2013. november 28., csütörtök

Ákos, a dumagép

Ákos a vécén ül, kakil. Én vele szemben ájuldozok guggolok, szórakoztatjuk egymást.
Ákos: - Anya, én nagyon erős vagyok ám- mondja kistányér méretűre nyitott szemekkel..
Kalib: - Tudom, kisfiam.
Ákos: - Mert én egy szamuráj vagyok. Isten szamurája.
Kalib: - Aham (Mármeg. Eddig Isten keresztes lovagja volt).
Ákos: - És nekem gyerekkoromban meghalt az anyukám
Kalib: - (röhögve) Na ne szórakozzál, én vagyok az anyukád, eléggé élek
Ákos: - Jó, de régen volt egy másik anyukám, még Japánban, az halt ki
Kalib: - Hát, kisfiam (bár ilyenkor mindig adni szoktam alá a lovat, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen kacifántos történetet kerekít ki már megint), ezt a sztorit most nehezen tudom elhinni.
Ákos: - Jó, akkor készen vagyok. Töröld ki a popsimat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése