Kifli

Azt mutattam már, hogy sütöttem kiflit?

És most is azt sütök. Mondjuk sokkal egyszerűbb lett volna, ha már először kinyomtatom a receptet, és beteszem a Sütkikönyvbe. Mert így alig találtam meg másodszor is.
(Á, más is van mostanában, de az politika, úgyhogy inkább sütök).
Ja, meg hogy érik a paradicsom, meg a patisszon, meg a cukkini, meg a répa is jó már, és amikor ma kihúztam a földből egy répát és megcsapott az illata, akkor megvilágosodtam: az embernek nem azért van kertje, mert nem tudja, vagy nem akarja megvenni a kaját, hanem azért, hogy amíg az terem, legalább addig érezze, hogy milyen ízű kellene, hogy legyen a kaja. A paradicsomom például olyan ízű, hogy rögtön az jut róla eszembe, hogy szalonnázni kellene, mint gyerekkoromban, a lépcsőn ülve.