Egy életem,
Egy halálom,
Kiteszem a
Paradicsom.
Szóval míg más a gyermekei felnövésén töpreng, és én is morfondírozhatnék azon, hogy Ákos nem sokára ovis lesz, meg szobatiszta és cumitlan (szájjal alvó, by Borka :))), nekem meg nem lesz több babafejem, véget ért a kisgyermekes (védett) időszak, brühühü, a Borcsi meg lassan suliba megy, szóval ehelyett azon töröm a fejem, hogy ki kéne ültetni a paradicsom palántáimat, mert nem érzik már jól magukat a joghurtos dobozokban. Kinőtték a drágák.
Jaj, jaj, nem túl korai még? Megfelelően neveltem-e őket, hogy simán vegyék az akadályokat, vagy belepistulnak az első megmérettetésbe? Elég önbizalmuk lett, hogy megoldják a problémáikat? Meg fognak élni a segítségem nélkül, el tudják majd látni magukat?
Még jó, hogy paradicsompalántát minden évben lehet nevelni, így mire a kölkek kirepülnek, már rutinos elengedő leszek.
Janka törődve az anyja érzékeny lelkével, a mai napig nem hajlandó "szájjal aludni", így legalább még esténként meg délutáni alvások előtt hihetem azt, hogy kisbaba még. (De a valóság az, hogy marhára zavar már, hogy nem hajlandó megválni tőle.) Én biztos ezért nem nevelek paradicsomot, nincs meg a kellő lelki motiváció. :-D
VálaszTörlésDe rendes gyerek! :D. És mi lesz a oviban? Nálatok engedik ott a cumit alváshoz? Én már előre parázok, hogy nem, de akkor mi lesz, hogy fognak aludni?
VálaszTörlésNem tudom, hogy engedik-e, de mi azt fogjuk mondani Jankának, hogy nem engedik. :-P
VálaszTörlés