Iskolatéma például

Voltam nyílt napon Borcsi leendő iskolájában, és még sincs este. Pedig majdnem. Eleve nem tudom, az hogy lesz majd, hogy én minden reggel fél hétkor fölkelek, ma is nyomtam rá tíz perc szundit, aztán kibotorkáltam, bekapcsoltam a kávéfőzőt, amit a Pé minden este bekészít, és lefeküdtem a kanapéra aludni, míg lefőtt a kávé. Aztán végül sikeresen beleöntöttem mindet a számba, úgyhogy én már sínen voltam, most következtek a gyerekek. Hát az én kölykeim este tíz előtt nem alszanak. Így aztán reggel fél nyolc előtt nem kelnek. Ez mondjuk elég nagy hátrány, ha nyolcra oda kell érni valahova úgy, hogy előtte össze kell őket készítenem és le kell tennem az oviban, ahol szintén össze kell őket készítenem, legalább is ki kell őket csomagolnom a síruhából. Borcsi viszonylag együttműködő, ő szimplán csak nem csinálja, amit mondok, de Ákos üvöltve tiltakozik, vagy elrohan. Szóval beértem az iskolába fél kilencre, jók vagyunk, még megy az első óra. Nem voltam népszerű a többi szülő szemében, de a tanítónénik már ismernek, mint a rossz pénzt, az előkészítőre is mindig az utolsó pillanatban esünk be, pedig az délután ötkor van, viszont kedvesen mosolygunk közben. Úgyhogy nem tudom, hogy lesz ez jövőre, illetve az elkövetkező tíz évben. Rejtély.
Ami a nyílt nap tapasztalatait illeti, változott a terv. Már nem is a művészeti osztályba szeretném adni a gyereket, hanem a nyelv-matekosba. Először is akkor emelt szinten tanulnak angolt, és Brigi néni nagy ász, Borcsi lelkesen jár az óráira. A gyerekek pedig ebben az osztályban olyan szinten fel voltak készítve számelméletből, hogy majdnem leestem a székről. Öcsém, tiszta Üveggyöngyjáték. Mondanom sem kell, hogy én nem tudtam végigülni 45 percet a fenekemen, hanem mentem teremről teremre, úgyhogy jól megnéztem az összes elsős tanítónéni óráját, hát eléggé biztos vagyok a dolgomban. Remélem, nem derül ki Borcsiról, hogy semmi tehetsége a matekhoz. Mondjuk mitől lenne, de ezen a szinten gondolom, a szorgalommal még lehet pótolni a hiányosságokat. Jólvan, tudom, hogy én ágáltam legjobban a tanítónéni választás ellen, és milyen szar lesz, ha nem megy a matek, és fölsőben kap hozzá egy állat osztályfőnököt ráadásul, de majd akkor osztályt változtatunk, levajaztam az igazgatóval, lehet.
Ja, és Maggie L. vigasztalásául jelzem, hogy mi már ötödik éve járunk mindenféle intézménybe, oviba, bölcsibe, de még sosem jött össze, hogy minden ott legyen. Ma például Borcsi alvórongyát (ejtsd: anyaszag) felejtettem a táskámban, tegnap Borcsi teljes pár, Ákos egy darab kesztyűje maradt a kocsiban, és tegnap esett le, hogy a gyereknek még mindig nincs tornacipője, bár már szeptemberben kinőtte, amit vettünk. Pedig én tényleg úgy, de úgy igyekszem jó anya lenni! Tényleg.
Ja, és a tegnap esti termés képekben.