A múlt héten beütött a kánikula. A muskátlik, amik tövenként legalább 6-8 virágot hoztak Sopronban, hasonló gondozás mellett Közép-Magyarországon kihalásnak indultak, gyakorlatilag úgy össszecsoffadtak, hogy virágjuk már egyáltalán nincs, és nem is a helyükre, hanem melléjük is be lehet ültetni a ládákba 3 vincát, majd kitépem őket, ha végleg elpusztultak. Mármint a mustkátlik. Valami azt súgja, hogy nincs is ez már olyan távol. Na de viszont a kánikulát egy hét után kisöpörte a hidegfront, ami a muskátlik állapotán nem javított, de legalább akkora zivatarokkal jött, mármint a front, hogy kétszer egymás után öntötte el az árvíz a ház előtti utcákat (sarokház), éjszakai sötétség volt nappal, és a csukott ablakokon át dőlt befelé a víz. Örült az anyám tapétája, örömében több helyen felpöndörödött, több is veszett Mohácsnál. Pl. beázott a laptopom a beverődő víztől, bár annak már úgyis mindegy, csak még a képeket kéne lementeni róla, úgy három év termését, mert alighanem pótolhatatlanok, ti. egyik gyerekem se lesz már többet egyéves például.
Ákos is ügyesen belejött a kertes házi létbe, csak még azt nem tudja, hogy a lengő pöcs ugyan megfelelő viselet egy kétévesnek a kétméteres kőkerítéssel körülvett udvarban, ám a falon túl már nem annyira comme il faut. Nem is nagyon érti, hogy miért cipelem őt mindig vissza, amikor az árvíz hordalékát söpröm a járdáról, amikor neki is van eszköze, figyeld már, felmosómoppal támad, azt talált, ügyes. Meg ma is jött lelkesen segíteni, elültetni a vincákat. Természetesen az eső csöpögött, de minket, földműveseket ez a legkevésbé sem zavart, csak gumicsizma legyen, meg ültetőlapát. Azért a kert jelenlegi állapotát elnézve azt hiszem, Ákos még mindig nem ültetésérett, talán majd jövőre. Emellett mind a két gyerek nagyon ügyesen szét tudja locsolni a medence tartalmát a különböző növényekre, csak a Borcsi már megint nincs itthon, mert elvitte a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése