2012. július 2., hétfő

További kajablogba való post

Amúgy szerintem itt a lecsószezon, onnan tudom, hogy az volt nálunk vacsorára. Vagyis inkább ratatouille, mert ahhoz volt itthon alapanyag. Na jó, nem padlizsán, de cukkini és paprika már terem anyám kertjében, hagyma, fokhagyma az enyémben, paradicsomot meg vettem a hétvégén, üvegházit, de magyart, finom volt.

Felvágom apróra a hagymát, olajon megfonnyasztom. Keményvonalas lecsóbarátok szalonnával indítanak, úgy finomabb, csak nekem most kiment a fejemből a nagy francia vonalon (a Pé francia cégnél dolgozik, és délután az asztalán fekvő francia kajákról értekeztünk telefonon). Közben julienne-re vágom a cukkinit, hozzáadom a hagymához, keverem, sózom. Kinyomom a paprika csumáját, és felvágom, mármint a paprikát, nem a szárát, előbb négybe, aztán fél centis csíkokra. A paradicsomot nagyobb kockákra. Aztán konstatálom, hogy már megint nincs itthon fokhagyma, ja, de van, a kertben, uzsgyi. Abból is megy bele egy gerezd, szépen apróra vágva. Egyébként én azt a tudományos tételt dolgoztam ki a fokhagyma feldolgozásának kérdésére, mármint a "vágni vagy nyomni" problémára, hogy ha amúgy is ott a vágódeszka meg a kés, mert ilyen vágós kaját csinálok, akkor nem fogok még foghagymanyomót is mosogatni, ha meg mondjuk a mélyhűtőből került elő a vágott zöldbab, akkor a franc fogja vagdosni a fokhagymát. És akkor megy még bele kicsi bors, meg vágott petrezselyem, mert az valahogy mostanában mindig van a pulton, mindenbe teszek*. Rotyog párat, és kész a vacsora. Borcsi reklamálta a kolbász hiányát, de végül is mindegy, úgysem evett belőle egy falatot sem, mi meg parmezánnal és parenyicával ettük, hm. Hol lehet a kajablogom?

* tegnap például az almaszószba, basszus, vettem két kiló vajalmát a piacon, mert megsajnáltam a nénit az ütődött almáival, utólag már bántam, mire azt mindet megtisztítottam, huh, mindegy. Abból készült almaszósz rúd fahéjjal, szegfűszeggel, kis csillagánizzsal, borókabogyóval, gyömbérrel, és került bele egy lime is kifacsarva, majd utána vágtam a  héját, cukor az nem nagyon kellett a vajalmába. A sima tepsiben sült husi-krumpli, meg az almaszósz ízét harmonizálta össze a sok petrezselyem mintha evidencia lenne, próbáljátok ki, én eztán már nem is csinálom másképp.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése