Az úgy lehet, hogy a Pé ma elhozott minket Körmöspálcásra a szokásos hétvégi látogatós cuccal (nagy fekete táskában a ruháink, kis rózsaszín hátizsákban a játékok). Aztán visszafordult, Pesten felvette a teherautót, visszarongyolt Sopronba, ahol holnap reggel, miután elviszi a régihozzánk az unokahúgomékat a VOLT-ról zuhanyozni, reggelizni és aludni, berakja a teherautóba a már összepakolt holminkat (azért megvárja, míg a lányok felébrednek, nem fogja kihúzni alóluk a matracot, vagy ilyesmi), és elhoz mindent Körmöspálcásra (kivéve lányok). Na, akkor kezdődik az ügy érdekes része (a dobozolás az uncsi, már-már rutin, bedob az ember egy(-két) Bacardi-kólát, és egy lendülettel kartonba zárja a konyhát, plusz szekrény- és hűtőmosás). Mert most itt az van, hogy egy komplett és működő háztartásra fogunk rátelepíteni egy másik komplett háztartást. Végül is nem izgulok, hely van, raktár van, tervek, B tervek, és egyéb szuper ötletek vannak, egyedül a könyvespolcokkal állunk csehül, de abból hol van elég? Mondjuk nagy előrelépés volt a helyfelszabadítás rögös útján, amikor Ákos születése előtt két nappal elázott a pincénk, és benne a Pé mindegy hatszáz kötet könyve vált így nagyjából homogén cellulóz masszává, de az már nem számít, mert Ákos már idestova kétéves, és ennyi idő alatt anyukám a FAO összes gabonaraktárát kétszer megtöltené az újonnan beszerzett irodalommal. Ami mondjuk nem lenne olyan nagy baj, ha tényleg a FAO gabonaraktárait töltené, de sajnos a mi szobáinkat is, a Pé meg többé nem hajlandó raktárban tartani a könyveit a két évvel ezelőtt elszenvedett veszteség miatt, holott a szaporodásuk tempója indokolná, hiába állítom neki, hogy itt Körmöspálcáson a legnagyobb felhőszakadáskor se kúszik magasabbra a víz a ház lábazatánál, de az ajtón vagy az ablakon egészen tutira nem fog bejönni, ez nem
Szóval itt tartunk most, és úgy teszek, mintha a mi szobánk lenne a legnagyobb probléma, közben meg csak azért írok arról, mert annak tudtam a legkönnyebben a végére járni. A nappali teljes berendezésének a cseréje, na, az már izgalmas lesz, ami azért fog megtörténni, mert anyukám végignézett a vidáman hancúrozó unokaseregen, ezt felszorozta két évvel, és úgy döntött, hogy ha már 250 évet és számtalan generációt kibírt a nappali bútorzata, mégiscsak botorság lenne most a biztos halálba küldeni. A miénknek meg úgyis mindegy, azt már úgyis használjuk egy éve, úgy is néz ki. Amúgy szerintem igaza van anyukámnak,
Egyébként a legcukibb dolog ever az volt, amikor Sopronból elindulva Borcsi szabaddalban búcsúzott a várostól és benne mindentől és mindenkitől, akit szeretett, gyönyörű hajlításokkal és bámulatos szöveggel, én a táskám fülét rágtam a röhögéstől, és a Pé válla is gyanúsan rázkódott. Nem aprózta el, Nagycenkig kitartott a históriás ének, ami majdnem negyed órát jelent, szerintem ez szép teljesítmény egy négyévestől. A telefonommal készítettem róla felvételt, remélem, sikerül leimádkoznom róla valahogy. Ja, kedden érkezik az új telóm, királyság!
Egy könyvesboltos ismerős mesélte, hogy egyszer bement az üzletbe egy nő, és mondta, hogy neki olyan könyvek kellenek, amiknek piros a gerincük, mert az megy a nappali színvilágához. Egészen meg volt bántódva, hogy a könyvesboltok ilyen szempontból nem katalogizálnak könyveket. Pedig nagyon felkészülten érkezett az üzletbe, megmérte, hogy 1 méter 20 centi helye van rá otthon... :D
VálaszTörlésLegközelebb küldje hozzám, én adok neki :))).
VálaszTörlés