2012. május 11., péntek

További jó minőségű hazai dolgok

Elkezdődött a nagy rukkolabiznisz, csütörtökön eladott a srác egy ládával a termésemből, az ellenértékét pedig becseréltem nála zöld spárgára, sárgarépára, zöldhagymára és piros paradicsomra. Csupa jó minőségű, honi biocucc. Azt nem mondom, hogy meggazdagszunk belőle, de elég jó órabérben hajladozom itt a kiskertemben a ráérős délelőttjeimen.
Most pedig begyorsulok, elhozom Borcsit az oviból, átadom a jó sósapukának, elrohanok meetingre, kidolgozunk pár stratégiai tervet, majd felveszem a munkát, végül elrohanok Ákosért a bölcsibe, és akkor elkezdődik a hétvége. Szerintem lazításként megiszunk egy pohár bort megkapálom a répát, jobb stresszoldó, mint a Xanax, majd pedig eszünk diós Carte d'Ort, ami a kedvencem, én Amarettóval, Ákos pedig anélkül. És megengedem neki, hogy ő is gyomlálja a fokhagymaültetvényt, mert ma kegyes hangulatban vagyok.

Megjegyezném, hogy a kiskertemnek köszönhetően ez a nyár eséllyel pályázik a "gyerekkoruk legszebb nyara" címre, tegnap ugyanis Ákos csinált egy szimpatikus dagonyát a petrezselyem és a spenót közti ösvényen, amibe először gatyástól ült bele, majd miután leparancsoltam róla a ruhadarabot, meztelenül. Két perc múlva a másik három gyerek (a tesóméi is itt voltak) követte őt, amiből óriási sarazás lett, majd slaggal való lecsapatás elől visítva és röhögve menekülés, végül közös fürdés a kádban, és pizsama party fagyival. Tegnap meg a kiásott cserebogár lárváknak örvendeztek határtalanul, na ezt csinálja valaki utánam kert nélkül. Az igaz, hogy Ákost tegnap elütötte a hinta, és most hatalmas seb van az állánál, viszont megmaradt az összes foga. Szerintem ezúttal bevésődött neki a lengő hintával kapcsolatos, eddig csak hárommilliószor elhangzott anyai intés, bár bírtam volna, ha ez inkább vér nélkül történik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése