Amikor a kezemben légycsapót lengetve szórakozottan sétálok fel-alá a lakásban, és száz százalékos találati aránnyal irtom a legyeket, akkor azért úgy érzem magam, mint a vitéz szabócska. Bár inkább Francisco az Isaurából.
(a helyzet az, hogy az új házban még korántsem mondható teljesnek a szúnyoghálózottság, úgyhogy most eső után köpönyeg módon, mechanikailag védekezünk. A légycsapó ugyan legalább olyan gusztustalan, és egy ideális világban nem létező eszköz, mint a fogpiszkáló, viszont legalább olyan hasznos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése