2013. január 1., kedd

A természetes örömökkel kapcsolatban

Robi, aki civilben félisten, az ünnepek alatt megcsinálta a régi laptopomat. Amiről egyrészt kiderült, hogy egy szuper darab (bár ezt már akkor is sejtettem az árából), másrészt viszont most van egy laptopom, ami kb. olyan gyors, mint Legolas íja (igen, A hobbit után kénytelenek voltunk újrakezdeni a Gyűrűk urát, ez van), viszont ez most már mindegy. Végtelen bánatomra ugyanis a férjem nem engedi, hogy a két év után visszakapott, villámgyors gépemmel torrentezzek, mert szerinte arra ott van a másik gépem is, ami nyilván attól lassult le annyira, mert benyaltam vele egy csomó izét. Vagy a harmincnyolc letöltött formátumkonverter miatt, de mit tehetnék, ha a tévé csak az avit játssza le?
De mit is kezdjek egy villámgyors géppel, amikor mostanában minden ráérő időmben analóg, ollóval és ragasztóval csinálom a családi fotóalbumot, papírcsipkék, organzaszalagok, miegymás. Jól állunk, már négy oldal készen van a negyvenből, ha így haladunk, decemberre befejezem. Nem baj, az örökkévalóságnak készül.
Lesznek majd fotók is ám, mert szörnyen büszke vagyok ám rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése