Habár meglehetős készségem van a kispolgári életmódra, aminek a nyomvonalát csupa megszokás, napi rutin, és ismert események jelölik ki, van egy olyan érzésem, hogy ez nem elég, de az utóbbi időben robotpilótára kapcsoltam.
A múlt héten, bár beírtam a naptáramba, elfelejtettem az irodában megkérdezni, hogy fölvették-e a Pojit az oviba, mert jelzett ugyan a telefonom, hogy "ovi", csak nem nagyon értettem, hogy ez most hogy jön ide, persze, hogy ovi, minden nap megyünk.
Valamint bébiszittert kerestem a gyerekeimnek arra az időre, amíg anyámmal együtt az ovis anyák napi ünnepségen leszünk. Aztán anyám szólt, hogy nyugodjak meg, a Borcsi felügyelete már meg van oldva, mert ő adja majd a műsort.
Aztán pár hét múlva jön az asztalos beszerelni az új konyhabútort, és én nagyon, nagyon, de tényleg igazán izgulok, hogy - ha már kipakolom a konyhaszekrények tartalmát, nehogy újságpapírba csomagoljam és bedobozoljam puszta megszokásból, hanem elég lesz majd a tizenkét személyesre kihúzott étkezőasztalra hordani. Szóljatok, légyszi, vagy dugjatok el minden újságpapírt, illetve akadályozzatok meg, ha szerzésbe kezdenék.
Ne csomagolj semmit újságpapírba! Hahóóóóó! Bontsd ki! Olvass csomagolás helyett inkább kommenteket!
VálaszTörlés