Bilipisik és -kakik csak úgy pikkpakk

Én nem akarom lopkodni a témákat a blogbarátnőimtől,* nem tehetek róla, biztos az Univerzum nem tud lepattanni a szobatisztaság track-ről, de a mai nap fő híre az, hogy Ákos több alkalommal is belepisilt a bilibe, sőt, egyszer bele is kakilt. Nem győztük dicsérni, meg örömködni fölötte, tekintve, hogy ilyesmire még soha nem volt példa azelőtt. Halvány próbálkozások ugyan voltak már szigorúan az én részemről, tök sikertelenül, de nem nagyon erőltettem, ráérünk. Különben is olyan macerás dolog ez a szobatisztítás, tényleg, pelenka le, pelenka fel, body patentolás, pisitakarítás a legkülönfélébb helyekről, napi száz nadrágcsere, miegymás, eh, gondoltam, majd ugyanaz lesz, mint Borcsinál, aki egyszer csak jelezte, hogy ő ezen túl a vécébe fog pisilni, és lőn, vagy mit tudom én, majd jönnek az ufók, és éjszaka Ákos lelkére beszélnek telepátiásan, vagy valami, de a kínlódás részét azt kihagynám, sose csináltam még, de nem is akarom. Erre ma reggel a fiam elkísért a vécére, és jelezte, hogy ő most rá fog ülni a bilire, hát egye fene, megtiltani azért nem fogom, ha lusta is vagyok, mint a dög. Úgyhogy ráült, majd három perc múlva büszke képpel mutatta, hogy ott a cucc. Fú, hát majdnem fölvertem az egész családot nagy lelkesedésemben, jöjjenek bilipisit nézni, de aztán rájöttem, hogy vasárnap reggel fél nyolckor nem biztos, hogy akkorát üt a hír, ami biztatóan hat Ákosra a jövőre nézve, szóval nem biztos, hogy anyám álomtól kótyagos arcára ugyanaz a lelkesedés ül majd ki, mint az enyémre, a Pét meg ilyenkor nem verem fel, majd megmondom, miért.
Aztán a nap további részében még került egy kaki is, és további három pisi a bilibe, ami nagyon szép eredmény így elsőre, viszont az eredmények láttán mégiscsak felmerül a kérdés, hogy akkor mit keresett anyuka vasárnap este hétkor a teszkóban, egy zacskó pelenkával a kezében. Nos, hát az úgy volt, hogy ha bárki is azt képzelné, hogy a szobatisztuló gyerek kevesebb pelenkát fogyaszt, mint egy masszívan pelenkás, az kezdő. A valóság ezzel szemben az, hogy legalább másfélszer annyit. Ugyanis anyukára időnként rátör a biliztetési inger, és akkor letépi a gyerekéről a kicsit pisis pelenkát, amit normál esetben még egyáltalán nem mozdítana, a franc akar megküzdeni egy tűzokádó sárkánnyal, majd cserélünk, ha feltétlen muszáj. Ha viszont biliztet az ember, akkor utána nyilván tiszta pelenkát kap a kis segg. Úgyhogy elkalkuláltam magam csúnyán.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a teszkóban a másik kezemben egy zacskó kakaó volt, mert Ákos bemeneti fronton is nagyfiúsodik, ami úgy néz ki, hogy már hajlandó reggel tejet inni, vagyis konkrétan kakaót a tea helyett. Na most ezt általában a mi ágyunkban teszik meg, cumisüvegből. Azóta a lepedőnk egyszerűen botrányosan néz ki, én esküszöm, hogy kakaófoltok azok, tisztelt bíróság, és nem a házaséletünkre vezethetők vissza.
Egyébként alighanem valóban az Univerzum rendezte így a dolgokat, az esti teszkózás alkalmával ugyanis összefutottam egy régi jóbarátommal, akivel vagy 15 éve nem láttuk egymást, viszont van egy pár gigányi közös élményünk. Őt a gyerekei bakugan mániája hajtotta vasárnap este a teszkóba, úgyhogy nem volt túl nehéz fölvenni a fonalat.
És most nekem sürgős filmnézésem van, majd egyszer írok egy filmes postot is (a beígéréssel természetesen az utolsó esély is elveszett, hogy valóra válik), amelyben a földbe döngölöm az Ízek, imák, szerelmek c. iszonyatot, viszont ódákat zengek majd az Isten hozott az isten háta mögött c. vihihiről.


*sajnos nem linkelhető, mert zárt blog, de ott is szobatisztulás esete forog fent.