Tegyetek az egresszószba ti is limehéjat, elképesztően finom lesz tőle. Vagyis mifelénk piszkeszósznak hívják. Mojito-fanok előnyben.
Fél kiló egresnek lecsippentem fülét-farkát, megmosom, fölforralom annyi vízben, hogy ellepje. Közben (gyorsan kell dolgozni, mert öt perc az egész) teszek bele egy kis limehéjat, cukrot (mézet), sót, darab fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót. Amikor felforrt, tejföllel-liszttel behabarom, kész.
Minálunk a sült kacsamell kapta, mellé meg a zsírjával megöntözött újkrumpli került, és csodák csodájára a gyerekek öt percen túl is az asztalnál maradtak, ettek, nézd már! Borcsi különösen lelkes volt, mert mint tudjuk, Hófehérke azért maradhatott a törpéknél, mert beígérte nekik az egresszószt.
Éppen szezonja van, csináljatok ti is!
A kacsamell meg annyi, hogy a hentes kezét csókolomot köszön, beirdalja a kacsamell bőrét, vagyis nekem igen, de végül is aznap kaptam árengedményt a sajtos embertől is, és a szívószálat is féláron adták, nem tom, lehet, hogy máskor is vállpántos blúzban megyek a piacra*, vagy mosolygok, de azt úgyis mindig, szóval aznap különösen kedves volt hozzám mindenki, érdekes. Aztán a kacsamellet besózom, bőrével lefelé behelyezem egy serpenyőbe, aztán körbe kérget sütök rá(juk). Az irdalásnál szétnyílt bőrbe fokhagymát teszek, na honnan? Hát a kertből, ofkorsz, majd tepsibe teszem, kis vizet öntök alá, és alufóliával lefedve kb. kétszer annyi ideig sütöm, mint amennyi a súlya. Mivel mértékegységekben nem vagyok nagy, a hetven deka kacsamellet másfél óráig sütöttem, a végén kicsit még rápirítottam. A kacsazsír egy része bögrébe került, a másik fele meg ment a főtt krumplira.
Finom volt nagyon, máskor is csinálok ilyet. Kár, hogy a kajablogot meg nem találom, egyébként ezt oda írtam volna.
*Ebédünk elkészítéséhez kizárólag helyi termelők áruját használtuk, beleértve a mézet, és kivéve a fűszereket, mert itt senkinek sincs fahéjfája. A lime fűszernek számít most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése