A Mikulás egy igazi pöcsarc

Telehányta a házat csokival, térdig gázolunk benne, miközben tudja, hogy én nem ehetek ilyesmit. Amúgy nem szokott zavarni a csoki, mert sosincs szem előtt, kivéve most. És ráadásul nem is nagyon fogy, mert a gyerekek meg betegek.
Az idei influenza tényleg nagyon durva, mind a kettő 38 fok fölötti lázat produkált, ami egyáltalán nem jellemző rájuk, Borcsi 3 napja fekszik, és nem vert le semmit, mert egyáltalán nem mozog. Ilyen se volt még.
Minket vállba dartsozott a sógorom a minap a vakcinával, szóval megúszásra gyúrunk. Nekem sajni nincs 3 napom lázasan fetrengeni.
A kilóim száma jelenleg 65, és mind színtiszta izom. Csodálatos dolog ez a sport, mit ki nem hoz az ember testéből! Menjetek ti is deep workre, body artra meg spinracingre! Akkor is, ha azt sem tudjátok, mi az, mert jó lesz. Lassan bikinis képeket fogok posztolni magamról az instán.
Na jó, azt azért talán mégsem. De megtehetném, ha akarnám. Mondjuk, mit nem?
Egyébként meg rászántam magam, és elmentem géllakkoztatni, ez már a harmadik alkalom, mert rögtön ráfüggtem. Állatira felszabadító érzés, hogy mindig elővehetem és mutogathatom a kezem, mert a körmeim több, mint rendben vannak: gyönyörűek és ápoltak. Azt mondjuk soha nem fogom föltenni az instára. Egyébként semmi csilivili meg kirkszkraksz, csak sima szín (most éppen francia, szóval nem szín), mégis imádom. A legjobban azt, hogy moshatok hajat, mosogathatok (azt mondjuk nem szoktam), főzhetek egész délelőtt, és a körömlakk még mindig meg se moccan. Komolyan, erre vágytam egész életemben, hogy én ezt eddig miért nem csináltattam? Rejtély!
Majd szólok, ha feltöltettem az ajkaimat szilikonnal. (nem, a valóságban ez sosem fog bekövetkezni).

Kicsike mérföldkő

Örömmel értesítek ezúton mindenkit, aki a szívén viseli az életmódváltásom haladását, hogy hetven kiló alá csökkent a testtömegem, ami elég borzasztóan hangzik, de nem az. A heti három kőkemény edzéstől ugyanis cukin kipofásodtak a tagjaim, ennek örömére vásároltam ma egy rózsás rövidnadrágot, amiben több, mint vállalhatók a csülkeim, hanem szépek. Gyakorlatilag elmúlt a narancsbőröm. Na ezt csináljátok utánam, kiscsávók!

:D

Ami a fogyókúrás posztból kimaradt

Írtam ma pénzért posztot a fogyókúráról, és végtelen bánatomra a valóban elmés meglátásaimat a témáról sajnos nem szőhettem bele. De mivel ezzel a bloggal itt a világon semmi, de semmi célom nincs, majd akkor ide.

1. Ma már ugye tudjuk, hogy a fogyókúra értelmetlen, hanem viszont az életmódváltás! Na, az kell mindenkinek, ha igazán tartós eredményt szeretne elérni. Megfigyeléseim szerint ugyanakkor mindenki csak addig vált életmódot, amíg fogyókúrázik, aztán vissza az egész.

2. Egészen furcsa és megmagyarázhatatlan módon 20 évenként ilyen járványok ütik fel a fejüket a magyar népesség körében, 20 éve mindenki candidás volt, most meg mindenkinek inzulinrezisztenciája van, magic.
És valami csoda folytán mindkettő betegség gyógymódja ugyanaz: ne egyél cukrot meg fehér lisztet.
Mondjuk erre mindenféle képzelt vagy valós betegség nélkül, magától is rájöhetett volna már az emberiség.
Olyan ez, mint a robbanómotoros, kontra elektromos autó, tudjuk, hogy miért használjuk az előbbit, holott az utóbbi mellett azért garantáltan sokkal több érv szól.

Úgyhogy a magam részéről megyek, és életmódot váltok, száműzöm az életemből a cukrot és a fehér lisztet, úgyis fogyókúrázok.

Azt mondta az edző lány egy hete egyébként, hogy az életmódváltás tök jó dolog, és nem is fáj. Na most ezek után egy héttel úgy megtornáztatott, hogy utána három napig alig mertem elmenni pisilni, annyira fájt a combizmom (is), hogy el sem tudtam képzelni, hogy ülök rá a vécére.

OMG

- Bárcsak én is ilyen vékony lennék - mutat a fitness-ben az egyik lány a Borcsira.
- Igen, mondom, de ő azért ilyen vékony, mert még gyerek.
- Tényleg? Ja, igen - bök a Borcsi kezében lévő, negyedikes fogalmazás munkafüzetre.

Jézusom!

Még egyszer a Flabélosról

Ó. És még azt akartam mondani, hogy kontrollcsoportos tesztünkön, melyen a kontrollcsoport szintén én vagyok, bebizonyosodott, hogy a Flabélos nem igazán ad hozzá semmit a fogyáshoz, vagy ha úgy nézzük, nem igazán vesz el a súlyból.
Ugyanis a tavaly tavasszal kitökéletesített fogyókúrával idén, seggvibráltatás nélkül is pont ugyanabban a tempóban fogyok. Csak most már nem fáj annyira, nem is vagyok éhes, meg semmi. Úgy látszik, úgy veszi a szervezetem, hogy január-februárban ez az élet.

Növények bent és kint

Egyébként én tényleg nagyon sajnálok mindenkit, aki nem vigyáz az alakjára, és kénytelen sült krumplit enni a rántott húshoz, mert mi szerencsére nem:

Hanem sült spárga salátát, hmmm.

És még tavaly véletlenül kint hagytam éjszakára a begyűjtött magokat, és alighanem szétfújhatta a szél, mert nálunk idén a járdarepedésekben is metélőpetrezselyem nő, bizony. De az nem baj. 

A legszebb percek

Más: - Na, Kalib, hogy megy a fogyókúrád?
Kalib: - Vége. Lefogytam.

További fogyókúrás poszt

Velem meg az van, hogy amióta elveszítettem a hájamat, legalább is a nagy részét, azóta folyamatosan fázom. Még mindig télikabátban meg csizmában járok például, na jó, kis szoknyához, és nem érzem túlzásnak.

Meg még az is furcsa, (bár ha jobban belegondolok, a szigetelés nélküli lét és a fázás közötti összefüggésben nincs semmi furcsa), hogy a kutya se veszi észre, hogy fogytam hét kilót. Amikor mondom, hogy fogyókúrázom és kopog a szemem az éhségtől, mindig megkérdezik, hogy "na és fogytál"? Á, nem bazmeg, csak lötyögnek rajtam az egy számmal kisebb ruhák. De nem kell észrevenni, meg megdicsérni, meg hangot adni neki, hogy a derekam mint a darázsé, olyan lett, á, szarni bele. 

Bár alighanem erre meg az lehet a magyarázat, mármint hogy nem vesznek észre 7 kiló mínuszt, hogy félkövér koromban is nagyon ügyesen és csinosan tudtam rejtegetni, ami nem odavaló, muffin topot, detektívsegget*, miegymást. Szerencsére tokám még nem volt. 

Mondtam én, hogy nagyon optimista lelkialkatú vagyok.

Na, még fogyókúrázok egy kicsit, mert tök jól megy, aztán abbahagyom.   

* a detektívsegg az, amikor akkora a segged, hogy úgy érzed, követ valaki. 

"A csülkös pacal hizlal? Nem. Csak ha megeszed"

Nos hát a fogyókúrám az nagyon jól megy, kívánságra elmondom a trükköt.

Nem kell annyit enni.

Hát, gondolom, ezzel sokat segítettem, úgyhogy leírom, hogy én most hogy csinálom, de azért megjegyezném Pankám, hogy volt olyan, hogy te fogytál 7 kilót, hát az nekem sokat jár a fejemben.

Tehát

reggelire egy szelet barna kenyeret eszem a szokásos fajtából, csak eddig három szeletet ettem. És letiltottam magam a kaja közbeni netezésről is, hogy az a 15-21 másodperc, amíg a kajálás tart, addig az legyen az egyetlen történés. És akkor arra az egy szelet kenyérre nem töpörtyűkrémet kell kenni, meg finom teavajat nagy szelet szalámikkal meg sajtokkal, hanem mondjuk sovány csirkesonkát natúr joghurttal. Utána jutalmul az ügy lezárásaként iszom kávét édesítőszerrel és tejjel, de azt mindig is úgy ittam. Ami azt illeti, előtte is iszom kávét, mármint reggel, anélkül ugyanis kevés esélyem lenne eljutni a napnak ebbe a szép szakába, ami a reggelivel telik. 

Ebédre általában valami salátát vagy főzeléket tolok valami könnyű feltéttel, mondjuk egy virslivel, vagy szelet husikával, ilyesmi. Hát ezzel sem tart sokáig végezni.Kávé.

Na most ezzel a táplálékkal úgy három óra tájban már fel akarok fordulni az éhségtől, akkor betolok egy almát. Ez az édesség az életemben mostanában, a munkahelyemen meg aggódva kérdezi mindig a gyártásvezető, hogy ugye hoztam magammal almát? Hoztam.

Munka után összeszedem a gyerekeket, akkor már nagyon éhes vagyok megint, és akkor megint rituálisan megeszek valamit, ami a reggelihez hasonlít leginkább Ez után jutalomból kapok egy pohár vörösbort a vérképem miatt, meg hogy érezzem, ennyi volt a kajálás, de nem hiába. És akkor még valamikor az este folyamán lecsusszan egy alma, és ha végképp éhen akarok halni, akkor megeszem pár szem mogyorót is, de inkább nem, hanem éhezem, és örülök, hogy fogyok. 

