Pedig az van, hogy tulajdonképpen szeretem. Igaz, hogy estére úgy kipurcanok, hogy rend szerint bedőlök az ágyba és elalszom, aztán majd valamikor fölébredek lezuhanyozni (a sminket gondosan eltávolítom már gyerekfürdetés alatt), de azért bírom, meg lelkes vagyok, meg minden. A kollégák pl. tök segítőkészek, nem kell nekik órákig prüntyizni, hogy megcsináljanak valamit, hanem ő dolga, ő csinálja, ofkorsz. Cserében én is elvégzem a munkámat. A megrendelők is rendkívül tisztelettudók, bár a körvonalazott utasítás nem erősségük, de lehet, hogy csak azért, mert egyszerűen nem mélyen szorongó irányításmániások, hanem egészséges emberek. Vagy pont azért vettek oda, hogy ne kelljen irányítgatni, hanem én tudom, hogy mi a dolgom, és meg is tudom csinálni.
Valamint még az is történt, hogy tegnap, egy mondata nyomán, hatalmasat változott A Végső Megrendelő megítélése, konkrétan belopta magát a szívembe.
Majd meglátjuk, mi lesz még ebből.
Az időt pedig végtelen döbbenetemre pont be tudom osztani úgy, ahogy szerettem volna, úgyhogy ezt most már megint jól bevonzottam, mint annak idején a Pét.
De azért még ne kiabáljuk el, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok hosszú távon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése