Nos, hát túl vagyok az első baracklekvár befőzésen, természetesen szörp is lett. De nem ez a romantikus benne, hanem az, hogy tudjátok, hogy a fától a spejz polcig mennyi volt a barack útja? Nagyjából tíz méter.
Finom lett egyébként, repiajándéknak is beválik, habár nem adok. Na jó, a szörpből azért adtam kicsit.
Aztán az van még, hogy ebben a kertben mindig van mit csinálni, és én ennek örülök, mert az nekem rekreáció. Mármint látom a végét, szóval nem egy szélmalomharc, nem állandó és kilátástalan küzdelem a tarackkal, mint a zöld házban volt, hanem ilyen szinten tartás.
Meg hamarosan viszik a zöldhulladékot, na, az szép meló volt, arra felkészülni, a kidőlt, harmincéves rózsafa vesszőit hetven centis kötegekbe vágni, meg összegyűjteni és bezsákolni az évszázados fenyő alól a mázsányi tűlevelet. Ilyet se csináltam még, de mindent el kell kezdeni valahol.
Tényleg, a tűlevelekkel mi a standard eljárás? Mert az oké, hogy a fenyő alatt semmi sem marad életben, (mondjuk én igen), de a harminc centi vastag tűlevél szőnyeggel normálisan mi a teendő? Amúgy nő benne gomba, be is vizsgáltatom mindjárt, mert szerintem valami pereszkeféle, bár az inkább novemberben nő, és nem ilyenkor.
Aztán mi is van még. Sokat énekelünk a kórussal, mert mindenki búcsúzik, mi meg búcsúztatjuk. Meg megyünk az evangélikus fesztiválra is (huh, ilyenkor úgy érzem magam, mint amikor a Pusztítóban Sylvester Stallonéból ilyen Burda asszony lett). De igazából ami ebben a gyász, hogy a mi jó Zolink, a kedvenc lelkészünk is tiplizik. Na jó, az agyammal megértem, mert a Budai Várba én is mennék lelkésznek, de hát basszus, én egy nehezen barátkozó lány vagyok, márpedig velük (de főleg Ritával, a feleségével, Borcsi volt osztályfőnökével) olyan szépen összebarátkoztam, Borcsi meg a lányaikkal, most ez miért kellett?
Gyász, fájdalom. Mert hogy általában mi szoktunk letiplizni, zokszó nélkül tovább állunk, ha akarunk, az ország másik végébe, de most meg mi leszünk itt hagyva. Ez azért sokkal szarabb érzés, na - jöttem rá ennek kapcsán.
Amúgy meg most lazítok, szabadságon vagyok, mert elveszítettem a motivációmat, és amíg ez tettleg nem változik (ígéretekkel teli a padlás), addig nem tudok dolgozni sajnos, nem megy. Köszönet legalább is, az semmiképp se lenne benne.
Tulajdonképpen a romjaimban heverek, kíváncsian figyelem magam ebben a merőben szokatlan és érdekes szituációban.
Szia, az áfonyának ideális talaj a fenyö alatti rész :-)
VálaszTörlésÁfonya!!! És demencia ellen is jó. És buzi drága.
VálaszTörlésDe most akkor jól vagy vagy pont nem, ez nem derül ki.
Hű! Köszi, ezt ki fogom próbálni.
VálaszTörlésMost már jól vagyok, ma megszületett a megegyezés, szóval ezzel a résszel elégedett vagyok, holnap véget vetek a sztrájknak is.
Másrészről viszont ma költöztek el lelkész Zoliék, és azt hittem, hogy az jó lesz nekünk, ha az utolsó két napot nálunk töltik a gyerekeik, de sajnos nem lett jobb, mert most csak még jobban hiányoznak, szóval ezen a fronton meg vérzik a szívem, mert Rita aztán tényleg anyjuk helyett anyjuk volt az én gyerekeimnek.
viszont eszembe jutott, hogy a fenyő alatt még mindig ilyen alföldi éghajlat van, ahol hetekkel korábban érik a szamóca, és a füge is teljesen normálisan terem, mint a szilva, vagy ilyesmi. Szóval azt is bírja az áfonya? És akkor már tőzegáfonya, vagy lila? És az bírja az egyáltalán nem savanyú talajt? Vagy a fenyőtű besavanyítja? Megannyi kérdés.
VálaszTörlés