Hétköznapi küzdelmeink

Szóval Borcsi jelentkezett egy országos iskolai levelező versenyre. Először matekra akart, de mondtam, hogy azt inkább ne erőltessük,* mire kapva kapott az alkalmon, hogy jó, akkor Biblia illusztráció. Ó, mondom, remek, majd elrajzolgat vidáman, abban úgyis verhetetlen szerintem, én meg ügyesen beszkennelem és beküldjük, hurrá. 

Hamarosan megkaptuk az első feladatot: 1 Mózes 20-25, az alakokat papírhajtogatással, a hátteret vegyes technikával kell kialakítani. További kikötés, hogy A3-as méretű legyen, a pályamunkákat postán kell eljuttatni. 

Na itt fagytam le először, papírhajtogatás, basszus, erről nem volt szó, utoljára sótartót hajtogattam az óvodában, de a gyerek se egy origami artista, ebből mi lesz...

A következő probléma a hivatkozott passzus fellelése volt, nekem már az 1 Mózes 20-25 értelmezése is akadályokba ütközik, de annyit azért leszűrtem elsőre, hogy ha Mózes, akkor nyilván nem jézusos sztori lesz, legalább tuti nem kell éppen feltámadóban lévő halott embert hajtogatni, vagy leprást, vagy ilyesmi. 

Na, fellapoztam a Bibliát, és megtaláltam az 1 Mózes... kezdetű verset, a teremtésről van szó, annak is az a része, amikor Isten megteremti a csúszómászó és szárazföldi állatokat. Ööö, hát a kígyó még ment, az sodrásos technikával készült, majd pedig esténként Youtube videókat nézve reális időben elkezdtünk állatokat hajtogatni. Vagyis próbálkoztunk vele. Vagyis én.
Hát nem ment. A disznó még oké, nem olyan nagy baj, hagyjuk a picsába, úgyse kóser, majdcsak eltekintenek tőle, de hát a teve se nagyon akart összejönni, meg, ha őszinte akarok lenni, szinte semmi se. 

Mivel gyenge vagyok és konfliktus kerülő, többször utaltam rá Borcsinak, hogy nincs semmi akkor sem, ha hagyja a francba az egészet. Először csak finoman célozgattam, végül kerek perec közöltem, hogy szerintem ez szívatás, kapjanak már a fejükhöz, ez mennyire reális elvárás egy nyolc éves gyerektől?, de ő annál inkább csinálni akarta. Vagyis töretlenül ugrált a fejemen, hogy csináljam már.

Végül, nagy nehezen, hosszas próbálkozások után lett egy halunk, egy pingvinünk (nem röhög), egy békánk, egy pillangónk, egy oroszlánunk, meg a kígyó. Aztán hajtogattunk még bokrokat, az könnyű, mert széthúzott legyező, meg csináltunk egy 30 centi magas pálmafát is, de azt már háttérnek minősítettem, és vegyes technikával készült, úgy is, mint tűzőgép. Na, azt nem kellett volna. 

A háttér egyébként tök tuti lett szerintem, olyan lett a terep, ahogy én a teremtés közben közvetlenül elképzelem. Nem éppen az a jól fésült pázsit, sokkal inkább a kissé mocsaras, itt-ott zöldellő, köves-bokros-vizes-zsombékos vadregényes táj. Mert kertészt még nem teremtett az Isten, és különben is muszáj volt az új media ink-jeimet odacsöpögtetni, pont volt mocsár színű, értsétek meg.
Csak hát az a fránya pálmafa! Meg a beküldés... Na most azt kell elképzelni, hogy ezt, így A3-as méretben, rajta ugye egy 30 centis pálmafával és 6 db 3D-s origami állattal, bokrokkal, satöbbivel, na, ezt hogy a picsába lehet úgy elcsomagolni, hogy szállítás közben ne sérüljön? Mert hát ez nem egy gránit szilárdságú építmény, lássuk be. Hát nyilván: sehogy. 

Úgyhogy a békés rajzolgatás reményéből végül az lett, hogy először is estéken keresztül kudarcot kudarcra halmozva próbáltunk állatokat hajtogatni, ami nem jött össze, majd a véres verejtékkel összetákolt pályamunkát bökdöstük napokig tanácstalanul innen oda, onnan ide, hol az egyik, hol a másik asztalon, mert azért annyi vízszintes felület nincs itthon, hogy egy A3-as pályamunka ittléte ne okozzon fennakadást, szóval néztük, hogy ezzel most mi a szart csináljunk? Végül az lett, hogy bevágtam a kocsiba, és nesze neked, országos levelező verseny, elvittem személyesen a rendeltetési helyre. 

Ott tájékoztattak, hogy habár határidőt ugyan elfelejtettek megadni, még lett volna egy kis időnk elkészíteni a művet, de nem baj, nekik van nagy raktáruk, majd oda beteszik és megőrzik arra a pár hónapra. Úgy tavaszig.

Egyébként én nem akarok panaszkodni, meg minden, akkor sem jártunk volna jobban, ha a gyerek mégis a matekot választja, ott ugyanis valószínűségszámításos feladatokat kaptak a 8 évesek. Na, az mondjuk nagyobb kudarc lett volna, mint hogy nem sikerült az origami disznó. 

* jó matekos, de nem akarom, hogy itt ébredjen rá, hogy mégsem elég jó