A helyi sajátosságokkal kapcsolatban

Ma minden eddiginél jobban elszomorított, hogy nincsen már kisbabám. Elmentem ugyanis a piacra, és nem volt babakocsi, amire felakasszam a szajrét, ehelyett nekem kellett hazacipelni. Ez a két, egyelőre beazonosítatlan nevű cserepes, teraszonlógó hatalmas virággal együtt (virág+föld+cserép) azért erősen szívás kategória volt. Pedig milyen boldogok is voltunk régen, betettem a babakocsiba az éppen aktuális alibigyereket, eltoltam a piacra, és úgy vásároltam, mint Daenerys Pentosban, nem volt gondom a csomagokra.
Egyébként nekem nem derogál, simán elmegyek bevásárolni banyatankkal, mint a nyugdíjasok, de pillanatnyilag sajnos az sem állt rendelkezésre.
Mondtam már, hogy ebben a városban mindenkit az érdekel mindennél jobban, hogy mi mennyibe került? A piactól hazáig öt vadidegen kérdezte meg, hogy mennyiért vettem a növényeket, plusz három fő ugyan nem kérdezte meg, csak megállapította, hogy milyen szépek, biztos az áruk is az volt. Érdekes, ilyet én eddig még nem láttam.
Egyébként bekerült a szatyorba az évad első kiló spárgája, meg egy ódal szalonna is, többek közt. Estére viszont, így 2012 tavaszán, huszonhárom évvel a rendszerváltás után, kénytelen leszek megtanítani Ákosnak a következő kifejezést: hiánycikk. A szívószálra értjük.