Amikor apró-pici, de rendkívül ronda öltésekkel az ügyesnek egyáltalán nem mondható ujjaimmal babát varrok Borcsinak, mert a Pé meg az Ákossal készített a műhelyben egy robotot fából, ezért kötelességemnek éreztem, hogy akkor mi is fakítsunk valami lányosat, akkor azért időnként felnyihogok, hogy mi lett belőlem, egy Burda-asszony, ahová* csak megyek, viszem magammal a kézimunkámat. De azért marhára örülök, hogy van kinek babát varrnom**.
A baba egyébként már majdnem készen van, csak nincs még feje, ami elég jól jött ki, mert nem tudom, hogy húztam volna keresztül a golyón a csipketrikót.
* tegnap például biciklizni. Mármint Borcsi biciklizett, én meg a nyakát fogva szaladtam mellette, hogy el ne dőljön, mert még nem tud biciklizni. Nem túl bátor gyerek, na. Én nagyon remélem, hogy a biciklizés olyan, mint ööö... a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és holnap nem a nulláról kell elölről kezdeni mindent, mert nem olyan vicces dolog egy félig összevarrt rongybaba testtel az egyik, Borcsi nyakával meg a kezemben, tangapapucsban, 35 fokban fel-alá rohangálni a Kiskacsa utcában. Az utca lakói már hozzánk szoktak.
* *Borcsi egyébként ragaszkodik hozzá, hogy ő varrta a babát, és végül is igen, kitartóan öltögette a testét.
Hát ezen kurva jót röhögtem, köszi! :) khmm. én elfelejtettem biciklizni. Igaz, évek kellettek hozzá, nem napok, szóval van remény! :)
VálaszTörlésNa ne!
TörlésÉs felnőtt bringára lehet kapni ilyen segédkerekeket az újratanuláshoz, vagy bevállaltad az eséseket?
:D
nyakánál fogva szaladtam mellette....gyivi mit szólt ? :)))
VálaszTörlésNa kérem, addig vártam a válasszal, míg végül megírhatom, hogy lehet, hogy érzelmileg aggyályos (nem, hátulról fogtam) de a végeredmény szempontjából hatásos volt, mert a gyerek megtanult biciklizni. Különben meg addig ne sírjanak, amíg szaladok mellette, hogy el ne essen!
Törlés