Slow food

Na, hát a bolognai spagetti ma úgy kezdődött, hogy leszedtem a paradicsomot, és főztem belőle paradicsomlevet.
Jó, tudom, gyenge próbálkozás. Az lenne az igazi, hogy a disznót is most vágnám le hozzá.

Növények bent és kint

Egyébként én tényleg nagyon sajnálok mindenkit, aki nem vigyáz az alakjára, és kénytelen sült krumplit enni a rántott húshoz, mert mi szerencsére nem:

Hanem sült spárga salátát, hmmm.

És még tavaly véletlenül kint hagytam éjszakára a begyűjtött magokat, és alighanem szétfújhatta a szél, mert nálunk idén a járdarepedésekben is metélőpetrezselyem nő, bizony. De az nem baj. 

Pergola, zakuszka recepttel

A héten épített egy pergolát a Pé az udvarra, én meg főztem ma zakuszkát, úgyhogy racionális döntésnek tűnt a pergola alatt megvacsorázni a zakuszkát, meg még vettem ilyen termelői bort az egyik poncichtertől helyi borásztól, hát megint megerősödött a meggyőződésem, hogy a panasz, az röhejesen hangozna a számból. Úgyhogy nem is teszem. Helyette leírom a zakuszka receptjét.

Úgy kezdődik, hogy 1 kiló árdéj, 1 kiló gogos, de ezt nem annyira értjük, az LD erdélyi anyósa írta le így a receptet, szerencsére később elmondta, hogy mi micsoda. Kár, hogy Frida Kahlo már nem él, így tőle nem tudok tanácsot kérni a receptjeiben szereplő harmincféle paprikára nézvést, nem is fogom megfőzni a kajáit. 

Na szóval kell egy kiló kápia, meg egy kiló pritamin paprika, jó édes. Ebből kell csinálni egy lecsót, zsír, hagyma, só, bors, ilyenek. Az ilyesminek jó délután nekiállni, én négy órát szarakodtam vele, míg mind a dunsztba került. Előtte azonban, még reggel beáztattam fél kiló babot, majd elmentem a piacra megvenni a paprikákat. Délután meg megcsináltam a lecsót, de előtte föltettem főni a babot. Aztán ráparancsoltam Ákosra, hogy a húsdarálót semmilyen körülmények között nem szabad kibontania a dobozából, így aztán lett emberem is, aki tekerje, akkora érdeklődést generáltam a tiltással. A lecsóba még beledobáltam egy kiló paradicsomot, azzal is jól összefőztem (ezt persze a paprikával együtt is bele lehet hajigálni, csak nekem nincs akkora fazekam, és meg kellett várni, hogy előbb összeessen a paprika, és beleférjen a paradicsom), és az egészet, babbal együtt ledarálta az Ákos, plusz némi hagyma meg fokhagyma, a bukéja kedvéért. Akkor tettem még bele zellerzöldet, babérlevelet már korábban, mást viszont már nem. A ledarált cuccot még egyszer felforrósítottam, aztán sterilizált üvegekbe töltöttem, dunszt. 

Két csatos üveggel nem megy a dunsztba, az egyik a Petőfi szomszédéké lesz, a másik felét meg bevacsoráztuk a pergola alatt, de hát ezt már mondtam, éljenek a zakuszkák. 

Nyár

Sült batáta, guacamole, elégedettség, sőt boldogság

Hát az úgy volt, hogy így vasárnap délután elmentem bevásárolni az Aldiba, mert már semmi nem volt itthon, gondoltam, veszek paradicsomot meg paprikát, és főzök egy jó lecsót, ahogy kell, szalonnazsíron, kolbásszal, sok tojással. Ez sajnos nem jött össze, mert a paradicsomot meg a paprikát itt Magyarország földrajzi, és az év naptári közepén aranyárban mérték, nem úgy az avokádót és a batátát. Így lett a vacsora sült édesburgonya avokádókrémmel, magyarul batáta guacamoléval. Én most ezt azért mondom el nektek, kedves olvasó gyerekek, mert elképesztően kegyes vagyok, és nagyon, de nagyon elégedettek voltunk evés közben, a kulináris gyönyör volt ez maga. Pedig milyen egyszerű!
Meghámoztam a batátát, mint a krumplit, felvágtam hasábokra, mint a krumplit, beletettem egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, mint a krumplit, megsóztam, meglocsoltam étolajjal, és betoltam a sütőbe, majd megsütöttem, mint a krumplit. Édes lett, majdnem mint a sütőtök, nem pedig mint a krumpli.
Közben megcsináltam a guacamolét, amihez meghámoztam két avokádót, majd apró darabokra vágtam. Meg hozzávágtam szintén apró darabokra egy paradicsomot. Belenyomtam egy lime levét, ami a bukéja miatt kell, nagyon jót tesz neki, és egy fél citromét is, ami meg a savanyúsága miatt. Majd kimentem a kertbe, és kihúztam egy fokhagymát a földből, abból egy gerezdet beleaprítottam a guacamoléba. És kell még bele só is. Összekever, és kész. És akkor ezt a kettőt, a sült batátát, meg a guacamolét együtt kell enni, meg ettünk hozzá szintén aldis pfefferoni paprikát, mert azt hittük, hogy ha már tex-mex, akkor majd ez lesz nekünk a jalapeno, de nem volt az kicsit sem, viszont finom volt hozzá. Mellé csengődi kékfrankost kortyoltam, mert anyukám odavalósi, a bor meg finom, szintén az Aldiból.
Hát így történt, hogy ugyan már egy éve kacsintgatok a mexikói konyhára, amióta Frida füveskönyvét olvastam, csak mindig elvesztettem a fonalat, amikor egy receptben már az ötödik féle csilit igényelte a kulináriája, ott egye meg a fene, gondoltam, majd eszek mexikói kaját ööö, Mexikóban. Egyszer. De most meg szerencsére volt megfelelő állagú és érettségű avokádó és batáta az Aldiban, mert jelzem, nem mindenki lakik ám a belső VII. kerületben, a Culinaris közelében, én pl. laktam évekig, de akkor pont nem érdekelt a guacamole, na.

A kertem és egyéb élőlények

Csak szólni akartam, hogy itt van már a Kánaán, terem a kert, abból főzünk. Tegnap cukkinis tojásrántottát (a tojást ugye Sopronból kaptuk Timi baromfiudvarából), ma meg finom ragulevest. Bár az igazi az lenne, ha a kolbász, a szalonna, meg a hús is valami házi gazdaságból származna, de félek, ha nekünk tyúkunk lenne, itt halna meg végelgyengülésben nekem, és a változó kor után, amikor már nem tojik még nyugdíjat is adnék neki bőségesen, csak nehogy elégedetlen legyen a sorsával. Hamarabb, minthogy kitekerném a nyakát.

Mellékszál, de a macska nyávog. Ez most nem ilyen banális kijelentés, meg evidencia puffogtatás, hanem ez a falatnyi kis dög naphosszat áll a lábam mellett, néz fölfelé, és nyávog. Pedig van kajája meg teje is, sőt, még a sertéscombból is kapott egy koncot, csak fogja már be a száját. Már komolyan ott tartok, hogy jobb lenne, ha csecsemő* lenne inkább, mert azt legalább fölköthetném hordozókendőben a hátamra, és előbb-utóbb elaludna, közben meg tudnám szeletelni a répát, de ezt most hogy kössem magamra?

*pedig én rettegek a csecsemőktől, mert sírnak, és nem lehet őket megnyugtatni, és az szörnyű. Ehhez képest kettőt is túléltem, hát nem ez az élvezet része a dolognak, az tuti, és még mindig feláll a szőr a hátamon, ha babásat játszanak, és valamelyik babasírást ad elő.

Asszem ma pavlova lesz vacsorára (mert mindig utólag adok címet)

Ubazmeg tévedésből* felolvasztottam az egy éve gyűlő tojásfehérjéimet, mit lehet csinálni olyan 15-20 tojásfehérjével?

*azt hittem, töltött káposzta. Kellett a hely a jégkrémnek.

Eper mártogatós citromfű pesztóval

Azt azért még elmondom (mert nincs kedvem még takarítani), hogy milyen menő mártogatós lesz a bulin.
Eper citromfű pesztóval. Ami úgy készül, hogy citromfű (ez a bazsalikom), mandula (ez a fenyőmag), marcipán (ez a parmezán), narancslé (ez az olívaolaj), és Amaretto (ez az öööö fokhagyma, na jó, nem). Én persze az Amarettót kihagyom, mert a gyerekeknek lesz, de lehet, hogy magunknak majd löttyintek bele egy kortyot a maradékba. Ha lesz maradék. És akkor ebbe mártogatjuk a szamócát. Kész van egyébként, isteni finom. Köszönet érte Kaldeneker Gyurinak.

A rukkola nem spenót

Csak szólok, hogy ha valaki fantáziát látott volna a rukkola tartósításáról szóló posztomban, az ne tegye. A történet velősen annyi, hogy ma valóban megpróbáltam rukkolamártást főzni belőle (besamel alapon rukkola, hát kb. ennyi lenne a recept, nem érdemes megjegyezni), de valami különös érzéstől vezérelve, szokásomtól eltérően szerencsére megkóstoltam, mielőtt az asztalra tettem. Hát nem kellett volna, azóta is kicsit keserű a szám, más íze viszont egyáltalán nem volt a mártásnak. Valójában annyira szar volt, hogy még a vécéig sem sikerült elvinnem, hogy kiöntsem, derogál ugyanis tovább foglalkozni vele.
Mondjuk az érdekes, hogy posztot meg írok róla, de hát a blogger lelke az ilyen.

További céklák

Így november közepe táján már nemigen lehet kapni semmit a piacon. Jó, van alma, meg cékla, lásd eggyel lejjebb, meg dió, mák és paprika, ennyi. Én meg ugye szeretem a zöldségeket (és nem azért nem eszem hónapok óta szénhidrátot, jutott ma eszembe, mert egy jellem vagyok, vagy mert annyira vissza akarnám nyerni a lányos alakomat, szép vagyok én így is, hanem mert veszettül ég tőle a gyomrom), a párolt répa-petrezselyem kombó meg a fülemen jön már ki. Úgyhogy a cékla felé fordultam. Igaz, hogy a vas állítólag olyan kötött állapotban van benne, bár nagy mennyiségben, hogy azt kinyerni, hát, ahhoz nem emberi szervezet kell, cserében viszont vicces a színe és erősíti a fogakat.
Szóval egy újabb cékla recept, a sült cékla.

Hozzávalók:
cékla
só, bors
bazsalikom (vagy más zöldfűszer)
olívaolaj, vaj, vagy akármi, tőlem disznózsír is lehet

Nos, a felsorolásból látszik, hogy ez az étel, mondjuk úgy, a letisztult fajtából való. A céklát alapos mosás után széles hasábokra vágom, mint a steak burgonyát, beleszórom egy sütőpapírral kibélelt tepsibe (az anya is ember, és az ember nem szeret annyira ráégett dzsuvát súrolni), rászórom az ízesítőket és lecsorgatom a zsiradékkal, megsütöm. Fogyasztáskor otthagyom a héját. Húsokhoz kiváló, meg máshoz is. Remek köret.

Megjegyzés: szervezeten belül mindent összefest, a piros pisi cékla után nem jelent húgyúti fertőzést.

Almás céklasaláta

Na, már majdnem írtam egyet a kajablogba, csak nem hagyta a rendszer, nem véletlen költöztem ide. Kajablog nem lesz felfejlesztve, mert én nem várok technikailag öt perc-egy napot, hogy működjön a rendszer, én mindent azonnal akarok. Írni meg pláne.
Szóval almás céklasaláta. Azt hittem, hogy ez nagy meló, erre az történt, hogy hazaértünk 12.25-kor, 12.40-kor meg ott volt az ebéd az asztalon sült hússal (na jó, azt csak melegíteni kellett), törtkrumplival, céklasalátával együtt.

Hozzávalók:
2 nagyobb cékla
 1 savanykás alma
majonéz
tejföl
natúr joghurt
Update! és egy evőkanál torma is jót tesz neki, mint utólag kiderült

Az eljárás a következő:
Vettem két nagyobb céklát. Meghámoztam, nagyobb darabokra vágtam, és bedobtam a kutterbe. Amikor durvára vágta, úgy húsz másodperc múlva, kiszedtem. Aztán ugyanígy jártam el egy almával is. Ez után már csak bolti majonézt, tejfölt meg natúr joghurtot kellett rákanalazni bőven, és összekeverni, és máris kész volt a saláta. Délután jobb volt, mert összeértek az ízek.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem szabad pánikolni attól, amit a vécében találunk utána. Nem vér jön belőlünk, hanem a céklapiros.

A tuti túrógombóc receptje

Főztem túrógombócot, és akkora szupervumennek érzem magam azóta, hogy ihaj. Nyilván azért, mert mindenki ette, na ilyen se volt még, amióta család a család.

Tuti recept a következő:

Kell:
fél kiló tehéntúró
12 deka gríz
3 tojás sárgája
kicsi só
Összekever, pihentet 1-2 órát.

Aztán hozzá kell adni a három tojás fehérjét is habbá verve, vizes kézzel gombócokat kell formázni, és forró, enyhén sós vízben ki kell főzni. Amikor felugrik a víz tetejére, egy kicsit lehet még hagyni. Finom, könnyed, de konzisztens gombóc.

És most jön a csavar, hát mi a prézliben nem hiszünk. Úgyhogy durvára őrölt, pirított törökmogyoróban forgattam meg a kifőtt gombócokat. A mártás tejfölbe pedig porcukor helyett mézet kevert a Borcsi, úgy alkalmaztuk. Ez sem volt rossz ötlet, pedig csak azért csináltuk így, mert egyszerűbb volt mézet kanalazni, mint porcukrot darálni. Lusta vagyok, de szeretek jól élni.

Nem volt elég sajnos.

Főzzetek ti is túrógombócot így.

Vasárnapi grillezés: amikor a férfi főz

(dramatizált változat)

Most, hogy megérkezett végre a várva-várt hidegfront, és az ember nap közben is kidughatja az orrát a szabadba anélkül, hogy elszenesedne, gondoltuk, grillezzünk ebédre. Nem csinálunk belőle nagy ügyet, minden van hozzá itthon (természetesen, nekünk mindig minden van itthon egy grillparty-hoz), gyorsan megsütjük a kolbászokat, aztán mojitoval a kezünkben sziesztázunk egyet.

Csakhogy kiderült, hogy még sincs itthon minden: elfogyott a tűzgyújtó folyadék. Először is elkezdtük csodálni az ősembereket, hogy nekik nem csak grillbenzin, de még gyufa nélkül is ment a tűzgyújtás, az után pedig a Pé elkezdett lázasan alternatív megoldásokat keresni. Első körben egy három éve a konyhaszekrényben kushadó Ouzóra esett a választás, ha valaki tudja, hogy milyen finom long drinket lehet keverni Ouzóból, ne legyen rest idekommentelni. Mi nem tudjuk, szerintünk semmilyet sem lehet, úgyhogy ment a grillszénre, sajnos azonban begyújtani sem lehet vele. A következő próbálkozásként a Pé  - tudtomon kívül - elővette a körömlakklemosómat, ami állítólag fokozottan tűzveszélyes, nem úgy, ha grillszénre öntik, mert akkor nem. Ez után a saját Adidas márkájú eau de toilette-jével próbálkozott, de azzal sem járt sikerrel, viszont a grillszén már olyan illatot árasztott, mint egy bordély.

Amikor a Pé hosszas tanakodás után előhúzta a konyhaszekrényből a Szilva 2010 feliratú üveget, azért már megérdeklődtem, hogy komolyan gondolja-e, hogy cukorsziruppal fogja begyújtani a grillt. Válaszul elég keresetlen stílusban felhívta a figyelmemet a helyes és aktualitásoknak megfelelő üvegcímkézésre, ha már mániám a házi készítésű étel-ital. Különben is hagyjam békén, mert ma ő főzi az ebédet.

Időközben a következő, nagyon értelmes beszélgetés hangzott el:
Ákos: - Mit eszünk ebédreeeee?
Pé: - Éhkoppot!
Kalib: - Á, égkompót! Az nagyon finom lehet!
Ákos: - Mi az az étgombóc?

Közben én vidáman megfőztem a húslevest, elkészítettem a krumplipürét, leszedtem a kertben a madársalátát, a petrezselymet és a paradicsomot a salátához (öntet nem kell, ezekhez az ízekhez elég lesz az extra szűz olívaolaj, és a jó féle modenai balzsamecet), majd megtöröltem a kezem, beparancsoltam a gyerekeket a kocsiba, hogy hagyjuk apát egy kicsit rekreálódni, és elhajtottam a három percre lévő benzinkútra tűzgyújtó folyadékért.

Nem azért, mintha mindenen rajta akarnám tartani a kezemet, nincs nekem semmi bajom azzal, ha a férjem főz, csak elkaptam a pillantását, amint a fehér rumos üveget méregeti. És ha azzal is megpróbál begyújtani, akkor nem csak az ebédnek lőttek, amibe már kezdtem beletörődni, de a mojitós sziesztázásra is keresztet vethetek.

Ákos hároméves

 

A fotón látható, amint Ákos elfújja a szülinapi tortán a gyertyákat. Ez itt egy igazi tűzoltóautó torta sofőrbácsival, a fényezés piros zselé, az ajtók-ablakok marcipánból vannak, a kerekek csokiszórásból, a villogók pedig  a gyertyák.

Kalib: - Ákos, a tűzoltóautó elejéből, vagy a végéből kérsz?

Ákos: - Létra!

A tortasütés kapujában

Mert én, ha beledöglök is, olyan anyuka leszek, aki ötven fokban is saját kezűleg süti a gyerekei szülinapi tortáját. Kettőt.

Kalib: (felhúzott szemöldökkel nézi a romantikus piros zománcos tepsijét) - Ajaj, alighanem kénytelen leszek ebben megsütni a tortaalapot.
Pé: (röhögve) Miért, most jöttél rá, hogy nincs tűzoltóautó alakú tepsid?

Mert az van, hogy tűzoltóautó torta lesz a holnapi babazsúrra, a vasárnapi családi szülinapi grillparty-ra pedig űrhajó (mi más?), viszont úgy emlékeztem, hogy még mindig itt dekkol anyám teflonos tepsije, csak sajnos tegnap visszaadtam, a legjobbkor.

További kajablogba való post

Amúgy szerintem itt a lecsószezon, onnan tudom, hogy az volt nálunk vacsorára. Vagyis inkább ratatouille, mert ahhoz volt itthon alapanyag. Na jó, nem padlizsán, de cukkini és paprika már terem anyám kertjében, hagyma, fokhagyma az enyémben, paradicsomot meg vettem a hétvégén, üvegházit, de magyart, finom volt.

Felvágom apróra a hagymát, olajon megfonnyasztom. Keményvonalas lecsóbarátok szalonnával indítanak, úgy finomabb, csak nekem most kiment a fejemből a nagy francia vonalon (a Pé francia cégnél dolgozik, és délután az asztalán fekvő francia kajákról értekeztünk telefonon). Közben julienne-re vágom a cukkinit, hozzáadom a hagymához, keverem, sózom. Kinyomom a paprika csumáját, és felvágom, mármint a paprikát, nem a szárát, előbb négybe, aztán fél centis csíkokra. A paradicsomot nagyobb kockákra. Aztán konstatálom, hogy már megint nincs itthon fokhagyma, ja, de van, a kertben, uzsgyi. Abból is megy bele egy gerezd, szépen apróra vágva. Egyébként én azt a tudományos tételt dolgoztam ki a fokhagyma feldolgozásának kérdésére, mármint a "vágni vagy nyomni" problémára, hogy ha amúgy is ott a vágódeszka meg a kés, mert ilyen vágós kaját csinálok, akkor nem fogok még foghagymanyomót is mosogatni, ha meg mondjuk a mélyhűtőből került elő a vágott zöldbab, akkor a franc fogja vagdosni a fokhagymát. És akkor megy még bele kicsi bors, meg vágott petrezselyem, mert az valahogy mostanában mindig van a pulton, mindenbe teszek*. Rotyog párat, és kész a vacsora. Borcsi reklamálta a kolbász hiányát, de végül is mindegy, úgysem evett belőle egy falatot sem, mi meg parmezánnal és parenyicával ettük, hm. Hol lehet a kajablogom?

* tegnap például az almaszószba, basszus, vettem két kiló vajalmát a piacon, mert megsajnáltam a nénit az ütődött almáival, utólag már bántam, mire azt mindet megtisztítottam, huh, mindegy. Abból készült almaszósz rúd fahéjjal, szegfűszeggel, kis csillagánizzsal, borókabogyóval, gyömbérrel, és került bele egy lime is kifacsarva, majd utána vágtam a  héját, cukor az nem nagyon kellett a vajalmába. A sima tepsiben sült husi-krumpli, meg az almaszósz ízét harmonizálta össze a sok petrezselyem mintha evidencia lenne, próbáljátok ki, én eztán már nem is csinálom másképp.

Kiskertem zöld terméseivel kapcsolatban (pesztók)

Petrezselyemből öt család tizenötévi fogyasztását tettem már el a mélyhűtőbe, száradjon ki az articsókám, ha még egyszer nekiállok petrezselyemzöldet aprítani.

Úgyhogy most petrezselyempesztós tészta lesz az ebéd. Sütőben megpirítok tíz deka törökmogyorót, lemorzsolom a héját. Fogom a kuttert, beleteszek ipari mennyiségű petrezselyemzöldet, öntök hozzá olívaolajat, vágok bele parmezánt, beleteszem a pirított törökmogyorót, sózom, borsozom, kutterelem. Ja, fokhagyma. Szedek is a kertből. Spagettin finom, ezzel várom az uram.

Az olaszok szerint állítólag az a jó nő, az a lány kel el legkorábban, aki a legtöbbféle pesztót tudja előállítani. Na most az elkelés vonalon én már érdektelen vagyok, de a jónőség az nem árt, bármerről is jöjjön a dicsőség. Ha nem lenne molytetves a karalábém, én annak a leveléből is tudnék pesztót csinálni (ki nem?)

Pic. Karalábé levél, molytetű:

Karalábé természetes szemszögből:

A süti receptje (Eta és Kriszta figyelmébe)

Amikor a frissen kisült csokis-mogyorós sütit falatozom, és hozzá saját készítésű epres joghurtot kortyolok, akkor elég erős bennem a "háziasszonyok igazgyöngye" érzés önmagam irányába. De azért jó lenne, ha jönne már valaki, és elvenné előlem a tálat, mert így el fogok hízni, fájdalom.

A süti az olyan, hogy mindig másképp sikerül, nyilván mert mindig más kerül bele. A csoki mondjuk fix pont, mármint hogy valamilyen csoki, van úgy, hogy húsvéti csokinyúl, máskor meg 68 százalékos Choceur, a zabpehely meg időnként müzli, törökmogyoró helyett meg mandula lesz, vagy aszalt vörösáfonya, de mogyoróval a legjobb, szóval semmi sem örök, sem állandó, csak az, hogy mindig nagyon finom a végeredmény, és aki csak megkóstolta, egyrészt megeszik belőle alaphangon harmincnyolcat, valamint elkéri a receptet. Nem írom le, linkelem.

Az epres joghurt meg úgy készül, hogy egy liter tejbe egy kanál élőflóra kerül, értsd: bóti poharas joghurt. Később erre már nincs szükség, mert az elkészült joghurt ugyebár szaporodóképes. Szobahőmérsékleten ebben a dögmelegben egy nap alatt megjoghurtosodik a tej (én UHT-vel dolgozom, mert az van itthon), ha hűvösebb van, kettő. És akkor kerül bele 20-30 deka eper, meg négy evőkanál cukor/xilit/méz egy evőkanál Norbi Nyírédes, botmixel, kész.
Az ára eperszezonban nagyjából a legolcsóbb gyümölcsjoghurtét súrolja alulról, a minősége, vagyis a gyümölcstartalma viszont olyan prémium kategóriás, amilyet gyakorlatilag nem lehet kapni a boltban, a legjobb, amit eddig láttam 15 százalékos, ez meg 20-30.

És most már a jóságomtól és nagylelkűségemtől is könny szökik a szemembe, hogy ezt megosztottam veletek.

A feloldhatatlan ellentétekkel kapcsolatban

Sajnos megint meglódult egy kicsit a súlyom, nem vészes, de rögtön az elején kell megfogni az ilyesmit, és akkor nem lesz baj. Tudom is, hogy mit  tegyek. nem kell szénhidrátot enni, ennyi.
Na most az ilyesmi szerintem ott kezdődik, hogy az ember nem is gondol arra, amit nem akar enni, de sajnos mivel éppen karácsony jön, nekem hivatalból kell naphosszat törni a fejemet mindenféle édességeken és sütiken.
Nehéz dolog anyának lenni.

(Sajnos már elkezdődött, és sorakoznak a kamrában a sütis dobozok (kettő már sornak számít), de sajnos azóta tényleg nem tudok másra gondolni, mert törökmogyorós-aszalt sárgabarackos csillagok vannak bennük, a következőbe pedig kekszmorzsás csokiszivek (via csokimikulások) kerülnek egyrészt rumos-kókuszos, másrészt meggyes ízesítéssel, hol étcsokis, hol pedig tejcsokis túlsúllyal, eh, mi jöhet még.)

Fleurs du Mal

A csapból valami barnás izé folyik, a WC lehúzás után olyan, mintha... izé, elmaradt volna. Hamarosan tehát meg fogjuk tudni, hogy milyen a brokkolikrémleves enyhén szénsavas Theodora vízből főzve.