Megmondom, mi a nőnap

Hogy amíg a pasik a koncerten vannak, én megírom az eseményt (mert dolgozó nő vagyok), és közben süteményt sütök a lányom holnapi szülinapjára, (mert anya is vagyok).
Asszonysors.
Amúgy ez nem gond, én ezt bírom, nem panaszként mondom, csak úgy megemlítem, én szeretem az életünket, meg rózsát is kaptam az uramtól.
Mert tekintsen rám nőként a férjem, a megbízóm újságíróként, a gyerekem meg anyaként, és akkor minden oké.
Mondjuk szerintem kurvavicces, hogy itt állok a konyhában a pultra helyezett gép előtt kötényben, mellettem sül a parmezános pogácsa, és miközben várom, hogy felszabaduljon a tepsi az almás pitének, megírom a blogomat a cikkemet. Tisztára mint a tanítónő a tanyasi iskolában.