromra van szükségünk. A citromot bele kell facsarni a lébe, majd utána kell hajítani a héját is, mert az finom. Aztán lefekszünk aludni. Másnap a fazékba bele kell önteni x kilogramm cukrot, annyit, ahány liter vizet használtunk. Jól fel kell forralni, be kell lőni az ízét citromsavval vagy borskősavval, milliomosok echte citrom levével, de mi nem vagyunk azok, és az tudtommal nem is tartósít, az előzőekkel ellentétben. Az egészet fel kell forralni, majd át kell szűrni levesszűrőn. A fennmaradt mentalevelet jól bele kell nyomkodni a szűrőn át, lehet az egészet turmixolni is, de az az én ízlésemnek túl nagy trutyi, főleg a pelenkán átszűrés. Nekem két kis gyerekem van, alig nőttek ki a pelenkás korból, én soha többé nem szeretnék látni zöld trutyit egy pelenkában sem. És akkor a forró lét tölcsérbe állított teaszűrőn át bele kell szűrni a forró vízben álló üvegekbe, dugaszolni, újságpapírba csomagolni, dunsztolni.

Én most két liter vízből, két kiló cukorral csináltam, de mivel ma elfogyott a fele, alighanem lesz igény további literekre is.

*winter is coming, ha értitek, mire gondolok

Emlékeztetőül

A mélyhűtőben azok a zöld trutyit tartalmazó nejlonzacskók, amelyeknek a zárjegye egy csíkokra vágott, telepes agámát ábrázoló matricából* lett kialakítva, na azok a rukkolák.

* csak ezt az egy tapadó cuccot találtam az egész házban, gondoltam, jó lesz.

A betakarítás szezonjával kapcsolatban

Na szóval itt van a termés betakarításának az ideje. Bárcsak lennének nagy úritökjeim, hogy azoknak a sarokba való feltornyozása lenne a problémám, ó be szép is volna, de nincsenek, hanem más van.

A répát felszedtem, mert egyrészt kezdett felmagzani, másrészt meg kellett a hely az eperpalántáknak. El is tettük homokba, csak sajnos kint hagytuk, és este megázott. Most bevonszolom a tető alá, azért nem olyan könnyű egy láda homok répával spékelve, de majd szólok a macskának, vagy valami, hogy segítsen.

A paradicsom már alighanem nem fog beérni, de legalább lesz sok zöldparadicsom csalamádénak. Na, azt nem én fogom eltenni, hanem anyám. A petrezselymet már betakarítottam, fél uzsonnás zacskónyi került, már bent van a mélyhűtőben, viszont egész nyáron abból főztem, megérte. Jövőre kell zeller is, azt idén elfelejtettem. A kelbimbó majd valamikor novemberben terem, már (kel)bimbózik.

A petrezselyem sziget az főnyeremény volt. Ez ugye metélőpetrezselyem, úgyhogy egész nyáron volt friss petrezselyemzöldem, és olyan illatos, olyan friss, hogy az ember szerelmes lett tőle rögtön. Idén mindenbe került, túrókrémbe, főzelékbe, levesbe, salátába, mindenbe. Ja, és pesztó is lett belőle, illatos. Természetesen adtam belőle boldog-boldogtalannak, de olyan ez, mint a szeretet, minél többet adtam, annál több lett belőle, mert két nap alatt újranőtt mindig a levágott rész. Most is van egy csomó, csak le kéne kaszálni és szétosztani a jelentkezők közt, de csak akkor, amikor jelzik, hogy most van sok idejük petrezselymet vágni apróra, mert tényleg marha sok van. Mélyhűtőben eláll.

Az igazi probléma a rukkola volt, levelet ugyanis nem igazán lehet tartósítani. Van ugye a pesztó gondolat, de az csak pár hétig bírja akkor is, ha fertőtlenített üvegbe teszem, és csak csíramentes kanállal engedek belenyúlni. Úgyhogy kitaláltam, hogy úgy járok el vele, mintha spenót lenne, leforrázom a leveleket, és apróra vágom, úgy teszem a mélyhűtőbe, és akkor időnként húzós ízű mártást csinálok belőle húsokra. Fokhagymázni nemigen kell már, csak legfeljebb felönteni egy kis tejszínnel, összeforralni.
Úgyhogy megyek is, úgyis lemerült a telep a laptopban. Leszedem a rukkolát, csak a felmagzottakat hagyom, hogy legyen jövőre is vetőanyag.

A kisvárosi alternatív energia-hordozókkal kapcsolatban

Azt mondja a szomszéd csávó, hogy van neki egy házi energiamezeje.
A kertje végében, a susnyásban van valami faféle, ami évente négy métert tud nőni. Ezt minden évben levágja, meg szerzett hozzá egy aprítékoló gépet, azon áttolja az ágakat, meg szerzett valahonnan egy spéci kazánt is, amit ezzel az aprítékkal etet. A fűtési költsége így a mínusz 25 fokos teleken is a nullához konvergál, a fosszilis energiahordozók meg bekaphatják.
Mondjuk az ilyeneken azért szoktam dobni egy hátast. És mi a francért nincs minden kertes ház végében egy ilyen mini energiamező, a helyi kisgép kölcsönzőnek meg öt ilyen aprítékolója? Csak a klíma a francba, az van, meg a hatvanezres fűtésköltség havonta, az.