Jól állunk a kipakolással, ma bekerült a tálalószekrény (úgy is, mint almárium) az étkezőbe, miáltal megszabadultam hat doboz porcelántól és kristálytól. Mármint a dobozoktól szabadultam meg, a tartalmuk a tálalóba került. Komfortérzetem van. Mindazonáltal egészen furcsa és idegen érzés, hogy kidobhatom az eredeti dobozokat, mert saját házba költöztünk, ahonnan én már a következő húsz évben nem viszem sehova az étkészletemet. Asszem. Bár a zuglói lakással is így voltam, hehe.
Valamint találtam egy olyan doboz poharat, amit a zöld házban egyáltalán nem csomagoltunk ki négy év alatt, és hogy megvoltunk már nélküle!
És még az is van, hogy most, hogy befűtöttünk, kiderült, hogy van a lenti vécében radiátor, csak eddig nem vettem észre, mert mindig telepakoltam újságokkal. Most meg jé, ott is meleg van.
A meleggel kapcsolatban egyébként egészen csodálatos fejlemény, hogy mivel elkezdett itthon befagyni a seggem, párhuzamosan elkezdett csökkenni az ódzkodásom a vegyes tüzelésű kazántól, sőt, elkezdtem konkrétan szeretni, ami egy idő után oda fajult, hogy megkértem a Pét, hogy gyújtson bele. Ennek folyományaként idebent csodás meleg van, igaz, időnként rakni kell a tűzre egy kis fát, de az nem baj, mert további csodálatos fejlemény, hogy a fa nekünk csak úgy nő, szóval ingyen van csodálatos meleg idebent, és nem havi 65 ezerért, mint tavaly télen. Hát nem csodálatos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése