2012. május 3., csütörtök

Ismét a gazdaságomról

Én egyébként érzékelem ám, hogy milyen unalmas lehetek már a kertemmel, de hát sajnos ez a blog nem tör népszerűségre, viszont engedélyezett benne mindenféle parttalan fecsegés. Mármint nekem.
Szóval a mai ebéd úgy készült, hogy kimentem a kert végébe, és szedtem egy nagy tál spenótot. Gyönyörű, és főleg romantikus. Majd pedig főztem belőle egy fazék derék, klasszikus napközis spenótot (és most jön Szeress Mexikóban-osan közbeszúrva a recept)
A spenótot jól meg kell mosni az átszedéses módszerrel, vagyis két nagy tál kell hozzá. Ebben a percben a háziasszonynak eszébe jut, hogy a vízszámla várhatóan akkora lesz, mint egy kevésbé jól szituált család havi költségvetése, úgyhogy beállít a konyha sarkába állandóra egy vödröt, amiben az ilyen vegyszer nélküli, locsolásra alkalmas mosóvizeket gyűjti össze ahelyett, hogy a csatornába eresztené. Titá büszke volt magára. Ebben a pillanatban csörgött a telefon, a WWF-től hívták, hogy miért nem sikerült az állandó megbízás szerint leemelni a múlt hónapban a támogatást, mire Titá dadogott valamit a gyes-gyed és a lakástörlesztés összegének az összefüggéseiről, majd ígéretet tett, hogy a jövő hónapban jobban odafigyel a dátumra. Bár most, hogy a zöld lelkiismeretét mostantól nem a WWF, hanem a locsolóvíz összegyűjtése testesíti meg (elhitte, bár tudja, hogy csak a pénztárcája miatt csinálja az egészet), már nem érzi olyan fontosnak a dolgot.
Aztán leforrázta a spenótleveleket, forrázóvíz is mehetett a vödörbe. Majd készített egy könnyű rántást, addig apróra vágta a spenótot és egy gerezd fokhagymát. Utóbbit rádobta a rántásra, majd felöltötte tejjel, ráhelyezte a spenótot, öntött még hozzá tejet, sózta, és hagyta kicsit rotyogni, hogy a liszt megfőljön. Ha így írják ezt a szót, de lehet, hogy nem.
Egyébként tudom, hogy az lett volna az igazi, ha a fokhagymát is a kertből szedem hozzá, de azt azért még nem mertem megnézni, hát akkor most pótolom is. És milyen jó lenne egy kecske is, hogy adjon tejet, és lenyírja a füvet. Lehet, hogy ebben az esetben a munkahelyemen is felmondanék, kinek állása, kinek kecskéje van, meg kertje.

1 megjegyzés:

  1. Nekem momentán nem unalmas a kert témája.Én is ilyen vagyok. Meg tudlak érteni .
    Teljesen be voltam sózva tél végén , hogy mikor lehet már neki kezdeni kertészkedni.
    Most meg mindennapos esti program lett, hogy családilag nézegetjük a növények növögetését. :-)
    Meg amúgy is jó olvasni téged, még akkor is ha nem népszerűségre törekedsz. :-)

    VálaszTörlés