További hívságok

Véletlenül otthon felejtettem a telefonomat, és azon töprengtem, hogy mit mondjak utólag a főnökömnek, ha hívott. Sajnos csak csupa Gaby Solis-os magyarázattal tudtam volna szolgálni (de értsd meg, elfogyott a parfümöm, muszáj volt elmennem venni, és képzeld, ó borzalom, a szempillaspirálom is!), úgyhogy inkább kitaláltam valami B verziót, de végül nem volt rá szükség.

Délutáni programnak pedig ma elmegyünk a gyerekekkel megtekinteni a város egyetlen liliomfáját (magnólia), ami éppen virágzik. Képzelem, mi lehet most Sopronban, ahol minden kertben látni a buja, tenyérnyi, rózsaszín, húsos virágokat!? Őrület. Mindazonáltal amikor tegnap a Pé feldobta, hogy akár vissza is költözhetnénk, inkább passzoltam, én most nem megyek sehova, szeretem az életünket, a házunkat, a munkámat. Csak ezt a kurva ingázást kéne már kiiktatni az életünkből, hogy a férjemet is szerethessem tettleg, és ne csak e-mailben.