2012. szeptember 11., kedd

A futással kapcsolatban

Na szóval ez a futás dolog úgy indult, hogy egész nyáron nem voltam képes megemelni a seggemet, mert hol ovi- és bölcsiszünet volt, amikor anyám vigyázott napi két órát az alvó gyerekeimre, amíg én dolgoztam, és ezzel le is merítettem nála a kreditemet, vagy nyaralni voltunk, vagy anyám nyaralt, szóval valahogy sosem akart összejönni a gyerekfelügyelet. Most meg, hogy itt a szeptember, anyám megint elment Lengyelországba, de hát ez így nem mehet tovább, mert mérlegileg kissé meghaladtam a versenysúlyomat, bár baj az nincs, mert úgyis szoknyákat hordok, amiben nyugodtan nőhet az ember segge vizuálisan eloszlik rajtam a plusz. És akkor arra gondoltam, hogy egy lószart fogok én várni a körülmények meg a csillagok szerencsés együttállására ahhoz, hogy mozogjak, itt van nekem a letöltött rubintréka, majd akkor én itthon, délelőttönként tornázok. Erre eszembe jutott, hogy vaze, nincs is, mert az a másik gépemen volt, ami bekrepált. Úgyhogy marad a délelőtt futás, amit én ugyan még sose csináltam, de mások azt mondják, hogy nem nagy cucc. Szerencsére puccos futócipőt már vettünk egy éve, egyszer ki is próbáltam pilates után. Az úgy volt, hogy éppen mentem a Péért az állomásra, de késett a vonata, rajtam meg - mivel tornából jöttem - pont megfelelő volt a couture, hogy addig is körbefussam a háztömböt. Hát nem volt jó érzés. Viszont most meg kiszámoltam, hogy már csak huszonnégyszer kell elmennem futni, hogy fitness bérlet költséggel számolva behozza az árát a futócipőm, ami nálam elég nagy motiváció, mármint a gazdaságossági tényező. Szóval így kezdődött. Meg hát meg is ígértem az uramnak.

Na most ehhez képest az üdvrivalgás elmaradt, de én tényleg azt hittem, hogy majd ha én elmegyek futni, akkor a triatlonos Pé repülőgépet bérel, és az égre írja felhőpamacsokkal, hogy HAJRÁ KALIB, SZERETLEK! meg ilyenek, na ehhez képest föl se fogta, hogy futni voltam, ötödször mondtam, mire egyáltalán eljutott az agyáig (fáradt, készen van szegény), hogy itt én hőssé nőttem váratlanul. Pedig még a Facebookra is kiposztoltam neki, csak nem látta.

Mert hát nyilván a technika még az, amivel engem motiválni lehet, le is töltöttem már vagy fél évvel ezelőtt egy jó kis futós alkalmazást, Runkeeper, ami méri a távolságot, meg az időt, meg a kalóriafelhasználást, sőt olyan app is van, ami a telefonomon lévő zenék sebességét szinkronizálja a futás sebességével, hát ez valóban hiánypótló szerintem. Szerencsére a Pének pont vettem karácsonyra ilyen karra szerelhető futós telefontartót, meg sport napszemüvege is volt, úgyhogy mi ketten fel vagyunk szerelve futócuccilag, csak ő jobban.

Na szóval induláskor rögtön el is indítottam a Runkeepert, mire kiírta, hogy errefelé sajnos ritkásan vannak a műholdak. WTF? Na most én azt elhiszem, hogy ritkásan vannak a közkutak, vagy a mobil internet, vagy a tököm tudja, de a sztratoszféra távolságából legyen már mindegy, hogy Körmöspálcás belvárosában lakom-e, vagy 500 méterrel arrébb! De hát én akkora rejtőzködő vagyok, hogy nem is talált az a nyomorult műhold, már a Gerje partján jártam (ki van száradva amúgy), amikor végül elkezdett követni. Úgyhogy a végén így is egy Google térképen kellett kiszámolni, hogy mennyit futottam, három kilométert. Kicsit rossz volt, de nem annyira, mint amire számítottam, viszont elvitte az egészet az önmagam hősiessége fölött érzett eufória. Séta háromszor volt, olyan 50-100 méterek, nem gyalogolni jöttem ugyanis. Na azért a Gerje partján csak pislogtam, hogy ez most oké, hogy én a természetben futok, némá milyen autentikus vagyok, de arra azért nem számítottam, hogy innen aztán nincs menekvés, mert balra a patak (híd valahol a távolban), jobbra meg a susnyás, mögötte az Ismeretlen, úgyhogy itt most futni kell egyenesen, nincs mese. Mondjuk ahhoz képest, hogy a háztömböt akartam körbefutni, szerintem szép. Ja, és 28 fok volt.

Aztán szerencsésen hazaértem, meghaltam, és szomorúan realizáltam, hogy nem is látott a Runkeeper csak félúttól, valamint a Facebookra se tudom felnyomni a hősiességemet egyenesbe', mert megint csak valami hibát kapott a Runkeeper. Úgyhogy sikerült letöltenem a legszarabb tréner appot ever, de a lényeg, hogy futottam. Most meg kissé izomlázam van, de az eufória még tart, úgyhogy megyek is takarítani meg dolgoznom is kell, holnap meg futok megint asszem.

Ja, a Runkeeper szerint 153 kalóriát égettem el, ez kb. fél zsömle, vagy hasonló mennyiség.

12 megjegyzés:

  1. Látom a Pétől esne igazán jól - azóta biztos mondta már ő is - de akkor most én: HŐS VAGY! :-) De tényleg.

    Egyszer már én is voltam életemben. :-D
    Tavaly nyaraláskor. Én mindössze 1 km-t bírtam, kifulladtam, meghaltam, a motoros csávók ledudáltak és beszóltak, visszafelé, az összeesés határán, rákvörösen izzadva belefutottam Borka egyik ovistársának decens és jólfésült anyukájába (a nyaralóhelyen, nem az ovitól 200 méterre) szóval összességében nem lettem meggyőzve róla, hogy jó ez nekem, de te biztos sikeresebb leszel. :-)

    VálaszTörlés
  2. Hát amúgy ha nem futunk, mi is decensek és jól fésültek vagyunk, nem? :D
    De hát neked nem is kell futnod, anélkül is lefogytál hét kilót, már majdnem megkérdeztem, hogy csináltad, de aztán rájöttem, hogy huszonévesen még nekem is más volt a zsírom hűségfaktora.

    VálaszTörlés
  3. Á, én pont a te régi szofisztikált módszereddel fogytam: kevés kaja, sok rubintréka. Szóval azt mondod, ez jövő tavasztól már nekem sem lesz elég? :-)

    VálaszTörlés
  4. Még van remény :), Borcsi után simán visszament az összes kiló (na jó, fogyókúráztam érte, de akkor legalább még volt értelme meg hatása), pedig voltam már vagy 32,5 éves is. Ákos után meg valahogy nem hajlandók menni. Igaz, akkor nagyon motivált voltam, minthogy új apukát kellett szereznem, és azt hittem, hogy azt csak nádszálkarcsún lehet. Mostanában meg már kevésbé hiszem, hogy csak a vékony nők szépek és szerethetők.

    VálaszTörlés
  5. Remélem ez utóbbi így is van, mert a harmadik várása közben nincsen sok illúzióm a jövőt illetően:).
    Egyébként tényleg hős vagy, a futás egy elég undorító dolog. Akkor már aerobik. Az nem unalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem te simán visszafogysz, vagyis az arcodon pl. semmi sem látszik (a többi nem volt rajta a fényképen :)

      Törlés
  6. Az eufória a dopamintól van. Én szóltam. Se rubintrékáért se egyéb aerobokért és anaerobokért csak úszásért, futásért és szülésért jár megfelelő mennyiség :-DDD A futás megvilágosító műfaj. A futás meditáció (pont azért mert uncsi és monoton de ez a végén a kimerültség miatt már nem zavar)kérdezd csak meg SriChinmoyt. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a jutalom a szenvedésért? Mármint az önfeláldozásért, természetesen :)

      Törlés
  7. Gratula és biztatááás!!!!
    Rá fogsz szokni, megígérem, addiktív tevékenység:)(énsesose gondoltam volna, h lesz olyan h reggel 9kor túl vagyok 5km-en.és lőőőn!és imádom!tiszta transz!:))
    Nyújtani ne felejts el utána, muszáj!
    Monavoltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, pont gondoltam rád tegnap. Jó ötlet a nyújtás, el is felejtettem, izomlázam is van nagyon.

      Törlés
  8. Nem, az egy egész zsömle.

    VálaszTörlés