2013. október 17., csütörtök

Óvodai izé (a harc vége)

Tavaly év végén volt egy kis fájt az oviban, az volt ugyanis a terv, hogy szétrobbantják az Ákosék vegyes korosztályú csoportját, a gyerekeket meg szétszórják. Aminek nyilván oka volt, méghozzá az, hogy az az óvónő, aki elballagtatta a nagycsoportját, annyira kripli szegény, hogy még a kezét se tudja fölemelni, nem hogy egy gyereket, mondjuk. Ami azért egy óvónőnél alap, vagy legalább is hasznos pótszer, különösen ha egyéb pedagógiai módszerekben sem túl gazdag az illető, na mindegy. Így aztán, mivel beteg szegény, nem kaphat kiscsoportot, kapjon inkább középsőt: Ákosékat. Mondjuk már eleve ez egy szuper ötlet, Ákos meg az ő hasonló korú csoporttársai, egy-egy kis istencsapása mind, elevenek, mint a gyík és rosszak, hogy a tűz nem égeti meg őket. Időnként egyébként helyettesített a csoportjukban a szóban forgó óvónő, na azokon a napokon Ákos büntetésben ült mindig, és bepisilt. Értett a nyelvén, na. 
Mivel nekem van némi tapasztalatom a reggeli szoknyába csimpaszkodó zokogásban, hát nem bíztam a véletlenre Ákos további sorsát úgy az elkövetkező két évre.
Kértem a vezetőt, hogy találjunk ki valami mást. Mondjuk vegye oda Ákost az ő hasonló korosztályú csoportjába. Ó, hát az nem fog menni, van neki elég baja anélkül is. Oké. Akkor menjen Ákos az unokatesója csoportjába. Á, nem, ott csupa nagyok vannak. De mondom érett gyerek, okos, szuperül elvan velük. Nem. Jól van. Akkor maradjon a jelenlegi csoport - javasoltam, beleértve persze azt is, hogy mi lenne, ha a kripli óvónéninek belátnánk a hiányosságait, és nem szívatnánk miatta harminc kisgyereket. Hát azt sem, mert hát ez a nő mekkora hős, egy panasz nélkül végzi a munkáját. Hát persze, mondom, örül, hogy megkapja az alkalmasságit, ami már maga egy csoda, de ha még oda is panaszkodna, akkor azért csak felmerülne a szülőkben, hogy mi végre küzd annyira a maradásért, ahelyett, hogy elmenne békés rokkantnyugdíjba. Egyébként én nagyon sajnálom őt a betegsége miatt, de hát sajnos azelőtt is egy nagyon rossz óvónő volt, semmi sem érdekelte, a gyerekekkel nem kezdett semmit, legfeljebb konfliktus esetén közbeavatkozott, vagy nem. Viszont gyakran gúnyolódik a gyerekeken, kineveti, nevetségessé teszi őket, amiért szerintem két lábbal kéne kirúgni, hát így. 
Volt amúgy B tervem is, hogy átviszem Ákost egy másik óvodába. A közeli nagyon nem tetszett, ami meg tetszett volna, az másnak is tetszett, ezért nem volt szabad hely. És akkor látta az óvodavezetőnk, hogy én ezt komolyan gondolom, hogy nem engedem a fiamat a kripli óvónénihez, és megkönyörült rajtunk, két régi csoporttársával együtt maradhatott Ákos a régi óvónéniknél. Igaz, a többiek a csoportban idén mind kicsik, de megoldják, mert ők hárman a "nagyok", az óvónénik jobbkezei, amitől nagyon komolyak*, ügyesek és fontosak lettek. 
Idő közben az egyik óvónőt elhelyezték, és helyette jött egy fejlesztőpedagógus, a szép Melinda néni, akibe Ákos izibe szerelmes lett. Az óvodába menés azóta egy fáklyás menet, ma reggel pedig az én négy éves kisfiam jelezte, hogy mától egyedül megy be. Azért kicsit bekísértem a folyosó ajtóig, és jelentőségteljesen ránéztem a daduskára, elbúcsúztam, puszi-puszi, és onnantól Ákos maga intézte a többit, cipőcsere, csekk odaadás, miegymás. 
Hát meg kell  a szívnek szakadni. 
És ilyenkor olyan supermutternek érzem magam, hogy megküzdöttem a fiamért, és még jó is lett a végén, nahát!

*bizonyos határok között, persze

2 megjegyzés:

  1. Tényleg supermutter vagy, jól csináltad! :) Kisgyerekes anyukának rossz óvónőnél nincs nagyobb rémálma (na jó, lehet, de ez az egyik toplistás). Nekem a szívem is megállt, mikor mentem szülői értekezletre nyáron, mert akkor mondták meg, melyik óvónő lesz a miénk. Befelé menet kinéztem magamnak egy szimpatikusat, de sajnos nem ő jött be, hanem egy borzasztóan ellenszenves darab. Gyorsan ki is oktatta a szülőket keményen, rém undok volt, és néha már azt sem tudtam, mit beszél, mert azon gondolkodtam, hogyan lehetne a gyereket onnan elvinni. Aztán azt mondta: "A Katica csoportosok jöjjenek velem, a többieknek meg küldöm Ica nénit, a Süni csoportos óvónőt." És akkor bejött a szimpatikus néni, és éreztem, hogy helyére kerültek a dolgok a világban. :) Ica nénit még sosem sikerült úgy találnom az óvodában, hogy ne a gyerekekkel játszott volna, ahogy Anikó nénit sokszor azért nem veszem észre, mert a gyerekekkel ül a földön, és játszik. Nem egymással dumálnak, hanem a gyerekekkel foglalkoznak. És nagyon szeretik a kölkömet, amiért nem lehetek elég hálás nekik. :)

    Én úgy jártam oviba, hogy kimondottan utált az óvónő, úgyhogy tudom, mitől mentetted meg Ákost! Le a kalappal, ügyes vagy tényleg! :)

    VálaszTörlés
  2. "kripli óvónéni" DD
    Szerencsére már túl vagyunk az óvodán de mindkét óvónője ha nem is kripli de szakmailag teljesen alkalmatlan volt. Ezt dobta a gép. Aztán elmentünk külföldre az óvoda utolsó évében és rájöttük, az előző kettő sokkal jobb volt. Gondolhatod milyen volt az új...

    VálaszTörlés