2011. október 21., péntek
Tisztára belejöttem
Habár eleinte tartottam tőle, hogy nem sikerül majd helytállnom fiús anyukaként, mert egyrészt nálunk nemigen születtek a családban fiúk, másrészt meg azt sem tudtam, hogy mivel játszanak a kishapsik, és különben is, hogy fogok én átszokni a rózsaszín tündérvilágról a nem tudom mire (mivel nem tudom, mivel játszanak a fiúk), jelen pillanatban az, van, hogy az ablakunk alatt elhaladó homlokrakodókat és traktorokat és kukásautókat akkor is végig követem a pillantásommal, ha éppen nincs velem egy gyerek sem, valamint sokkal jobban szeretek markolóval brümmögni, és lánctalpas matchbox-ot vásárolni, mint Barbie-t. Ez van. Focizni nem fogok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én is én is... mármint nézem őket és sikongatok meg örülök, aztán rájövök, hogy -dejszen itt sincs a gyerek. A minap ácsokat néztem a tetőn na az milyen kínos volt...
VálaszTörlésakkor ez valami fiús-anyuka dolog, mert velem detto ez a helyzet! :)
VálaszTörlésDehogynem fogsz! :)
VálaszTörlésDehogy nem! Először focizol vele, aztán ha judo edzésre jár, rajtad próbálja ki az új fogásokat. És közben mosolyogva eszed a szenes pirítóst, amikor reggelit főz neked. :-)
VálaszTörlésVan annak a gyereknek apja! :D
VálaszTörlésMajd ő tartja az edzést. Gyakorolni otthon kell :-)
VálaszTörlés