A katonasággal kapcsolatban

Gondolkoztam, hogy idevéssem-e, de most már, hogy jött a hír, akkor igen. Szóval olvasom ma reggel, hogy a katonák fele túlsúlyos, 20 százalékuk pedig kifejezetten elhízott, harmaduk dohányzik, ilyenek.
Akkor ezzel kapcsolatban most már elmondom, hogy most, hogy sikeresen lefogytam 10* kilót, röhögve végigmentem a mászókán a csimpaszkodókon, aminek nem tudom a szakszerű megnevezését, de az a lényeg, hogy az embernek nem ér le a lába, hanem a karja hordja a segge súlyát, úgy megy végig rajta, csimpaszkodva. Ez olyan két méteres távolság szokott lenni, és a fogyókúrám előtt a második kapaszkodóra se sikerült átvergődni. Hát ennyit a túlsúlyos katonákról, ők például hogy vonszolják arrébb a seggüket a vérzivatarban, ha ennyit számít, hogy az embernek vannak-e fölösleges kilói, vagy nincsenek?

Bár ha jobban belegondolok, manapság, a drónok korában az egészséges mutatóujj is elég az ütőképességhez.

Igen, igen, komoly problémám van a katonákkal, mert békeidőben herék, ingyenélők, semmi hasznuk, mégis kapják a fizetésüket, háborúban meg ölnek vagy meghalnak, az se jó.
És különben is, ha már mindent olyan civilizáltan kell csinálnunk, mert mi vagyunk a teremtés csúcsa, meg viselkedni kell, gyakran homlokegyenest szembe menve a természet szavával, nem lehet böfögni, meg nem ordíthatunk, ha dühösek vagyunk, és nehogy már rasszisták legyünk (amúgy tényleg ne!), holott tök természetes, hogy a másik törzset legyakjuk, mint az egyszeri sziú indián, de az milyen már, pfuj, akkor ne tartsunk már fenn hadsereget azért, hogy másokat megöljenek szépen, civilizáltan, vérsárban. Ez az egész katonásdi egy jól felépített, nagy költségvetésű szemforgatás. Á, nem öl. Csak ha kell. A mindig muszáj háborúban**.


* 9 az, de olyan szép kerek szám a 10, meg olyan jól hangzik, hogy inkább lefogyok még egyet, hogy azt mondhassam.

** ez Rutkai Bori