Lassan felvesszük a tempót, helyben járás indul

A szorgos hétköznapokra készülve (ti. nem tart örökké a nyár hálistennek), ma beírattam Borcsit balettra. A klasszikus balett ugyanis elengedhetetlen kelléke a Borcsi Kishercegnő Csipkerózsika létnek, Borcsi szerint a balett egy olyan közeg, ahol mindenki tudni fogja, hogy ő valójában kicsoda, és Csipkerózsikának fogják szólítani. Ez mondjuk elég meglepő fordulat volt nekem, mivel mostanában Csingilinget néz inkább, de azzal valahogy mégis tökéletesen tisztában van, hogy ő nem tündér. Hanem Csipkerózsika. Mondjuk a frizurája tényleg pont olyan, és tündérkeresztanyja is van, még a végén kiderül, hogy ő tudja jól.
Természetesen, mivel az én gyerekeim felügyeletét ismét senki sem vállalta, velünk jött a beiratkozásra egy kis traktoros legény (Ákos) is, akivel az egyik akadálymentesítő rámpán hanyatt vágódott a traktor, de ő kapaszkodott a kormányba, és ezért meg sem ütötte magát. Úgy nézett ki, mint az éppen kilövött űrhajósok, hanyatt ült a székében, és kicsit torzult a feje. Egyébként nagyon büszke vagyok a kétéves gyerekeim lélekjelenlétére, amikor Borcsi ennyi idős volt, egy babahinta fordult fel vele lengés közben, de ő beszorította magát a lábával, így nem esett fejre. Emlékeim szerint akkor is megszivacsosodott a sípcsontom az ijedségtől.
Aztán a sikeres óvodai felvétel folyományaként elmentünk benti szandált venni Borcsinak, a kis traktoros tökjól elvolt a cipőboltban, hol egy háromkerekű rolleren száguldozott fel-alá, hol pedig egy 31-es méretű narancssárga focicipőben tipegett-topogott, és mutogatta mindenkinek, hogy ő most milyen szép, csodálat indul. Borcsi pedig, miután kigolyózott egy csodálatos gyöngyházfényű rózsaszín, és számos más szuperkiscsajos szandált (van isten), valamint kiderült, hogy a lába nem is 28-as, hanem 29-es (bakker, áprilisban még 26-os volt!), sikongatni kezdett örömében, amikor meglátott egy ékegyszerű sötétkék szandált, de nem baj, mert az volt a legdrágábbjobban kidolgozott darab az egész boltban nem kevésbé az ára.
És kérem szépen, hogy kommenteljék ide azok az anyukák, akiknek ovis gyerekük van, de az óvoda nem biztosítja a textileket, hogy újat vettek-e mindenből, vagy nem ciki az otthon fellelhető százmillió törölközőből, ágyneműből, miegymásból bevinni egyet? Úgy is ugyanúgy fognak kinézni két mosás után.