Scrapbook tanfolyam, egyebek

Na, hát a scrapbook tanfolyam csodálatos volt, azóta is olyanokat mesélek róla, amit senki sem hisz el, például hogy Edit négy kislánya mellett* nyugi van, mert nem izgágáskodnak, nem tűnnek el, meg nem akarnak mindig valamit, nem beszélnek mindig egyszerre, és nem kell őket mindig levadászni, hanem szót fogadnak, meg nem törik össze, meg borul ki mindig valami, pedig kicsik. És elképesztően cukik.

Ami a tanfolyam szakmai részét illeti, azt sajnos senkinek sem tudom mesélni, mert egyetlen scrapper barátom sincs itt Körmöspálcáson, senkit sem érdekel igazán a téma. Nem mintha találkoztam volna körmöspálcásiakkal, ahogy hazaértem, Sopronból jöttek barátaink, aztán mi mentünk családi ebédre Budára, mert itt vannak az ámerikai rokonok, utóbbi eseményen azt kérdezgették, hogy na, milyen volt a photoshop tanfolyam, mondjuk kedves, hogy érdeklődnek. Hát jó volt nagyon.

Úgyhogy most teljesen ki vagyok purcanva, és még péntek óta dolgozom is újra, vége a szabadságnak, úgyhogy most már megint lehet írni, csak nincs kapacitásom sajnos. És még mindig van egy csomó minden, amit el kell intézni, hogy mást ne mondjak, első nap az iskolában, hej! A kertben meg virágzik a parlagfű, hullik a paradicsom, rágondolni se merek, jaj. Ja, a gyerek meg azzal nyaggat, hogy új kistesó kell neki, de kutya is jó, a tökömre meg egy viharlámpást, ha szabad kérnem.

* mert ez az ajándék úgy volt, hogy közben Editéknél laktam.

képek