Igazi slow food-ot ebédeltünk tegnap, pizzát sütöttem. A paradicsomot hozzá májusban ültettem el, a fokhagymát meg még tavaly októberben.
Bár ha jobban belegondolok, mégis a paradicsom nyert, mert annak még a nagyszüleit is ismertem, én vetettem őket ugyanis, ez meg már a harmadik generáció itt.
Na de az, hogy van időm ilyesmin elmélkedni, mert - halljátok? csönd van! - megfizethetetlen. Éljen szeptember elseje, ez az igazi munka ünnepe. Amikor végre lehet dolgozni rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése