Egyházunk háza tájával kapcsolatban

Nos, fölvették a Borcsit a körmöspálcási puccos iskola kiszemelt osztályába, ami tök jó, mert ebben az iskolában kétszeres túljelentkezés van, úgyhogy örülünk nagyon. Ez egy református fenntartású iskola, így aztán előrelátóan hittanra is járattam a gyereket az óvodában, ami nagyon tetszik neki. Nyilván azért, mert a Bibliában azért elég sok meseszerű fordulat van, és ezek a hittanító nénik ezeket elég jól elő is tudják adni, még gitároznak is hozzá néha. Gondolom, ebben a korban meg úgyis mindegy a gyereknek, hogy tündér, vagy angyal.
Ja, tényleg, elém is tolta ma a Borcsi egy rajzát, mutatta, hogy ez itt a templom, itt van rajta  két kereszt, rajta a megfeszített Jézus, a templom falán meg virágkoszorú, ezt Máriának rajzolta, ő is itt van, nézzem meg. Á, de szép, mondom. És ez itt egy angyal? - bökök a szárnyas alakra. Nem - válaszolja Borcsi, hanem a templomtündér.
De a nap poénja nem ez volt, hanem az, amikor Borcsi a fürdőkádban ülve megkérdezte tőlem, hogy ki az a Zsuzsánna. Én éppen a sminkemet mostam le a fejemről, visszakérdeztem, hogy milyen Zsuzsánna? Ki lehet az a Zsuzsánna? Hát - mondta Borcsi - amikor a Jézus ment a szamárháton, az emberek meg kiabáltak, hogy Zsuzsánna, Zsuzsánna! Na ez volt az a pillanat, amikor le kellett ülnöm a szennyesláda tetejére röhögni, majd amikor öt perc után képes voltam megszólalni, jeleztem, hogy hozsánna lesz az.
Úgyhogy ennek örömére, hogy Borcsika most már egészen biztosan iskolás lesz szeptembertől, méghozzá matek-angol tagozatos, rögtön meg is fürdött tök önállóan, megmosta a fogát, majd kiugrott a kádból, megtörölközött, és pizsamába bújt. Még pongyolát meg papucsot is húzott, sőt odahozta Ákos focis kiscipőjét is. Ezen az önállóságon felbuzdulva Ákos is gyorsan bemutatta ugyanezt a bravúrt, mi meg a Pével dobtuk a hátasokat, hogy nézd már, ezek a mi gyerekeink? Kizárt.
Úgyhogy most már csak az altatódalt kell elénekelniük saját maguknak, mi meg mehetünk is moziba, vagy akármi.
Ákos sorsa viszont elképlékenyedett, mert szétszedik a jó vegyes csoportot az oviban, amelyikbe most mind a ketten járnak, és átteszik őt jövőre egy fizikailag hikomat, és véleményem szerint mentálisan is kevéssé rátermett óvónéni csoportjába. Én jeleztem a vezetőnek, hogy ez nem fog menni, és mindkettejük érdekében találjunk ki valami más megoldást, mielőtt szétszedik egymást, mert Ákoshoz fizikum kell, meg határozottság, én meg abba nem fogok beletörődni, hogy ezek hiányában három éven át a sarokban álljon a gyerekem, mint egyetlen eszköz a nevelésére, de sajnos nem nagyon nyugtatott meg a válasz. Úgyhogy most becélozzuk a közeli, szintén református irányultságú óvodát. Arra számítunk, hogy étkezések előtt lesz ezen túl egy kis akiételtitaltadott, meg ilyesmi, de majdcsak kitalálunk valamit. Nem vagyunk egy kimondottan vallásos család ugyanis. És inkább ez, mint három év a sarokban.
Persze még az is lehet, hogy szeptemberig megkomolyodik a gyerek. Az viszont biztos, hogy a váltótárs óvónéni egy év múlva nyugdíjba megy, vagyis jövőre megint egy újabbat kapna az Ákos, ez meg azért már nekem is sok, bár sosem volt ellenemre egy kis változás.
Na, meglátjuk, lényeg a jó hír, hogy Borcsit felvették az iskolába.