Nem szól

Ákos nem beszél. A jelenlegi szókincséből és a tendenciából, mármint a gyarapodás tempójából ítélve nem is fog a büdös életbe se.

Most felvázolom, hogy mit tud mondani. Nem kell megijedni, a Háború és békénél egy kicsit rövidebb lesz.
Leggyakrabban ismételt szó: Apa. Jelentése: Apa elment dolgozni.
Ha ezt egy pasinak mondja, általában úgy reagál, hogy nem, nem én vagyok az apukád*. Én fogom a fejemet, kösz, hogy szól. Szerinte van olyan kétéves gyerek, aki összetéveszti az apját egy vadidegennel?
A pasik felesége általában hülyén néz, mi van??? Apa???
Ha Ákos egyenesen egy nőnek áll elő azzal, hogy Apa, százból százszor megkérdezik, hogy hol van apa. Mennyivel értelmesebbek!

A második leggyakrabban ismételt szó: Papapa. Ez Vespát jelent. Konkrétan az Apa Papapa szóösszetételben szerepel, és azt jelenti, hogy Apa elment dolgozni a Vespával. És nem azt, hogy apa elment, pápá.

Ezen kívül még van a Pakpakpak kifejezés, ez eredetileg traktort jelent, átvitt értelemben pedig az összes olyan járművet, ami négy vagy több kerekű, és különbözik a személyautótól, ld. kukás autó, teherautó, busz, markoló, daru, lovas kocsi, quad.

Próbálom persze tanítgatni őt, de gyakorlatilag még egyetlen használható szó elsajátítására se tudtam rávenni, csak olyanokat tud, hogy tű, kő, bab, baba, hab, kád, tűz. Hát egyik sem az a kimondottan hasznos kifejezés, bár alkalomadtán az is lehetne, de valahogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy ha tűz ütne ki nálunk, a kisfiam derékig kihajolna az ablakon, és hangosan, de tagoltan kiabálná a szomszédoknak, hogy tűz, tűz!!!

Egyébként mára az Egy év Sopron című postot terveztem, ami nyilván meg is íródik majd egyszer, mivel éppen évfordulónk volt a hétvégén, de helyette most inkább arról szeretnék beszámolni, hogy a napjaink toronymagas fénypontja az, amikor Ákos felébred, és még egy 5 perc-1,5 órát szundikál annak a szerencsés szülőjének a mellkasán, aki kiveszi őt a kiságyból (és ráér). Hétköznap délutánonként ezt általában én nyerem meg, mivel a Pé nincs itthon, mint ma is. Amikor Ákos végleg felébred, és felemeli a fejét a mellkasomról, akkor ő egy jó illatú, piros arcú, kócos kisgyerek, akinek huncut mosoly és nyál van a száján, a cukiságfaktor az egekben. Kértem őt elolvadva: Ákos, mondj nekem valami szépet! Erre kicsit tanakodott, majd kibökte: bab. Aztán elgondolkozott, hogy az elég szép-e, majd bizonytalanul hozzátette: hab? És akkor ha nem feküdtem volna a kanapén, alighanem elejtem őt a röhögéstől.
Én valami szeretlek kedves édesanyámra gondoltam, vagy hasonló.

* Update: végtelen örömömre ma meglett az értelmes választ adó férfi: Borcsi ovis barátnőjének az apukája reagálta le a dolgot úgy, hogy "hol van az apa?" Hurrá, hurrá, tud ez a Borcsi barátkozni.