Meg iszom sok vizet.

Hát ennyi. Rengeteg előnye van egyébként ennek a fogyókúrának, például elég sok pénzt megspórolok, mert ez egy olyan fogyókúra, ami nem igényel drága és speciális alapanyagokat, ellenkezőleg. Meg a mínusz 6 kiló 4 hét alatt is az előnyök közé tartozik. 

Ja, meg járok flabélosra is, ami vicces, mert ugye nettó seggrázatás, de nagyon szeretem, mert masszíroz meg energetizál, és amióta fogyókúrázom, úgy érzem, hogy nagyon sok energiám van. Ma például még a kocsit is kitakarítottam meg lemostam, na olyat se csináltam még életemben.

Úgyhogy a fogyókúrám lényege nagyjából annyi, hogy visszafogtam a szénhidrátot, visszafogtam a zsírokat, meg a fehérjét is, szóval végül is mindent visszafogtam, nem eszem, ha nem muszáj. Viszont reggelit, ebédet meg vacsorát igen, csak nagyon keveset. Nasi nincs, bekapok egy falatot nincs, egy süti még belefér sincs. Ja, belefér, csak akkor azt ne nevezzük fogyókúrának, hanem kiskapunak meg önbecsapásnak. 

Na, ez olyan komolyan hangzik, mint egy vakbélgyulladás, már magamon is röhögök, be is fejezem gyorsan az észosztást, mert tudom én, hogy az úgy van, hogy az ember néha hiába próbálkozik, ha beledöglik se moccan a súlya egy dekát se, máskor meg igen. Népi megfigyelésem szerint a január-február-márciusi időszak kiválóan alkalmas a fogyókúrára, hogy mást ne mondjak, Borcsi születése után is akkor fogytam vissza a szép 58 kilós versenysúlyomra. Na ez most már nem cél, legyünk kicsit reálisak, de a 62, az jó lenne a 168 centis magasságomhoz, és már nincs is távol. 

A fogyókúrám állásával kapcsolatban

Most az van, hogy ismét kényelmes, egész napos viselésre alkalmas az a farmerom (38-as méret), amit tavaly le kellett cserélni, mert a fenti tulajdonságát sajnos elveszítette.
A módszerem még mindig a nem igazán evés. Szeretnék szólni, hogy az oldalas is hizlal, meg a töpörtyűkrém is, mert teli van zsírral, hiába színpaleó, úgyhogy Szendi Gábor tőlem nyugodtan bekaphatja, meg Norbi is a szénhidrátcsökkentett süteményeivel, mert annyira azért csak nem sikerült lecsökkentenie azt a szénhidrátot. Igen, a Norbi süti mellett se mozdult a súlyom egy dekát se, éhesnek meg ugyanúgy éhes voltam, mint most, csak akkor zokon vettem, mert nem az volt a koncepció, hogy éhezem, most meg az. De már nem zavar.
Legfőképpen azért nem zavar, mert heti másfél kilót veszítek a súlyomból.
Ja, és még járok falbélosra is, amit ha egy filmben látnék, elborzadva kiáltanám, hogy megérett a világ a pusztulásra, mert csak áll az ember, és a gép rázatja lefelé a háját. A valóságban azonban az van, hogy szerintem receptre kéne mindenkinek felírni a testtudatosság-növelés érdekében, ugyanis itt világosan érzi az ember, hogy mennyire máshol hat a dolog, ha egy kicsit előre dől, vagy behúzza a fenekét, vagy behajlítja a térdét. Enélkül nem is lenne szabad elkezdeni tornázni. Valamint a flabélosra szánt tíz perc az valóban tíz perc, mert nem kell átöltözni, meg megvárni, hogy elkezdődjön az óra, meg lezuhanyozni, meg új sminket dobni, meg ilyenek, csak leveszi az ember a cipőjét és felugrik a gépre, időnként pózt vált, majd hazamegy. Mondjuk előbb visszaveszi a cipőjét.

Nagy sóhajtás

Hosszas és mindenre kiterjedő empirikus kutatásaim eredményeként elmondható, hogy kizárólag attól az ételtől lehet fogyni, amit az ember nem eszik meg. Úristen, milyen éhes vagyok!
De nem baj, mert közben arra is rájöttem, hogy végül is amikor még szép, vékony, 36-os konfekcióméretű lány voltam, akkor is gyakran voltam éhes, bár akkor nem az önmegtartóztatás miatt, hanem mert így jött ki a lépés. Mit tudom én, este nem sikerül hazajutni vacsorázni, mert fontos találkozóm volt mondjuk valamelyik moziban, ilyesmi, nassolni meg nem álltam neki, mert én enni szeretek, nem hülyeségekkel pótolni az evést. Vagy rohantam, elképesztő mennyi dolga tud lenni az embernek, amíg nincsenek gyerekei. Mondjuk nyilván aztán is nagyon elfoglalt az ember, csak éppen fordítva, ez egy olyan elfoglaltság, amikor nem tud csinálni semmit*. Úgyhogy unalmában eszik.
Igaz, régen dohányoztam is, ami azért vékonyan tartja az embert, de ha ez az ára, akkor ott egy meg a fene az egészet, maradok inkább negyvenes.
Szóval az a terv, hogy visszaszoktatom magam arra, hogy nem gond, ha éhes vagyok. Ez van, semmi különös.
Meg arra is rájöttem, hogy én régen alapból vigyáztam az alakomra, sosem ettem édességet, sem zsíros dolgokat, meg péksüteményeket, (mondjuk azt most sem), viszont sok salátát, ilyesmit. Akkor ez fel sem tűnt, de most így visszagondolva, tényleg.
Amúgy csak annyi történt, hogy nem jön rám az a farmer, amit még Ákos születése után is tudtam hordani.

*mármint semmi olyat, amit magától is csinálna. Főzni, meg mesét olvasni, meg szőnyegen ülve legózni persze akkor is lehet, de mondjuk én még soha nem hívtam fel senkit, hogy te figyelj már, menjünk már el holnap legózni, főzni, vagy mesét olvasni, na.

A világ legélvezetesebb fogyókúrája

Csapjunk a közepébe: Paleo-Norbi Update-Turbódiéta az igen frappáns neve, és én dolgoztam ki. Össze.
Az elmúlt két hétben két kilót fogytam vele úgy, hogy élveztem, és soha nem voltam éhes. Különösen a reggeliket szeretem, hogyaszongya: csipsszé sütött bacon, olyan öt csík, virsli, rántotta, sajt, zöldség, amennyi csak belém fér, és az nem kis mennyiség ám. Igaz, kiderült, hogy a szalonnával meg a virslivel bajok vannak, hasnyálmirigyrákot okoznak, de nekem már van rá elméletem: aki ilyen feldolgozott húsokat eszik, az nyilván zacskós levest is tol, horribile dictu üveges szószokat és gyári süteményeket, ami azért maga a sátán, aki ilyeneket eszik, az biztos képes rágyújtani a villamoson, vagy ilyesmi, úgyhogy nincs is min csodálkozni, csak önkritikát gyakorolni. Ezekről kell leszokni, nem a szalonnáról.
Eleinte, mivel gyenge voltam, a reggelihez még ettem egy-két kis szelet barnakenyeret, de most már azt sem igénylem, leszoktam, mint megtért fradista a sörösüveg dobálásról. A reggeli csoda betetőzéseként megiszom egy bögre xilites teát c vitaminnal savanyítva, finom, egészséges, és a fogakat is megóvja, meg fönntartja a vércukorszintet jó sokáig.

Ebédelni nem szoktam, mert nincs rá igény, se kapacitás ilyen reggeli mellett.

A következő étkezés az uzsonna úgy 3 óra tájban, valójában egy késői ebéd, és szintén nem takarékoskodom a kalóriákkal, nem úgy a szénhidráttal. Azt ugyanis legfeljebb zöldség és gyümölcs formájában viszek be, szevasz kenyér, krumpli, rizs, tészta, de a hüvelyesek se játszanak mostanság, az édességet meg a xilites kávé képviseli, esetleg alma. Szóval ebédre husi-saláta jön, de sok.
Uzsonnázni kétszer szoktam, tekintve, hogy a délután rohadt hosszú még így is, vacsorázni viszont nem fogok, nehogy már ne fogyjak le! A második uzsonna ilyen fehérjeturmix, ami nem hétezer forintos, és Turbó diéta néven fut, hanem 1300, és rossmannos. Valamint nem paleóellenség szójafehérjéből van, hanem tejsavóporból, ami szintén nem barátja a paleolit táplálkozásnak, de nincs más. Na most ez ordas módon fosat, nincs rá jobb szó, de nem baj, mert gyorsabban tisztulok. És már nem is annyira, mert kezd hozzászokni a szervezetem. És akkor jöhet még gyümölcs is, és kávé tejjel, xilittel, én ezeket nem korlátozom. Elvileg lehetne még enni dióféléket, de hát azt azért fogyókúrában szerintem mégsem kellene.

Vacsorára valamiféle üres leves jár, de ha nincs, akkor a főmumus zacskós (bögrés) leves áll elő, ha úgyis szart eszem, legalább ne kelljen energiát fektetni belé.
Hát így néz ki a fogyókúrám, és mondom, heti egy kiló simán leugrik tőle, éhezés meg nincs. Egyébként ha lenne, mert mondjuk kevés szalonnát ettem reggelire, biztos innék még dél körül egy pohár turmixot, málnás ízűt vettem, hát szerintem finom, na.

A fogyókúrám tizedik napján kíváncsiságból részt vettem egy testanalízisen. Jelentem, kedves barátaim, fitness kategóriás vagyok, ennél nincs feljebb. A fiziológiás súlyomhoz hízhatnék még húsz dekát, bár azóta kilencvenet, de én még fogyni szeretnék inkább úgy hat kilót, hogy trendi legyek, és vékony. Ez az eredmény egyébként úgy jött ki, hogy a referenciaértékeken túl van rajtam izomtömeg, szólítsatok Rubint Rékának, már csak a cici hiányzik hozzá. A testzsír mennyisége a referenciaértékeken belül van, de az alsó érték felé tart. Mondjuk innentől eléggé kérdéses, hogy mi a francnak akarok én fogyni, és főleg miből, izomból-e talán, és azt hogy képzelem, ha a heti két pilatest továbbra is megtartottam, valamint továbbra is cipelem a gyerekeimet, amitől karban és vállban erősen hajazok egy kelet-német úszónőre (szerencsére máshol nem). Hát mit tudom én! Csak hát azért mégis az a helyzet, hogy hatvan kiló fölött olyan... gyanús egy nő manapság.
(Egyébként de, tudom, a gyerekek előtti súlyomat szeretném visszaszerezni, és semmi okom rá, hogy több kiló legyek, mint akkor, mert a gyerekek szerencsésen kijöttek belőlem, és ami visszamaradt, az én vagyok, hat kilóval az akkori súlyom fölött.)
Szóval hajrá!

És akkor én most már életem végéig, minden évben fogyókúrás postokat fogok írni?

Vagy mondtam már?

Azt hittem, jó ötlet lesz a karácsonyi menüről írni, a gesztenyés-narancsos kakasról, aminek a tökeit tegnap ettük meg levesben, de hirtelen nyeltem egy nagyot, és erről eszembe jutott, hogy fogyókúrázom.

A feloldhatatlan ellentétekkel kapcsolatban

Sajnos megint meglódult egy kicsit a súlyom, nem vészes, de rögtön az elején kell megfogni az ilyesmit, és akkor nem lesz baj. Tudom is, hogy mit  tegyek. nem kell szénhidrátot enni, ennyi.
Na most az ilyesmi szerintem ott kezdődik, hogy az ember nem is gondol arra, amit nem akar enni, de sajnos mivel éppen karácsony jön, nekem hivatalból kell naphosszat törni a fejemet mindenféle édességeken és sütiken.
Nehéz dolog anyának lenni.

(Sajnos már elkezdődött, és sorakoznak a kamrában a sütis dobozok (kettő már sornak számít), de sajnos azóta tényleg nem tudok másra gondolni, mert törökmogyorós-aszalt sárgabarackos csillagok vannak bennük, a következőbe pedig kekszmorzsás csokiszivek (via csokimikulások) kerülnek egyrészt rumos-kókuszos, másrészt meggyes ízesítéssel, hol étcsokis, hol pedig tejcsokis túlsúllyal, eh, mi jöhet még.)

Lassan elégedettségbe hajlik a fogyókúrám

Habár sajnálatos módon senki nem fizet nekem ezért egy fillért sem, azt kell hogy mondjam, hogy a rubintrékázás és a szénhidrát mentes (paleolit) táplálkozás csodát tesz az ember seggével. Bár ha jobban belegondolok, ez azért nem egészen váratlan fejlemény. És még az is lehet, hogy a tai-chi is közrejátszik az eredményben, bár lehet, hogy a mai edzés utolsó 110 perce hatékonyabb lett volna, ha közben nem remegett volna a lábam annyira az első tíz percben elvégzett gyakorlatok miatt.

Élvezetek a fogyókúrában - paleo ebéd, naná, hogy vasárnapi

Most, hogy ilyen szépen beindult a fogyásom, és a lakásban fellelhető legkisebb nadrágjaimat hordom (amik nem ugyanazok, mint a valaha volt legkisebbek, mármint felnőtt koromban, mert az 54 kilóra optimalizált darabok anyukámnál laknak), deszkára lapult a hasam, valamint az úszógumi is visszafejlődött, gondoltam, itt az ideje, hogy lazítsunk, és megkeressük az élvezeteket*, legalább is a paleo keretein belül. Vettem xilitet. Azóta a kávé egy ünnep, leszámítva, hogy bedöglött a régi kávéfőzőnk (eközben egy párhuzamos univerzumban), és mivel ezt pofátlanul hó elseje és másodika köré időzítette, a pótlására csak a legolcsóbb fajtából volt lehetőség (amely típus az Euronics-ban egyáltalán nem a legolcsóbb volt, csak ott szerencsére végül nem voltam hajlandó vásárolni, mert egyetlen eladó se méltányolta azt a körülményt eléggé, hogy én minden erőmet megfeszítve próbálok megakadályozni egy majdnem kétéves Isten Ostorát, hogy szétkapja a butikot, de az én erőim is végesek. Az eladók flegmája viszont határtalan volt, és halaszthatatlanul segédkezniük kellett a nyugdíjas házaspárnak mikrót válogatni, látszik, hogy helyén van az értékrendjük, úgyhogy átmentem egy másik boltba inkább), úgyhogy az új kávéfőzőnk most orrán-száján ereszt, ami biztos összefügg az olcsóságával, vagy nem, mert ugye az Euronics-ban egyáltalán nem volt olcsó, a fene se érti.
Eleinte kávéfőzés közben ki is tessékeltem Ákost a konyhából, hogy megakadályozzam, hogy a felrobbanó masinából kilövellő forró gőz fejbe csapja, ő meg méltatlankodva üvöltött természetesen, mit képzelek, majd ő tudja, de most már én is tudom, hogy az egész csak vaklárma, a masina nem esik szét, kávé lesz, forró gőz nem fröcsög messzire, végül is biztonságos a szerkezet. Csak gagyi, na. De a kávé finom, amióta xilit kerül bele. Amit egyébként nyírfából vagy kukoricacsutkából állítanak elő, természetes cucc, olyan ízű és állagú, mint a cukor, csak a glikémiás indexe 7 (nagyon alacsony, nagyon jó), a kalóriatartalma kb. a cukorénak a harmada, és kimondottan jót tesz a fogaknak. Csak azt nem értem, hogy ha a xilit ilyen nagyszerű dolog, akkor miért nem telepítenek az Alföldre végtelen nyírfaerdőket, futóhomokot megfogni az is jó lenne az akác helyett (amiből viszont méz készül, kalória- és szénhidrátbomba, pfuj), illetve miért nem használják xilit gyártásra az összes itthon termett kukoricacsutkát, hogy ne kerüljön kétezernyoccázba a xilit kilója, rejtély. Na, szóval van már alternatív cukor, jó lenne alternatív süti is a kávéhoz.
A paleo ebéd az évszázad gulyáslevese lett, marha tehetséges szakács vagyok, a krumplit átpöcköltem a gyerek tányérjába.
Utána muffin. Na most én úgy gondolom, hogy ha meg akarjuk változtatni a táplálkozásunkat, akkor ne keressük a helyettesítőket (ld. még xilit bekezdés, höhöhö), aki vega lesz, az ne húspótlózzon nekem, meg rántott szójázzon, aki meg paleózni akar, az ne gluténmentes lisztezzen, meg mit tudom én még mi van, paleo müzli, mert az röhejes (ld. még xilit bekezdés, muhahaha. Egyébként kb. 13 éve nem teszek cukrot a kávémba, a xilittel a Na-ciklamát helyett kerestem valami mást amúgy.) De ha már van xilit, akkor használjuk!
Sikerült belefutni egy olyan muffin receptbe - tök amatőr módon, mert az utóbbi négy évemet mégiscsak a konyhában töltöttem - ami minden jó tulajdonsága mellett éppen azt veszítette el, amiért az ember muffint süt: két perc alatt összevágja a masszát, oszt' belöki a sütőbe. Ezzel az erővel tortát is csinálhattam volna, mindegy most már.
Á, nincs is kedvem leblogolni a receptet. De legalább 4 hozzávalóval meg lehet oldani (tojás, alma, mogyoró, xilit), és nem kell bele plusz zsiradék. Bár ráragadt a muffinpapírra. 
Azért finom lett, mert törökmogyoróból (nyilván nem dióból csinálom!) nem nagyon lehet nem finom sütit sütni, csak azt szeretném még mondani, hogy a xilithez patikamérleget is adhattak volna, mert szerintem kristályszemcséken múlik kb, hogy megfelelő legyen az adagolása. A muffin kissé édestelen lett, de mennyivel rosszabb lenne már a másik véglet!

*különben is update Norbi azt mondja, hogy hetente egyszer el kell menni bulizni meg berúgni, na, ezt most beszámítjuk annak. Mármint a mogyorót a sütiben.

Paleo Norbi Update

Többet érne ez a post, ha lennének adatok, de nincs itthon szabócenti, a hivatalos mérlegelés meg mindig hétfő reggel esedékes, viszont jó rám a lakásban fellelhető valamennyi nadrágom, kivéve a dagikoriakat, mert azok már nem. Kezdek Kockahas Királykisasszony lenni, előbukkant ugyanis a szigetelés alól a sok rubintrékázás eredménye, és egyre formásabb a combom, mi lesz ebből? Nagyon izgi. Majd még a végén 36 évesen, két gyerekkel kerülök csúcsformába.

Elmondom a módszert: Paleo Norbi. Nem kell szénhidrátot enni.
Reggel Norbizok, mert elesett vagyok, mint a dzsainista lány az Amerikai pasztorálban, aki még nem elég erős ahhoz, hogy végképp lemondjon a teste táplálásáról, ezért néha eszik sárgarépát. Így aztán reggel én is eszem egy szelet kenyeret valami finommal, többnyire házi szalámival, ma meg tahinis padlizsánkrémmel, és nem kamuzok, reggelizem, és nem számolom a kalóriákat. Mondjuk amikor elfogy az egy szelet kenyér, azt jelzésnek veszem, hogy közelít a reggeli vége, egészségemre. Ettől aztán jól vagyok. Cserében viszont, szintén Norbi szerint nem vacsorázom csülköt, bár Szendi Paleolitikus Gábor egy szóval se próbálna meggátolni benne.

Ebédre paleolitikus diétát folytatok, eszem jó sok húst vagy halat valami sült vagy nyers zöldséggel,  mostanában főleg spárgával, vagy rántás nélküli főzelékkel, amitől szintén jóllakom, mondjuk így másfél hónap fogyókúra után ügyesen megtanult a szervezetem jóllakni három szem áfonyától is, lényeg, hogy nem panaszkodom.
Uzsonnára valami édeset ennék, ha egyáltalán, úgyhogy veszek holnap sztíviát, mert a mesterséges édesítőszerről már lemondtam, gombóc van tőle a torkomban, csak még nem tudom, hogy mibe fogom tenni, ja, kávéba. Most keserűn iszom a kávét, kis tejjel, ha van valakinek ötlete, hogy mivel lehet kiváltani a tejet, ami nem tejből, rizsből vagy szójából van, de nem is tartalmaz transzzsírsavat, az kommentelje ide, legyen kedves, mert a tej nélküli kávé fogyókúrában eléggé gyomorfekély gyanús, és amúgy is utálom. Egyébként az uzsonnázás is Norbi, nála ez főétkezésnek számít, mert akkor nem kell vacsorázni. Hát szerintem meg kell, de csak valami levest, vagy hasonlót. Kicsit nehéz ugyan paleolitikus diétában uzsonnázni, mert a tejtermék kilőve, sajtot délután már nem kéne szerintem, húst uzsonnára finom nő nem eszik, úgyhogy marad a gyümölcs pár szem mogyoróval, meg a kávé. Mostanában elég is.

Meg lehet szokni ám a szénhidrát nélküli életet (kivéve a reggeli kenyér), ami azt jelenti, hogy nem hiányzik különösebben, nincsenek falásrohamaim, nem öntök magamba üvegből baracklekvárt a hűtő mellett állva (kolbászt még mindig harapdálok), nem falom fel a gyerekek húsvéti csokitojásait, ami szép eredmény, tekintve, hogy a Mikulás hozmányait annak idején skrupulusok nélkül megtizedeltük a Pével, és eszünkbe se jutott ideológiát gyártani, hogy csak a fogaikat óvjuk, vagy a diabéteszt akarjuk megelőzni, mármint náluk, önfeláldozással. Szóval végül is meg lehet csinálni, ja, és alkoholt se iszom mostanában, de az amúgy se része az életmódomnak úgy öt éve, úgyhogy ez se egy nagy lemondás. Annyira le lehet szokni a cukorról, hogy az alma pl. kimondottan édességnek számít már, és a zöldséglevest is édesnek érzem. Nincs durva éhségérzetem, ami azért fogyókúrában elég jó hír. A tejtermékeket egyelőre sajnálom, Szendi Gábor elvette tőlünk a tejtermékeket, de nekünk adta helyette a sajtot, vagy legalább is a lelkiismeret-furdalás nélküli élvezetét, ami nagy öröm a magunkfajtának. A krumplit meg a rizst már egyáltalán nem hiányolom. Sütit néha szívesen ennék, mert a Pé nem bír magával, és rend szerint nekiáll sütni valamit, de nem kell mondjuk bezárnia a klotyóba, nehogy ellopjam az asztalról a muffint, amíg ő hátat fordít neki.


Úgyhogy most majd kiderül, hogy mi lesz ebből, lehet, hogy vallásommá válik a paleózás, de az is lehet, hogy ezzel a tempóval, amivel most fogyok, két hét múlva beintek minden egészség- és karcsúsággurunak, a mór megtette kötelességét, a mór mehet.

A legfontosabb pedig, hogy háromszoros hurrá Erzsébetnek, a blog első követőjének. Hip-hip!

A csodafogyókúrám állása

Aktuálisan a testtömegem megváltoztatására tett kísérletem állása a következő. Pontosan egy hónap koplalással fogytam egy kilót. Nem többet, és nem kevesebbet, és ezt az eredményt is már az első napon fel tudtam mutatni. Ez így hülyeségnek tűnik, én készséggel belátom, mert nem fogyni úgy is lehet, hogy az ember nem koplal, sőt úgy lehet csak igazán. Megfordítva: minek kínzom magam, ha úgyse fogyok? Hát sajnos én ezt most nem tudom alaposan megindokolni. Mert úgy érzem, hogy kell, és ha most nem fogyok le ezzel a nekibuzdulással, akkor én már örökre így maradok, 65 kilósan, ami 168 centihez nem olyan sok, igazából tök csini vagyok, arányos, izmos és formás, csakhogy én vékony akarok lenni, mint lánykoromban.

A fogyókúrám evolúciója a következőképpen alakult. Kezdtem a 90 napos diétával, amit utáltam, mert én szeretek reggelizni, és abban nem lehetett, és egész délután éhes voltam, mert csak ebédelni meg vacsorázni lehetett, és a kettő között nagyon sok idő telt el. Vacsorára viszont be kellett vágni egy szelet tortát csokival, ami meg fasság, és kit érdekel az üres kalória torta, amikor ölni tudnék egy minden jóval, ásványi- és tápanyaggal, meg vitaminnal teli sütőtök püréért. Szóval nem éreztem magam jól, de legalább nem is fogytam (de, egy kilót két hét alatt).
Amikor ezzel teli szaladt a csukám, jött a kalóriaszámlálgatás. Naponta háromszor ettem keveset és alacsony kalóriás dolgokat. Ha valamilyen kajában két számjegyű volt a zsír- vagy a szénhidráttartalom 100 grammra vetítve, azt én már nem ettem meg, kivéve a teljes kiőrlésű rozskenyeret, amiből szintén keveset ettem. Ezzel fogytam további egy kilót egy hét alatt, ami semmi, lepkefing, kár a gőzért.

Aztán jött a húsvét, pontosabban már nagypénteken megérkeztünk LD-hez, akinek csokis süti volt az asztalán, és házi tojáslikőr a butykosában, ami csak úgy feketéllett a sok-sok vaníliamagtól. Aztán hazaértünk anyukámhoz, aki házi kecskesajttal, ordával, és szalámikkal, és persze csíramáléval várt, mind-mind a Cegléd-környéki gazdák csodái. Majd pedig szülinapi buli jött tortával, pezsgővel, és a többi, és még el se kezdődött a húsvét, sonka, kalács, nem folytatom. Egyébként tényleg nem vittem túlzásba a fogyasztást, nem is jött vissza egy hét alatt, csak egy kiló.

És akkor végső elkeseredésemben elkezdtem a Norbi Update-et tanulmányozni, a termékeket még nem vásárolom, de rájöttem, hogy arról van itt szó, hogy nem kell szénhidrátot enni. Ezt egyébkén már Atkins is mondta, meg a Szendi Gábor, sőt leghitelesebb forrásként a Született feleségekben is megpedzette két gizda csaj, amit akkor hülyeségnek tartottam, és szent borzadállyal tekintettem rájuk, hát a pizza? hát a spagetti? És a Choceur Rum-Kokos? De most már úgy gondolom, hogy ennek van értelme, ezt kell csinálni. A súlyom továbbra se mozdul, de legalább reggelizem Norbi Update 3 szerint, ebédelek Atkins szerint, vagyis fehérjét zöldséggel, szénhidrát nélkül, uzsonnázom Norbi Update szerint, vagyis fehérjét szénhidrát nélkül, de legalább lehet, és vacsorázom Norbi szerint keveset, szénhidrát nélkül, főleg levest, vagy ilyesmit. A szemem továbbra is kopog az éhségtől, de már kezdem megszokni. A torkomban folyamatosan gombóc van, hiányzik a szénhidrát. A csoki nem érdekel, de a kenyér meg a krumpli nem jönne rosszul néha. Időnként Szendi Gábor szerint megeszem némi oldalast, mert állítólag nem a zsírtól hízik az ember, kizárólag a szénhidrát a ludas, én meg már mindent elhiszek, sőt, támogatok, ha egy ember is lefogyott vele a történelem folyamán.

Kár, hogy Péter Anna meg attól fogyott le, hogy nem evett húst egy hónapig. Kár, hogy a Pé meg állandóan a futással vegzál, meg a kalóriadeficittel, amiben a második felvonás óta nem hiszek, mert ha ezer kalóriás diétától nem fogyok, akkor a kalóriadeficit, mint a fogyás titka, az kamu. Monduk a kangoo-s futás most megtetszett, szívesen kipróbálnám, de ezt nem célzásból írom.

Egyébként meg az van, hogy igaz, hogy nem mozdult a súlyom, centiket meg nem mértem, de csúszik rólam lefelé a farmerom, csinin áll a 36-os méretű szoknyám, kezd kényelmes lenni a terhesség előtti egyenes szárú Promod nadrágom (leáldozott a köcsög, lábra simuló fazonnak, jön megint a trapéz és az egyenes szár, halleluja!), és látványosan vékonyodik a derekam. Most akkor mi van?

Ja, és amúgy mozgok is, heti három rubintréka simán megvan, mostanában lábra gyúrok, mert attól a pulzusom az egekben van, kár, hogy csak húsz percig tart az egész, a zsírégetés meg negyvennél indul be állítólag. De már húsz perc alatt is halálra unom magam, annyit meg nem ér az egész, hogy tényleg meg is haljak. Valamint eljárok tai-chizni, csak mostanában éppen nem, mert mindig közbejött valami, meg holnap is közbe fog, de most már nem hagyhatok ki több edzést, mert mától haladó vagyok. Kár, hogy csak a hetvenvalahanyadik lépésig voltam órán a száznyolcból. 

Ja, és még azt akarom mondani, hogy milyen világ már az, ahol az élvezetek netovábbja a sárgarépa?