Aktuálisan a testtömegem megváltoztatására tett kísérletem állása a következő. Pontosan egy hónap koplalással fogytam egy kilót. Nem többet, és nem kevesebbet, és ezt az eredményt is már az első napon fel tudtam mutatni. Ez így hülyeségnek tűnik, én készséggel belátom, mert nem fogyni úgy is lehet, hogy az ember nem koplal, sőt úgy lehet csak igazán. Megfordítva: minek kínzom magam, ha úgyse fogyok? Hát sajnos én ezt most nem tudom alaposan megindokolni. Mert úgy érzem, hogy kell, és ha most nem fogyok le ezzel a nekibuzdulással, akkor én már örökre így maradok, 65 kilósan, ami 168 centihez nem olyan sok, igazából tök csini vagyok, arányos, izmos és formás, csakhogy én vékony akarok lenni, mint lánykoromban.
A fogyókúrám evolúciója a következőképpen alakult. Kezdtem a 90 napos diétával, amit utáltam, mert én szeretek reggelizni, és abban nem lehetett, és egész délután éhes voltam, mert csak ebédelni meg vacsorázni lehetett, és a kettő között nagyon sok idő telt el. Vacsorára viszont be kellett vágni egy szelet tortát csokival, ami meg fasság, és kit érdekel az üres kalória torta, amikor ölni tudnék egy minden jóval, ásványi- és tápanyaggal, meg vitaminnal teli sütőtök püréért. Szóval nem éreztem magam jól, de legalább nem is fogytam (de, egy kilót két hét alatt).
Amikor ezzel teli szaladt a csukám, jött a kalóriaszámlálgatás. Naponta háromszor ettem keveset és alacsony kalóriás dolgokat. Ha valamilyen kajában két számjegyű volt a zsír- vagy a szénhidráttartalom 100 grammra vetítve, azt én már nem ettem meg, kivéve a teljes kiőrlésű rozskenyeret, amiből szintén keveset ettem. Ezzel fogytam további egy kilót egy hét alatt, ami semmi, lepkefing, kár a gőzért.
Aztán jött a húsvét, pontosabban már nagypénteken megérkeztünk LD-hez, akinek csokis süti volt az asztalán, és házi tojáslikőr a butykosában, ami csak úgy feketéllett a sok-sok vaníliamagtól. Aztán hazaértünk anyukámhoz, aki házi kecskesajttal, ordával, és szalámikkal, és persze csíramáléval várt, mind-mind a Cegléd-környéki gazdák csodái. Majd pedig szülinapi buli jött tortával, pezsgővel, és a többi, és még el se kezdődött a húsvét, sonka, kalács, nem folytatom. Egyébként tényleg nem vittem túlzásba a fogyasztást, nem is jött vissza egy hét alatt, csak egy kiló.
És akkor végső elkeseredésemben elkezdtem a Norbi Update-et tanulmányozni, a termékeket még nem vásárolom, de rájöttem, hogy arról van itt szó, hogy nem kell szénhidrátot enni. Ezt egyébkén már Atkins is mondta, meg a Szendi Gábor, sőt leghitelesebb forrásként a Született feleségekben is megpedzette két gizda csaj, amit akkor hülyeségnek tartottam, és szent borzadállyal tekintettem rájuk, hát a pizza? hát a spagetti? És a Choceur Rum-Kokos? De most már úgy gondolom, hogy ennek van értelme, ezt kell csinálni. A súlyom továbbra se mozdul, de legalább reggelizem Norbi Update 3 szerint, ebédelek Atkins szerint, vagyis fehérjét zöldséggel, szénhidrát nélkül, uzsonnázom Norbi Update szerint, vagyis fehérjét szénhidrát nélkül, de legalább lehet, és vacsorázom Norbi szerint keveset, szénhidrát nélkül, főleg levest, vagy ilyesmit. A szemem továbbra is kopog az éhségtől, de már kezdem megszokni. A torkomban folyamatosan gombóc van, hiányzik a szénhidrát. A csoki nem érdekel, de a kenyér meg a krumpli nem jönne rosszul néha. Időnként Szendi Gábor szerint megeszem némi oldalast, mert állítólag nem a zsírtól hízik az ember, kizárólag a szénhidrát a ludas, én meg már mindent elhiszek, sőt, támogatok, ha egy ember is lefogyott vele a történelem folyamán.
Kár, hogy Péter Anna meg attól fogyott le, hogy nem evett húst egy hónapig. Kár, hogy a Pé meg állandóan a futással vegzál, meg a kalóriadeficittel, amiben a második felvonás óta nem hiszek, mert ha ezer kalóriás diétától nem fogyok, akkor a kalóriadeficit, mint a fogyás titka, az kamu. Monduk a kangoo-s futás most megtetszett, szívesen kipróbálnám, de ezt nem célzásból írom.
Egyébként meg az van, hogy igaz, hogy nem mozdult a súlyom, centiket meg nem mértem, de csúszik rólam lefelé a farmerom, csinin áll a 36-os méretű szoknyám, kezd kényelmes lenni a terhesség előtti egyenes szárú Promod nadrágom (leáldozott a köcsög, lábra simuló fazonnak, jön megint a trapéz és az egyenes szár, halleluja!), és látványosan vékonyodik a derekam. Most akkor mi van?
Ja, és amúgy mozgok is, heti három rubintréka simán megvan, mostanában lábra gyúrok, mert attól a pulzusom az egekben van, kár, hogy csak húsz percig tart az egész, a zsírégetés meg negyvennél indul be állítólag. De már húsz perc alatt is halálra unom magam, annyit meg nem ér az egész, hogy tényleg meg is haljak. Valamint eljárok tai-chizni, csak mostanában éppen nem, mert mindig közbejött valami, meg holnap is közbe fog, de most már nem hagyhatok ki több edzést, mert mától haladó vagyok. Kár, hogy csak a hetvenvalahanyadik lépésig voltam órán a száznyolcból.
Ja, és még azt akarom mondani, hogy milyen világ már az, ahol az élvezetek netovábbja a sárgarépa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése