Tegnap óta elkezdtük látni a felújítás végét. Na jó, ez így nem igaz, viszont lehetett itt valami áttörés, hogy három héttel a költözés után (ami három hetet valami elképesztő intenzív lakásfelújítással és pakolászással töltöttünk, meg közben élni is próbáltunk, vagy legalább is életben maradni) úgy érezzük egy emberként, hogy mégiscsak lesz ebből valami.
Ma felkerült az első kényelmi cucc: a TÜKÖR.
Jó, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eddig a medence víztükrében sminkeltem, vagy ilyesmi, mert volt egy tükör a fenti fürdőszobában, amit az előző tulaj hagyott itt. Na ez az a fürdőszoba, ami most nagyjából negyven fokos. Nem jó oda bemenni kánikulában, még úgy sem, ha egész nap megy mellette a klíma.
A belőle nyíló gardróbban meg még mindig nincs ruhásszekrény, van helyette több tucat zsák, meg doboz. Nagyjából egy hónapja ugyanazt a pár ruhadarabot hordom, mondjuk tök mindegy, mert énekkaron, meg időnként romkocsmán kívül úgyse megyek sehova. Na jó, kaját azt szoktam venni.
A teraszról viszont elkezdtük tudatosan lehordani a felújítás eszközeit és szerszámait, és kitettem a teraszbútort is, úgyhogy most már csak a harmada van dobozokkal és mindenféle izékkel borítva, a többi tiszta és rendes. Mindig ott kávézunk a Pével, és az tök jó.
Meg van egy macskánk is, amit örököltünk, és nem egészen a miénk, egyrészt, mert a macska szabad jószág, főképp senkié, másrészt meg úgy tudtuk, hogy nem is itt alszik, de aztán megláttam, hogy mégis, a terasz virágtartó polcán :D. És nekem nyervog a konyhaablakon befelé, naponta háromszor, pedig elvileg mások is tesznek ki neki kaját. De főleg én etetem, és már hagyja magát megsimogatni is, valószínűleg a mai csirkeszív sokat nyomott a latba.
Az étkező is kifestődött (Pé), és kerültek új kapcsolók meg konnektorok is, én meg lemostam az előző festés után ottmaradt borzalmasan sárga festéket a csövekről, meg minden más szutykot is eltüntettem, szép délután volt. A tereptárgyak nélküli üres szobát három órán át takarítottam ablakmosás nélkül (az már megvolt). Magam sem hiszem el.
Meg felfuttattam az uborkafát, mert véletlenül kikelt, és pont itt volt az előző tulaj néni, hogy meg tudjam kérdezni tőle, mi lehet ez. Mondta, hogy jé, ez jóféle uborka, futtassam fel, megéri. Úgyhogy van uborkafánk is. Meg érik a sárgabarack, lesz majd lekvár belőle, és látom már a paradicsomokat is.
Jelenleg a nappali a szűk keresztmetszet, ha azt is lefesti szegény Pé, már tényleg csak a bútorozás lesz hátra. Na jó, meg a konyha, mert másik bútor lesz, meg a fürdőszoba, meg a vécé, úgy összesen négy helyiséget kell még kifesteni. Meg redőnyöket kell csináltatni, bár lehet, hogy sötétítő függönyök lesznek inkább. És akkor majd kell egy új kazán is, de arra még inkább nem gondolok.
Mindenesetre állati szabad érzés saját házban lakni. Vagyis lakni, azt még nem tudom, milyen, mert most még nem annyira lakunk, csak pecózunk, de az érzés, hogy magunknak csináljuk, megfizethetetlen.
Ja, és a sztorihoz ez is hozzátartozik, csak azért szólok, nehogy ti is beszopjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése