Logikus

Pé: - És nagyon kérlek, kislányom, ne egyél bele kiskanállal az almapürés üvegbe, mert akkor más már nem ehet belőle!

Borcsi: - Igen, ez logikus. Azért csinálom. 

Minőségi nyelvoktatás az egyházi iskolában

Kalib: - Ákos, pótoltál mindent angolból Sikerült megtanulni a daily routine-t?

Ákos : (gondolkozik, látom, kattognak a fejében a fogaskerekek.) - Azt nem. Csak a daily bread-et. 

:D

A lényeg, hogy mindig van mit csinálni együtt

Borcsi (13): Figyelj Ákos (10,5), ma megszépítelek. Megmosom a hajad, hogy pihe-puha legyen, utána arcmaszkozunk és végül felolvasok neked. 

:D

Nincs itt semmi látnivaló

Az mennyire etikus, ha van egy közpénzből fenntartott (önkormányzati) újság, amiben a főszerkesztő öccsének van egy rovata, amelyben a civil foglalkozását népszerűsíti. Oké, könyv, de akkor is a kiadója könyveit reklámozza.

Na most, mivel a felesége pont boltot nyitott, hát ebben a rovatban szerencsésen helyet kapott a feleség boltjának az egyik terméke is. Nem reklámként, hanem szerkesztőségi cikként.

Persze, fogadjunk, hogy ezt a világon senki más nem tartja dögletesen büdösnek, rajtam kívül.

Hatás

Egy hete fogyókúrázom. Nem probléma, tudom, hol kell keresni ilyenkor is az élvezeteket. Na de, a lényeg. Tudjátok, mim lett vékonyabb?

A derekam? Neeem.

A combom? Nem-nem.

Az arcom? Az sem. 

Hanem az ujjam. 

Az ujjamból fogytam annyit, hogy lecsúszik a jegygyűrűm. 

Napi bölcsesség

Kalib: - Hát én továbbra sem értem, hogy tudnak az emberek ennyire lelkesedni azért, hogy valaki gyorsan tud úszni. Pár századmásodperccel gyorsabban, mint a többiek.

Borcsi: - Mások meg a túró rudiért lelkesednek.

Hát, asszem ennyi :D

Holdfogyatkozás

Én nem akarok ünneprontó lenni, tényleg, de valaki magyarázza már el nekem, hogy mitől érdekes vagy látványos egy holdfogyatkozás, amikor kb. semmi sem történik, csak pont úgy néz ki a Hold, mint máskor.

Trónok harcás példán keresztül

Van egy bérlőm, akivel tisztára olyan levelezni, mint amikor Daenerys meg Havas Jon először találkozik.

Na, ez a srác is, a levelei végén hosszan sorolja, hogy X. Y. MBA, owner, cégnév, tököm tudja, az én aláírásom meg annyi szokott lenni, hogy K.

Mondjuk, most már akár hozzá is tehetném, hogy Újságnév, meg Rovatvezető. Csak nem fogom, mert egyébként szerintem semmi köze hozzá.

A mindennapi rasszizmussal kapcsolatban

A minap felhívott telefonon Ákos tanítónője, (akit egyébként nagyon szeretünk), hogy nem tudja, van-e róla tudomásom, de Ákos (9 és fél) elkezdett barátkozni egy túlkoros, 15 éves, nyolcadikos fiúval, aki ráadásul dohányzik, és hát izé, cigány. Nevezzük Vargának.

Mondtam neki, hogy persze, hogy tudok róla, volt is már nálunk a gyerek, de hát igazából nincs vele semmi baj. Beszéltünk is róla a Pével, hogy azért még nem fogjuk eltiltani tőle Ákost, mert cigány, a dohányzást meg majd mondjuk Ákosnak, hogy ne merészelje, mert seggbe rúgjuk, de amíg ez az egyetlen, amit fel lehet hozni a Varga ellen, addig tőlem barátkozzanak.

Az osztályfőnök kissé elbizonytalanodott, elmesélte, hogy ez a gyerek enyhe értelmi fogyatékos, és örökbefogadott, mert születése után otthagyták a kórházban, és az iskolában sincs könnyű dolguk vele a tanárainak. Hát, mondom még pár okkal több, hogy ne legyünk vele köcsögök.

Úgyhogy elkezdett hozzánk járni a Varga, Ákossal nagyokat rollereztek meg labdáztak az udvarban, meg Nerf csatákat vívtak és alkalmanként a telefonjukat is bámulták. Legutóbbi ilyennél mosolyogva odaosontam, hogy megnézzem, mivel játszanak, és ha ilyen belső nézőpontú lövöldözős játék, akkor kicsavarjam a kezükből, de nem olyan volt a játék, hanem a Mikulás ugratott a rénszarvas szánjával a buckákon. Alig bírtam visszafojtani a röhögést.

Este hatkor szóltam a Vargának, hogy most már menjen haza, mert az Ákosnak tanulnia kell, erre bólintott, de addig nem volt hajlandó kilépni a kapun, amíg össze nem szedte az összes Nerf lövedéket, amit szétrambóztak a házban. Le voltam nyűgözve.

Tegnap meg éppen indultunk Ákossal a gördeszka pályára, amikor észrevette, hogy nézd már, itt lóg az előszobában a Varga kabátja, itt felejtette. Gondoltam, remek, két legyet ütünk egy csapásra, hazavisszük a gyerek kabátját (Ákos egyszer hazakísérte, nagyjából tudta, hogy hol lakik), és akkor már jól megnézem magamnak, hogy kik a szülei, és ha akar, csatlakozhat is hozzánk, és akkor rögtön lesz Ákosnak haver is a deszkapályán.

Elmentünk a házukhoz, ami egy társasház, a kapucsengőn vagy tíz névvel, Varga egy sem. Ez nem lesz egyszerű. Hamarosan kijött egy ember a szomszéd házból, és megkérdeztem, hogy hol lakik a Varga Dani, hová kell csöngetni. Megmutatta.

És akkor becsöngettünk, és ajtót nyitott nekünk a Varga anyukája, egyben a körmöspálcási kórház orvosigazgató-helyettese.
Aki egyébként már az én gyerekeimet is vizsgálta, és tök jó élmény volt mindig, mert nagyon kedves és természetes nő, orvosként meg roppant alapos és lelkiismeretes. Bemutatkoztunk, nagyon örült, hogy megkerült a kabát, beszélgettünk pár percig, utána kimentünk a pályára, ahol már ott várt minket a Varga.

Hát ennyi a sztori, ami tisztára olyan, mint egy indiai tanmese arról, hogy az előítélet csúnya dolog, és aki mentes tőle, elnyeri méltó jutalmát, vagy egy zen történet, hogy attól, hogy valamiről azt hisszük, hogy rossz, még kiderülhet, hogy nem is az.

Egyébként én megértem az osztályfőnököt, aki ijedtében nyomott nekünk egy alertet, okkal gondolhatta ugyanis, hogy nem fog nekünk tetszeni ez a barátság. Itt ugyanis teljesen konform utálni a cigányokat, tehát nyilván mi is utáljuk, ő csak jót akart. Viszont tökéletesen megértette, amikor elmagyaráztam neki hogy húsz éve számtalan cikkben vezettem le, hogy rasszistának lenni nem oké, és ha valakit azért utasítunk el csípőből, mert cigány, különben meg semmit sem tudunk felhozni ellene, az rasszizmus. Milyen ember lennék már, ha én meg suttyomban mégis ugyanezt csinálnám. Ráadásul pont most dolgozom az állami gondozott gyerek témán, mármint újságíróként, szóval én nem fogok gecizni egy három éves korában örökbefogadott gyerekkel, az tuti, mivel pontosan tudom, hogy milyen hatással van a babákra az anyátlanság.

Oké, belátom, csiklandozó érzés, hogy megmérettettem, és nem találtattam könnyűnek.

Amúgy meg egy teljesen aranyos gyerek ez a Varga, én bírom.

Ákos, a lovag

Ákos ramen levest készít.

Kalib: - Mérd ki a vizet és töltsd bele a vízforralóba!
Ákos: - Megvan. (Bekapcsolja)  Mindjárt felforr. Addig táncoljunk!

(És valóban, már nyújtotta is a karját, és megpörgetett-forgatott. A zenét ő énekelte hozzá.)

Megfigyelés

Borcsi tévét néz, reklám megy.

B: - Anya, ez a nő pont olyan, mint te. A Tantum Verdéről énekel.
K: - Ilyeneket szoktam csinálni?
B: - Igen. Csak te a májkrémről. Vagy Ákos lábujjáról.

De legalább cukik

Azon gondolkoztam tegnap, hogy mennyire unom már, hogy az életem egy gondoskodás. Ha nincsenek itthon a gyerekek, vagy véletlen nem akarnak tőlem semmit, akkor biztos, hogy jön a macska és vernyog nekem valamiért.

Erre tegnap lett két halunk.

De legalább azok csendesen élnek és halnak.

Nyomós érv

Borcsi (sikítva): Úristen, poloska van a szobámban!
Kalib: Fogd meg egy vécépapírral és vidd ki.
B: Jaaaj, nem merem, félek tőle.  Vidd ki te!
K: Nem lehet.
B: Miért, te is félsz tőle?
K: Nem. Hercegnő vagyok.

Ufónak néz

Borcsi elképedve mondta, hogy képzeljem, Varró Dani benne van az irodalomkönyvükben. Mondom, tudom, tananyag.
- De hát anya, te tőle mondtál nekünk verseket! Hogy lehet akkor, hogy más is ismeri, és nem csak mi ketten a Földön? Én azt hittem, ő olyan, mint a Rutkai Bori, akit senki se ismer rajtunk kívül.
- Mi? Rutkai Bori tök híres!
- Hát a mi osztályunkból mindenki az Alma együttesen nőtt fel.

#köszbartoserika #ufónaknézagyerekem

Bréking

Mindent visszavonok, amit a macskáról írtam. Tegnap éjjel elejtett egy egeret. Ügyes macska ez. Mondjuk, most itt egy egérhulla a teraszon, azzal vajon mi legyen? A macskának, úgy látszik, nem kell.

Így tudta meg

Borcsiék (12) beszélgetnek a gimi folyosólyán az osztálytársakkal, a téma: ki hogy tudta meg, hogy nincs is Jézuska.

A lányok sorra mesélik vihogva a sztorikat, egyikük meg csak áll ott, egyre sápadtabban. Végül kibukik az ártatlanból: "Ne basszatok ki velem, tényleg nincs Jézuska?"

:D

Ákos szerint a transzcendens

Kalib: - És az hogy van, Ákos, hogy Istenben nem hiszel, de a Jézuskában igen? Mégiscsak az egyikből következik a másik.

Ákos: - Úgy, hogy én a tudományban hiszek. És a Jézuska létezésére van bizonyíték, Istenére meg nincs.

Kalib: - Milyen bizonyíték?

Ákos: - Az ajándékok!

Az anyák mindig a leggyengébb gyereküket szeretik a legjobban

Szörnyű gyanúm, hogy a macskánk gyengeelméjű szegény.

Már eleve furcsa, sőt, igazából értelmezhetetlen, hogy még mindig itt van velünk. Nekünk télen nem szokott macskánk lenni, amint ivaréretté válnak, vagyis legkésőbb ősz végén mind lepattan, hívja őket a szél, meg a vadászmezők. Erre ez meg még mindig nálunk van, decemberben.

Mindegy, ha már így alakult, jobb híján elkezdtem megszeretni, ma meg már egyenesen gyengédséget éreztem iránta amikor észrevettem, hogy mentálisan segítségre szoruló macska.

Az volt ugyanis, hogy ludaskását főztem, és a liba lábát odaadtam a neki. Oké, a hideg miatt bejöhet a házba. Fogta a zsákmányt, és odavitte a konzolasztalhoz, elkezdett vele játszani. Ez már egy kicsit sok volt nekem, fogtam a libalábat, és a macska szeme láttára kivittem a teraszra, a hivatalos etetőhelyére.

Erre, a macska, mintha mi sem történt volna, ugyanott, a konzolasztal alatt csapkodta tovább a levegőt, mintha a láb még mindig ott lenne, aztán rájött, hogy nincs, mire totál értetlen fejet vágott: némá, az előbb még itt volt, most meg nincs. Hö.
Megsajnáltam szegényt, felnyaláboltam és kivittem a teraszra, letettem a libaláb mellé, akkor meg úgy nézett, mintha most látná először: nocsak, itt egy libaláb, nahát!

Szóval szegény, tényleg egy nagyon buta macska, nem csoda, hogy még a kerítést se tudja átmászni, miközben az udvarban jönnek-mennek a szomszéd macskák. Ez meg egyszer mászott fel a tujafára, akkor is majdnem sírva fakadt, ott vernyogott nekem szívet tépőn, mert nem tudott lejönni. Mondjuk én azt pont leszarom, macska csontvázat még sosem találtak fa tetején.

Meg néha játszani akar, nekifutásból neki akar ugrani a lábunknak, de rend szerint elvéti, és akkor felkenődik valami tereptárgyra. Ilyenkor úgy lépked tovább, mintha mi se történt volna.

Furcsa egy jószág ez a Pöri, de most már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a sztori vége. Tavasszal megyünk, levágatjuk a golyóit, akkor már se esze nem lesz, se töke, mint fog ez csinálni egész nap?

Az élet nagy kérdései, és géllakk

Leszedettem a körmömről a géllakkot, (már vagy egy hónapja), a körmöm azóta olyan, mint a pergamen, és nagyjából a könyökömig kell visszareszelni, mert úgyis letörik.
SOHA ne szedessétek le a körmötökről a géllakkot, hagyjátok inkább lenőni, ha időnként kíváncsiak vagytok a saját körmötökre, mint én!
Mert amúgy nem is értem, hogy minek csináltam ezt, biztos jó dolgomban nem tudtam magammal mit kezdeni. Mert amúgy szerettem a géllakkot a körmeimen, és alig várom, hogy újra legyen. De akkor tényleg, minek szedettem le?

Hát akkor carpe diem

Azon gondolkozom, hogy lehet, hogy a lakástakarékok, mint legnépszerűbb megtakarítási forma megszüntetésével valójában azt akarja üzenni a kormány, hogy ne vegyünk már tartós tejet teljesen fölösleges 5-10 évre előre gondolkozni, mert mire egy lakáskassza lejár, úgyis vége lesz a világnak?

Van ugye 12 évünk megmenteni a Földet, és a felére csökkenteni a légkörben a széndioxidot, mielőtt megfőlünk élve, vagy éhen/szomjan pusztulunk, de hát nagyon úgy néznek ki a dolgok, hogy ez az információ nem jutott el az emberekhez. Igaz, Trump roppant káosszal terhelt mütyür agyában már megfordult egy pillanatra, hogy nem kizárt, hogy mégis van ez a globális felmelegedés, vagy minekhíjják dolog, de cselekedni, hát ne szívassák már ilyen hülyeségekkel, amikor lehet például falat is építeni a mexikói határra.

De hát én csak egy egyszerű anyuka vagyok, aki reggelente látja, hogy még mindig borzasztó fontos a 15 fokos napsütésben kocsival szállítani a gyerek seggét az iskolába, mert nehogy már gyalogoljon szegény, mint az állatok, és anyunak meg apunak is mindennél fontosabb kocsival járni a munkahelyére, ami egyébként tíz perc séta lenne. Körmöspálcáson vagyunk ugyanis, nem Floridában.
Nem minket visz el a hurrikán, szóval autózhatunk agyra-faszra, na.

Mint a szomszéd nyugdíjas házaspár, akik ugyan nem dolgoznak már, de két autót tartanak fenn, mert nehogy logisztikai zavar keletkezzen, és gyalogolni kelljen véletlen. Egyébként ez a szomszéd szólt be nekem a múltkor, amikor jöttünk haza a könyvtárból, és látványosan roskadoztam a 10 kiló kölcsönkönyv alatt, hogy miért nem kocsival járok, nincs rá pénzem? És persze ugyanezek a szomszédok locsolnak folyamatosan, mert hát természetesen lakik a kertjükben egy fúrt kút, amiből ingyen jön a víz, akkor minek vele gondosan bánni? Hát maszájok ők, vagy micsoda?

Hát, szóval mostanában egy kicsit aggódom a jövőnk miatt. Ez a 12 éves kilátás eléggé elvette a kedvemet a tervezéstől. Most vált mindennél aktuálisabbá a régi bohózat szövege: "minek arra a kis időre?" Meg a carpe diem. Éljünk akkor most már a magunk kedvére, repüljünk évente ötször a világ másik végére, öntsük a csatornába a használt sütőolajat, úgysincs már holnap.