Egyébként tök büszke vagyok rá, annyira kis cuki volt, ahogy állt ott a felvételi biztosság előtt, Pumukli-kócos fejjel, ingben, csokornyakkendőben, térdnadrágban, és cérnahangon, de kristálytisztán énekelte a Bodzavirágot.
Egyébként nyilván az egész felvételi bizottságot ismertem, többségüket gyerekkorunk óta, de szerintem nem azért vették fel, mert gondolom, más is, ez egy kisváros.
Ebben az évben 5 hely ürült meg összesen, a tanszakon, az egyik Ákosé lett.
Trükkösek voltak amúgy, mert átküldték, hogy felvételizzen furulyára is, mert oda könnyebb bejutni. És valóban, ott 25 helyet osztottak ki. Le is akartak csapni Ákosra, mondták, hogy a maximális 30 pontból adnak neki harmincegyet, meg beszéltették, annyira cukin és határozottan magyarázott a jövőbeli terveiről. (Mezőgazdász lesz, átveszi a birtokot a nagyitól, és ő folytatja majd a gazdálkodást).
Szóval volt izgalom vagy három napig, de mára kiderült, hogy Ákos a jók között is a legjobb volt, hát, én gyerekem, na.
Ez a kép meg még novemberben készült róla a csokifesztiválon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése