Na, végül csak bementem az ovi irodájába megtudni, hogy felvették-e a Pojit a Borcsi csoportjába, ami persze puszta formalitás, mert ugyebár tudtuk, hogy igen.
Az úgy zajlott, hogy a Borcsi szólt, hogy ne felejtsem már el elintézni (pénteken a lelkére kötöttem, hogy szóljon, és ő híven teljesítette a feladatot), én meg odamentem a lenti épületbe, de nem volt senki az irodában, ezért segítségért fordultam az éppen lekváros kenyeret kenő daduska nénihez. Megtörölte a kezét, bement az irodába, odabökött a papíron Ákos nevére, és mondta, hogy akkor itt tessék aláírni, és itt a határozat, gratulál.
Végül is az nem olyan nagy baj, ha a formalitások nem kapnak akkora hangsúlyt egy oviban, ha cserében még a csak jövőre kiscsoportos gyerekek nevét is tudja a másik épület daduska nénije is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése