2012. március 23., péntek

Játék

Nálam a bot, két helyről is kaptam egyszerre, bv-től és isoldétól, de jó, de jó, köszönöm, úgyhogy most elmondok három dolgot, amit utálni lehet bennem, vagy három dolgot, amit eddig még nem, ebben nincs egészen egyetértés. Szóval három dolgot, ami a napba néző medve alatt fut ukrán felirattal.








Szóval elég sokat beszélek a gyerekeimről. Mondjuk ez ezen a blogon nem nagyon látszik, de amikor emberek közt vagyok, akkor mindenről eszembe jut egy sztori, amit a gyerekek adtak elő, és meg is osztom, ám ez valószínűleg mindenki másnak dögunalmas. Most már azért megpróbálom visszafogni magam, mielőtt végleg megutálnak az új munkahelyemen, ahol a szobában egyrészt senkinek sincs családja, másrészt viszont szeretnének dolgozni, csak én meg karattyolok a gyerekeimről. Köcsög szokás.

Aztán. Van az a tulajdonságom, hogy  jó Waldorf iskolás módjára (bár sose jártam ilyenbe) epochákban tevékenykedek. Na, hogy érthető legyek, mindig rákattanok valamire, és akkor azzal foglalkozom nagyon lelkesen, és másokat is azzal fárasztok, de hát úgyis mindenki arról beszél, ami éppen foglalkoztatja, nem? Na most én a gyerekeim mellett még ezekről is folyamatosan beszélek. Csak érdeklődöm, hogy egy tízes skálán mennyire volt már unalmas a trónokharcázásom, és még csak most kezdődik másfél hét múlva  a második évad az HBO-n, mi jöhet még? Ja, a kert.

A harmadik pedig az autóvezetési szokásaimmal kapcsolatos, Anya kocsit hajt. Az a helyzet, hogy én nem akkor megyek, amikor lehet, hanem amikor kedvem van, vagy meguntam a várakozást. Na jó, ha nagyon nem lehet, mert mondjuk ezerrel dönget felém a kamion, akkor azért nem kockáztatok, van nekem veszélyérzetem, de azért elég gyakran bazírozok arra, hogy  a másik nem akarja összetörni az autóját. Természetesen csak városban, és természetesen csak ha amúgy is mínusz kettővel haladnak felém, ofkorsz.

+1. Az a baj, hogy nálam az összes ilyen megszakad, mert soha nem küldöm tovább. Már gyerekkoromban sem írtam továbbítós leveleket húsz példányban, indigóval, meg ilyenek, úgyhogy csináljuk azt, hogy akinek kedve van, az írja, csak szóljon, hadd olvassam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése