Hát így adjon magának az ember lakáshitel-törlesztés cafetériát

Adtam magamnak cafetériát, mert a cégünk olyan tempóban fejlődik, hogy megengedheti magának mert ingyen van és pont jól jön.

Az úgy volt, hogy még februárban bementem az OTP fiókba jelezni, hogy mostantól a lakáshitelem törlesztését a cégem szeretné fizetni cafetériában. Az enyémnél egyszerűbb eset gyakorlatilag nem létezik: én vagyok a cégem, aminek én vagyok az alkalmazottja, a cég számlavezető bankja az OTP, a szóban forgó lakáshitel és a lakossági folyószámlám is az OTP-nél van. Gondolnánk, hogy ezek után kb. 3 papír aláírásával 2 nap alatt fog nyélbe ütődni.

Ez volt februárban, az első havi lakástörlesztést a múlt héten kellett a cégnek átutalnia (október), ennyi volt az átfutási idő. Mintegy fél év, mire az OTP-n belül összefutottak a szálak.

A rendszer a gyakorlatban következőképpen működik: A havi törlesztőrészletet az OTP a szokásos napon, hó elején levonja tőlem, Pé Kalib lakossági folyószámlájáról. A levont összegről tájékoztatom a könyvelőt. A könyvelő ezt az összeget lejelenti az OTP-nek. Most mi van, miért kellene tudnia az OTP-nek, hogy mennyit vont le két napja? Elfelejtette, na. És akkor az OTP erről az összegről küld egy számlát az én cégemnek. A cégem kiegyenlíti a számlát - vagyis másodszor is kifizeti a lakástörlesztést, majd ez után 5 nappal az OTP visszautalja a hó elején levont pénzt nekem, Pé Kalibnak.
Érthető voltam?

Hát igen, van még ott egy ilyen eljárási költség is, amit szintén kiszámláz az OTP a cégnek, nem nagy összeg, csak ezer forint, bár erről az elején nem volt szó, és 5 év alatt lesz az majd olyan 60 ezer is összesen. És hát igen, jól látod, minden hónapban kétszer kell befizetni a lakástörlesztést, hogy az egyiket, miután 16 napig dekkoltatta az OTP a számláján, visszautalja.

Ezeket a részleteket mintha elfelejtették volna közölni az elején. Bár ne csodálkozzunk, az ügyintéző gyakorlatilag semennyire nem volt képben, nem hogy az eljárás menetéről.
Na mindegy, szóval ezt csak azért írtam meg, hogy ha szeretnétek adni magatoknak lakáshitel törlesztés cafetériát, (OTP ADLAK a neve), akkor azért gondoljátok meg kétszer is. Hogy ez belefér-e, és tényleg megéri-e. Hát így már nem egészen biztos.

A telefonommal kapcsolatban

Na azzal meg az van, hogy nyolc darab személyes ügyintézéssel, melyből 3 a Telenor, 5 pedig a T-mobile ügyfélszolgálatán történt, sikerült elhordoznom* a számomat innen oda. Igen, a számhordozást elintézni egy program, nekem 3 délelőttöm ment rá, így nagyjából másfél hét alatt össze is jött. Nyugodtan mondhatom, hogy az ügyintézők balfaszsága miatt volt ilyen hosszadalmas, nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor rontották el az adataimat. És nem azok, akiket ott akartam hagyni, szándékos kitolásból, hanem azok, akik alig várták, hogy végre nekik fizessem a telefonszámlát.

Na mindegy, szóval vettem új telefont is, aminek van ilyen egyszerű módja, meg bonyolult módja is. Marhára örültem, hogy van rajta elemlámpa meg nagyító alkalmazás is, csak hát sajnos ezek egyszer csak eltűntek. Azt hittem, hogy addig selejteztem kifelé az alkalmazásokat, míg kitöröltem mind a kettőt (mert nekem ugye az az első, hogy legyalulom a fociarénát meg mifrancokat, amik iránt semmiképpen sem érdeklődöm, vagy azt sem tudom, mi az. Bámulatosan sok helyet tudok így megtakarítani, úgy értem, négyzetcentiben, mert így két oldalra is ráférnek az alkalmazásaim mondjuk 5 helyett.) De aztán kiderült, hogy nem is én töröltem le az elemlámpát meg a nagyítót, hanem azok csak az egyszerű üzemmódban léteznek. Amit ezen túl nevezhetünk nyugodtan dédike üzemmódnak, mert az oké, hogy dédikéknek nincs szüksége a "Futótárs" nevű alkalmazásra, se a youtube-ra, úgyse látják akkorában, a fiataloknak viszont elemlámpára és nagyítóra nincs szükségük nyilván, mert ők meg mindent látnak, sötétben is.

*hát igen, én ilyen tudatos fogyasztó vagyok, hogy ha megsértődök egy szolgáltatóra, akkor lelépek tőle. Mert az úgy volt, hogy nyáron kaptam egy sms-t a Telenortól, hogy mostantól 500 Ft-tal drágább lesz a szolgáltatás mert az összes pénzüket kinyomták osztalékba, és valahonnan pótolni kell mert túl nagy teher nekik a telekomadó. De mivel egyoldalúan nem emelhetnek díjat, ők úgy veszik, hogy hallgatás=beleegyezés, és akkor rögtön megvan a kétoldalúság. De szólhatok is amúgy, ha nem akarom, csak nem fogják felvenni a telefont, a sort az ügyfélszolgálaton meg úgyse lesz türelmed kiállni havi 500 forintért, hehehe, nyertünk. És én ezen berágtam, mert én akkor mindig ideges leszek, ha valamit le akarnak nyomni a torkomon és úgy intézik, hogy ne legyen választásom. Megjegyzem, ezért utálom a jelenlegi iskolarendszert meg még egy csomó mindent, mert kötelező, bazmeg, nem örömből vagy belátásból kell csinálni, hanem mert különben lecsuknak.

Az élet további nagy kérdései

Vettem a teszkóban 7 pár zoknit összecsomagolva az Ákosnak. Az van ráírva, hogy "pamutban gazdag". Ez vajon mit jelenthet?

Mondjuk ez még mindig jobb, mint a csokibonbon öntőforma, aminek viszont az volt  a termékmegjelölése, hogy: Szilikon penész. Megnéztem nagyítóval is, mert nem hittem a szememnek, az volt. Biztos elírták, vagy valami.

Fogyasztóvédő rovatunk következik

A mai napon azzal loptam be magam tán örökre a sparos eladó szívébe, hogy kiszedettem vele a sonkaszeletek közé besuvasztott végeket és mócsingokat.

Amúgy megkérdezte, hogy mi a különbség a vége meg a szelet közt, mondtam az, hogy az előbbit nem akarom megvenni.

Szeretünk Aldi, tényleg!

Egyébként az Aldi tényleg egy jó cég, komolyan gondolják a garanciát, nem cirmognak rajta. Vettem pár hete a gyerekeknek egy élménymedencét, egy hét alatt szétugrálták, visszavittem, megkérdezték, hogy cserélem-e, vagy a pénzt kérem. Mondtam csere, jó a cucc, így meg pláne. Mire mondta a bácsi, hogy vigyem nyugodtan, a garancia (ami nem tudjuk mennyi, mondjuk örök élet, meg egy nap) most elölről indul, őrizzem meg a blokkot.
Ezt a medencét is szétugrálták a kölkök, holnap visszaviszem. Ez is ugyanott szakadt ki, mint az előző, szerintem konstrukciós hibás, vagy a kölkeim taposása ilyen speciális és megátalkodott. Úgyhogy ezt most becserélem inkább három kisebb medencére. De most már akkor veszek hozzájuk egy kompresszort is, mert az oké, hogy most már nekünk amíg a világ világ, lesz új és kifogástalan kerti gyerekmedencénk, csak én azt nem fogom minden csere után, hetente tüdővel felfújni.

Az idő meg csak hömpölyög, mint a víznek árja

Három évvel ezelőtt (2008.) kaptam egy levelet a bíróságtól, hogy egy évvel azelőtt (2007.) nem fizettem ki egy vízszámlát. Dehogynem, írtam nekik vissza kedvesen, itt mutatom a bankszámlakivonaton, hogy átutaltam.
Aztán egy hónappal ezelőtt (2011.) kaptam egy levelet a bíróságtól, hogy engem elítéltek, mert ha mondják, hogy nem fizettem be azt a vízszámlát!
Hát mondom, ez izgi, elítéltek távollétemben, még jó, hogy ki nem végeztek!
Írták, hogy nem kerestem a leveleket, amiket küldtek. De hogy is kereshettem volna, amikor a bejelentett, tehát a bíróság által is hozzáférhető lakcímem Sopronban volt az idő tájt, és mire átvettem az értesítőiket, az összes küldemény visszafordult! Mondtam, hogy ez nem szép dolog, hogy meg sem védhettem magam, de főleg az nem volt szép, hogy a Díjbeszedő Holding ahelyett, hogy felhívott, és elmondta volna, hogy mi a baja, a tudtomon kívül bíróságra vitte az ügyet, majd suttyomban elítéltetett. Mondjuk úgy könnyű, hogy ott sem voltam. De azt sem nagyon értem, hogy mit gondolnak, notórius háromévenként egy számla nembefizető vagyok, vagy mi? Egyébként minden számlát rendezek, kivéve háromévenként egyet, amit megtagadok, mert az szerintem bónusz? Szóval tényleg nem értem, hogy miből indultak ki, és miért nem próbálkoztak azzal, hogy esetleg felhívnak, és elmondják telefonon, hogy mit gondolnak, aztán én is elmondom, hogy mit gondolok, végül megegyezünk valamiben. (Egyébként azt monták, hogy az OTP  visszautalta nekem a szóban forgó összeget, WTF?)
Na jól van, ha bírósági ítélet van, akkor átutalom nekik a pénzüket, szarni bele, nem ér annyit, hogy foglalkozzak vele, idegeskedjek rajta egyáltalán, nesztek. Erre ma mi történik? Megint megjelent a számlámon a pénz, a Díjbeszedő Holding visszautalta. Basszus, mi a jó eget akarnak ezek tőlem? Ezeknek semmi se jó? Ha küldöm a pénzt, az a baj, ha nem küldöm, akkor meg az?
Vagy még arra tudok gondolni, hogy megbánták, hogy ilyen alattomosak voltak velem. Akkor viszont szerintem igazán megérdemelnék egy bocsánatkérő levelet, nem?

Akkor inkább a garnyier!

Bartos Erika témakörben többször visítottam már nyelvi lektorért, hovatovább a szarrágás csimborasszójának neveztem, hogy ilyen, százezres példányszámban kiadott irományokra sajnálnak kifizetni ötvenezret valakinek, aki megmondja, hogy hogyan kell egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Alighanem Pogány Judit is nagy szarban lehet anyagilag, ha a DVD-ken hajlandó elmondani többször is, dacolva a basic nyelvérzékével, hogy Bogyó és Babóca elindultak hógolyózni, sic. El bírom képzelni, amikor jelzi a szinkronstúdiónak, hogy gyerekek, elment lesz az, nem elmentek. Először finoman megjegyzi, majd egy kicsit határozottabban, mondja, hogy ez szar, ezt kisgyerekek tízezrei fogják megnézni, hát hogy fognak ezek a gyerekek beszélni, aztán végül már sír, siratja a nyelvet, meg a szakmai renoméját, de a stúdió ragaszkodik az eredeti szöveghez, mert kisgyerekek tízezrei mondják már fejből a tré szöveget, annyit olvasta nekik anyu rossz magyarsággal, de eredetiben.
De végül is nem ezen kaptam fel a vizet, hanem amikor Borcsi kikölcsönözte a gyerekkönyvtárból a sárga annapetigergőt, amiben a Margit-sziget (sic!) című borzalom van. Hát basszus, én elhiszem, hogy az alany-állítmány egyeztetésnek utánanézni bonyolult dolog, de a Margitszigetnél felütni a Helyesírási szótárt, hát ugyan férjen már bele!
Nem fért, így lett Bartos Erikánál Margit-sziget.
Sajnos azonban én is elkövettem egy hibát, az említett mese képeinél észrevettem, hogy Gergőke minden oldalon másik ruhában van, és bánatomban megjegyeztem, hogy biztosan azért kellett olyan gyakran átöltöztetni, mert összefosta magát tarkóig.
Borcsi azóta minden alkalommal megjegyzi, hogy Gergőke a Margitszigeten gyakran összefosta magát, míg elértek a Centenáriumi emlékműig.
Ez nem volt szép tőlem. De azt gondolom, hogy a csúnya szavakat előbb-utóbb némi önkontrollal képes lesz majd elhagyni a gyerek, azt viszont hiába dönti el, hogy mától helyesre cseréli a helytelenül berögzült nyelvtant. Tűzre minden bartoserikával!

(a cím egyébként nem egészen fedi a post problematikáját, bár a lényeg ugyanaz, ejtsük csak garnyiernek a Garnier-t, mer' az fekszik, jó lesz nektek az is, ma meg már ott tartunk, hogy még Veiszer Alinda is így ejti az "er"-re végződő francia szavakat, bár nem tanult franciául, de így hallotta a reklámban, és tud extrapolálni. Pedig ő okos.)

Az ásványvizekkel kapcsolatban

Azért én azon kurvára ki tudok akadni, amikor a MÁV a hőségre való tekintettel ingyen osztja az ásványvizet, ami harmincezer palackot jelent per nap. Mert bassza már meg az igásló, télen se osztanak kesztyűt ingyen a vonatokon, pedig az időjárás indokolná, valamint mindenkinek joga van indulás előtt betenni a ridiküljébe egy félliteres palack vizet, amit gyakorlatilag bárhol újra lehet tölteni csapvízzel, tudom, így élek vagy tizenöt éve.
 Jól van, a vízosztás még mindig olcsóbb, mint a mentőket riasztani minden kiszáradt, vesegörcsös, hőgutás emberhez, csak mert hülye volt, és elfelejtett inni. Meg nyilván ez az összeg bagatell a MÁV veszteségéhez képest. És azt is belátom, hogy ezzel csak visszaáll a dolgok normális rendje, mert ebben az országban* úgy általában tök gáz vízért pénz kérni, hiszen kb. leszúrod az esernyődet a földbe, és feltör az ásványvíz minőség. De azért a MÁV nyilván megveszi a szétosztott vizet, palackját legalább százért.
Biztos csak az a bajom, hogy nem találtam itthon jó barátomat, a vizes palackot, a fitness-ben meg négyszázért adták a vizet, fél litert. Pedig ott is hőség volt.

* igen, Európában Olaszországgal és Izlanddal együtt Magyarországnak van a legnagyobb ásványvíz minőségű vízkészlete, mondjuk ezt jó tudni, mielőtt megveszi az ember a francia Eviant, vagy a horvát Janát, ami nem csak drága, de az ökológiai lábnyoma is meghaladja az etikus szintet. Ráadásul tökfölöslegesen.

Álmok

És még azt szeretném mondani, hogy ilyen cuki ágyneműket árulnak a bon prix-n, de most kinek van ebben az országban négyzet alakú párnája?

Mert én ilyen kíváncsi nő vagyok

Azt szeretném megkérdezni, hogy ha nyilvánossá kell tenni minden Google-profilt, illetve kötelező lesz megadni a vezeték- ill. keresztnevet és a nemet (törlés ódiuma mellett), akkor elég lesz-e bekamuzni valamit, hogy továbbra is ingyenmunkával gyárthassa nekik a klikkeket tovább blogolhasson itt az ember, (így lettem én Pé Kalib, ez hihetően hangzik?), vagy a frankót kell mondani.
És még az is érdekel, hogy ezen túl ki lesz az, aki névvel-címmel-személyi igazolvány számmal kiteregeti ide az életét vadidegen embereknek, hány bloggere marad ugyan a Blogspotnak, eh, szarni bele, én magam már vagy 16-szor; családostól háromszor költöztem, a blogom meg 2005 óta négyszer, mert ha nem tetszik a rezsim, akkor tőlem bekaphatják tipli, a Google meg dörzsölje csak a markát a sok begyűjtött (kamu) névre, nagyot nyertek, ügyes.
Emellett még az is érdekel, mert ma különösen kíváncsi hangulatban vagyok, hogy honnan a jóistenből gondolják, hogy valaha is túl lehet rajta lépni, hogy egyedül voltam terhes, egyedül szültem meg, és egyedül gondoztam egy éven át az elsőszülött gyerekemet. Nem, nem lehet rajta túllépni, ebbe én még száz év múlva is bele fogok halni ha rágondolok, és érdemei tiszteletteljes elismerése mellett elmegy a picsába, aki a jótanácsait osztogatja, hogyaszongya: elmúlt. Nem múlt el, sosem fog elmúlni, és leginkább azért tudnám fejbe kúrni a kétszázötven Celsius fokos, kongó palacsintasütővel a jó Sósapukát, mert azt az időszakot változtatta rettegéssel teli rémálommá, aminek életem legboldogabb részének kellett volna lennie.

És tényleg

Valóban az HBO lemondása fáj a legkevésbé, számszerűen 2450 egységnyit.
Abban az esetben, ha hűséges maradok a T-Home-hoz, ahogy azt aláírtam, és tovább visszem a kábeltévét az új címünkre, a fájdalom foka forintosítva 30 ezer. Ezzel szemben ha esküt szerződést szegek, és beintek nekik, az csak 20 ezerbe kerül. Na most ez az a helyzet, amikor csúnyán ellenérdekeltté tettek abban, hogy tartsam az ígéretemet, ugyanakkor mivel a szolgáltatóval kötött megegyezésünk tisztán a kölcsönös előnyökön és a profiton alapul (mármint az ő profitjukon), szerintem nem gond ha bontok, és nem fognak megsértődni, vagy gaz hitszegőnek tartani. Legalább is az ügyfélszolgálatos hölgy nem célzott semmi ilyesmire, nem próbált a lelkemre beszélni, nem volt síri csönd a vonal végén, mint amikor a vezető szerkesztői állást mondtam vissza, hanem rögtön mondta az összeget, amiből arra következtetek, hogy fel vannak készülve a helyzetre.
Az internettel sokkal jobb fejek, ott a szerződésbontás húszezer, tovább vinni viszont csak ötezer valamennyibe kerül, szóval az jön velünk, úgyis úgy a szívemhez nőtt (utálom, lassú fos, és állandóan ledob a wifi, ha ketten netezünk). Legfeljebb anyukámnál kettő lesz.
A fentiekben a B tervet ismertettem, az eredeti terv az, hogy aki utánunk költözik ebbe a lakásba, átveszi az egészet, az háromezer lesz. B terv pedig azért van, mert attól általában annyira megijed az A terv, hogy beválik. Forrás: Mérő.

Túláradt

A mai nap egyik epizódja volt még, hogy a Rossmannból kifelé menet becsipogott a gyerek vitaminja, mert nem sikerült lehúzniuk a pénztárnál a lopásgátlót. Ezek után én engedelmesen visszamentem a 13 kilós Ákossal a karomon, ők rögtön mondták, hogy bocs-bocs-bocs, a vitamin volt az (ha tudják, akkor mi az anyjukért nem húzták le rendesen?), majd a biztonsági őr rutinosan belenyúlt a táskámba, én szóltam neki, hogy majd én, ha megengedi, de véletlenül pont nem hallotta meg, hanem kotorászott egy sort a táskámban, előszedte a vitamint, lehúzták róla a lopásgátlót, bocsánatot kértek, és utamra eresztettek.
Az végül is jó, ha valaki ilyen lelkesen végzi a munkáját, nem?

Élvezetek a fogyókúrában - paleo ebéd, naná, hogy vasárnapi

Most, hogy ilyen szépen beindult a fogyásom, és a lakásban fellelhető legkisebb nadrágjaimat hordom (amik nem ugyanazok, mint a valaha volt legkisebbek, mármint felnőtt koromban, mert az 54 kilóra optimalizált darabok anyukámnál laknak), deszkára lapult a hasam, valamint az úszógumi is visszafejlődött, gondoltam, itt az ideje, hogy lazítsunk, és megkeressük az élvezeteket*, legalább is a paleo keretein belül. Vettem xilitet. Azóta a kávé egy ünnep, leszámítva, hogy bedöglött a régi kávéfőzőnk (eközben egy párhuzamos univerzumban), és mivel ezt pofátlanul hó elseje és másodika köré időzítette, a pótlására csak a legolcsóbb fajtából volt lehetőség (amely típus az Euronics-ban egyáltalán nem a legolcsóbb volt, csak ott szerencsére végül nem voltam hajlandó vásárolni, mert egyetlen eladó se méltányolta azt a körülményt eléggé, hogy én minden erőmet megfeszítve próbálok megakadályozni egy majdnem kétéves Isten Ostorát, hogy szétkapja a butikot, de az én erőim is végesek. Az eladók flegmája viszont határtalan volt, és halaszthatatlanul segédkezniük kellett a nyugdíjas házaspárnak mikrót válogatni, látszik, hogy helyén van az értékrendjük, úgyhogy átmentem egy másik boltba inkább), úgyhogy az új kávéfőzőnk most orrán-száján ereszt, ami biztos összefügg az olcsóságával, vagy nem, mert ugye az Euronics-ban egyáltalán nem volt olcsó, a fene se érti.
Eleinte kávéfőzés közben ki is tessékeltem Ákost a konyhából, hogy megakadályozzam, hogy a felrobbanó masinából kilövellő forró gőz fejbe csapja, ő meg méltatlankodva üvöltött természetesen, mit képzelek, majd ő tudja, de most már én is tudom, hogy az egész csak vaklárma, a masina nem esik szét, kávé lesz, forró gőz nem fröcsög messzire, végül is biztonságos a szerkezet. Csak gagyi, na. De a kávé finom, amióta xilit kerül bele. Amit egyébként nyírfából vagy kukoricacsutkából állítanak elő, természetes cucc, olyan ízű és állagú, mint a cukor, csak a glikémiás indexe 7 (nagyon alacsony, nagyon jó), a kalóriatartalma kb. a cukorénak a harmada, és kimondottan jót tesz a fogaknak. Csak azt nem értem, hogy ha a xilit ilyen nagyszerű dolog, akkor miért nem telepítenek az Alföldre végtelen nyírfaerdőket, futóhomokot megfogni az is jó lenne az akác helyett (amiből viszont méz készül, kalória- és szénhidrátbomba, pfuj), illetve miért nem használják xilit gyártásra az összes itthon termett kukoricacsutkát, hogy ne kerüljön kétezernyoccázba a xilit kilója, rejtély. Na, szóval van már alternatív cukor, jó lenne alternatív süti is a kávéhoz.
A paleo ebéd az évszázad gulyáslevese lett, marha tehetséges szakács vagyok, a krumplit átpöcköltem a gyerek tányérjába.
Utána muffin. Na most én úgy gondolom, hogy ha meg akarjuk változtatni a táplálkozásunkat, akkor ne keressük a helyettesítőket (ld. még xilit bekezdés, höhöhö), aki vega lesz, az ne húspótlózzon nekem, meg rántott szójázzon, aki meg paleózni akar, az ne gluténmentes lisztezzen, meg mit tudom én még mi van, paleo müzli, mert az röhejes (ld. még xilit bekezdés, muhahaha. Egyébként kb. 13 éve nem teszek cukrot a kávémba, a xilittel a Na-ciklamát helyett kerestem valami mást amúgy.) De ha már van xilit, akkor használjuk!
Sikerült belefutni egy olyan muffin receptbe - tök amatőr módon, mert az utóbbi négy évemet mégiscsak a konyhában töltöttem - ami minden jó tulajdonsága mellett éppen azt veszítette el, amiért az ember muffint süt: két perc alatt összevágja a masszát, oszt' belöki a sütőbe. Ezzel az erővel tortát is csinálhattam volna, mindegy most már.
Á, nincs is kedvem leblogolni a receptet. De legalább 4 hozzávalóval meg lehet oldani (tojás, alma, mogyoró, xilit), és nem kell bele plusz zsiradék. Bár ráragadt a muffinpapírra. 
Azért finom lett, mert törökmogyoróból (nyilván nem dióból csinálom!) nem nagyon lehet nem finom sütit sütni, csak azt szeretném még mondani, hogy a xilithez patikamérleget is adhattak volna, mert szerintem kristályszemcséken múlik kb, hogy megfelelő legyen az adagolása. A muffin kissé édestelen lett, de mennyivel rosszabb lenne már a másik véglet!

*különben is update Norbi azt mondja, hogy hetente egyszer el kell menni bulizni meg berúgni, na, ezt most beszámítjuk annak. Mármint a mogyorót a sütiben.