2012. március 26., hétfő

Körmöspálcási krónika

És az milyen már, amikor a helyi lelkész (na jó, húsz éve ismerjük egymást, de akkor is) negyed óra csevegés után úgy búcsúzik el tőlem, hogy na jól van, Kalibkám, megyek, mert beszarok, reggel nem kakáltam, és azóta megittam két kávét!?

2 megjegyzés:

  1. Azokat a "szimpla" embereket (= nem lelkész) sem értettem soha, akik valamiféle belső kényszertől vezérelve közlik másokkal az efféle dolgaikat. De hát ki hogyan. :D

    VálaszTörlés
  2. Micsoda prédikációkat tarthat!!! :D

    VálaszTörlés