2012. május 14., hétfő

Vigyázat, büszke anyás post

Csak úgy elmondanám, hogy ma tisztára életközeli élményem volt. Amíg sercegett a hús, amit a serpenyőbe dobtam, és kimentem a kertbe rukkolát szedni hozzá, a Borcsi megterítette a vacsoraasztalt, méghozzá tökéletesen. A tányéralátéttől a szalvétáig mindent föltett, mindenkinek a megfelelő eszközöket, a helyes irányba és sorrendbe.
Lehet, hogy az életem lassan nem abból fog állni, hogy ötfelé szakadva próbálok egyszerre vacsorát főzni, asztalt teríteni, gyerekkezeket mosni, szandált lábra adni, pisiltetni és szörpöt készíteni?
Egyébként megjegyzem, hogy Borcsit megdicsérte az óvónéni, mert gyorsabban tanulta meg a verset az oviban, mint a nagyok, a Poji gondozónénije meg jelezte, hogy ideje, hogy kis bugyikat vigyek a bölcsibe, meg sok-sok nadrágot, mert leveszik a gyerekről a pelenkát. Ó, be szép is lesz ez a nyár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése