Szóval ma fennkölt hangulatban vagyok, ezért megosztom veletek, hogy alighanem mérföldkőhöz érkezett a futókarrierem. Ma ugyanis már nem azon törtem a fejem, hogy mit találjak ki, miért nem megyek el futni, hanem hogy hogyan tudnék mégis elmenni*. Amúgy nem volt olyan jó, mert az út felében szembeszelet kaptam, szerencsére hazafelé meg pont az ellenkező irányban kellett futni, az sokkal jobb volt, olyasmi, mint Szilszakállnak, amikor Délnek megy, ha értitek, miről beszélek.
És most már a haldoklási időt is sikerült lecsökkentenem, hát nagyjából nullára, ma például felporszívóztam helyette úgy izzadtan, dzsuvásan és vörös fejjel, mert engem nem zavar, ha a patak parti futópályámon birkaszarba lépek, legfeljebb nem viszem be a házba a cipőmet, de a szőnyegen zavar a szöszmösz, mert haldoklás közben ráragad a hátamra.
*úgy, hogy összeállítottam egy B futócuccot, miután kiderült, hogy a default a szennyesben hever.
de remélem csak levezető séta után kezdesz haldokolni...
VálaszTörlésHát, nálam a haldoklás a levezetés :)
VálaszTörlésNa jó, nem, a lépcsőn ücsörgés, mert olyan légszomjjal nem tudok még bemenni a házba.
azért írtam mert én csak lesétálni vagyok képes a végét, ha ülök, vagy megállok/fekszem rosszul leszek...
VálaszTörlésÁ, én bármikor képes vagyok heverészni :D
VálaszTörlés