A család táplálásával kapcsolatban

Szóval az én önbizalmam az nem olyan, hogy csak úgy sebet lehessen rajta ütni, elég masszív anyagból hordta össze ugyanis a gólya. Sosem értettem azokat, akik még akkor is tipródnak, ha amúgy minden rendben van, de tééényleeeg? Nem gáááz?
Há' nem. Látod, örüljél!
Mert én magammal kapcsolatban még akkor is a tökéletességet hallucinálom, amikor mondjuk fenékre esek huszonöt talpig öltönyös, jóképű pasi előtt, mert ki más tudna ilyen elegánsan seggest dobni, mint én, na ugye.
Nem úgy, amikor a gyerekeimet etetem. Na, akkor ilyen kicsike vagyok, mutatom a kisujjamat, és a szőnyeg alatt közlekedem. Vasárnaponként. Hát az blöá.
Mert én ugye igyekszem kérem, nagyon. A magyar és a nemzetközi konyha remekeit hordom eléjük, válogatott, minőségi alapanyagokból, változatosan és egészségesen készítek nekik kiváló ízű ételeket - gondolom én főzés közben. Evés közben meg, amikor látom, hogy csak piszkálják a kaját, jó esetben a villájukkal, rosszabb esetben eltorzult fejjel kaparják le tíz körömmel a nyelvükről, na, akkor összeroskadok.
Ma is, a kis dögök. Főztem zöldséglevest, mert az paleo egészséges és finom, sütöttem utána tarját, amit előtte pácban fürdettem, hozzá pedig csicsókakrémet és gyömbéres-mazsolás sárgarépa csíkokat kínáltam, gondoltam, ezt fikázzátok egyétek, édes is, fűszeres is, finom is, egészséges is. Na persze ezt csak egészen addig gondoltam, amíg Ákos neki nem állt leves helyett kinyalni a süti tésztáját a habüstből, levest egy falatot sem evett, viszont közölte, hogy ő már jól is lakott, ugorjunk, ide a sütit. Borcsi meg nagy finnyásan megette a levesből a répákat, mert beígértük neki érte a rigó minőségű füttytudást, és kikanalazta a levét, mert mittomén, finom volt biztos, de azért vigyázott arra nagyon, hogy több összetevő maradjon a tányéron, mint amennyit megeszik.
A másodikféle elfogyasztása a következőképpen zajlott. Ákos megevett kézzel egy falat húst, a csicsókapürét megkóstolta, és közölte, hogy nem szereti. Ezzel lehet a legnagyobb csapást mérni a tudatomra, mert ha kóstolás nélkül mondja, hogy ezt nem szereti, akkor ugyan leborítom a székről bosszankodom, de nem veszem zokon. Mert meg sem kóstolta. Erre, agyvérzés helyett bevezettem, hogy semmit sem kell megenni, de mindent meg kell kóstolni, hátha rájönnek, hogy milyen csodás falatokat kínálok én nekik. Na erre kötelességszerűen mindenbe beledugják a nyelvüket, esetleg a szájukba vesznek egy mikroszkopikus falatot, de még el sem ér az inger a nyelvüktől az agyukig, már közlik, hogy nem finom. Na ez az a pillanat, amikor legszívesebben magam elé venném a pálinkásüveget, hogy most mit erőlködünk az evéssel, amikor inni is lehet. Na, de hát nem azért vagyok nő és anya, hogy gyáván megfutamodjak a kötelességem elől.
A gyömbéres-mazsolás répa ugyanígy járt, mondjuk a mazsolákat legalább megették. Figyeljük meg közben, hogy Borcsi a levesben még ugye szerette a répát, ám vajon, gyömbérrel párolva már nem, holott a gyömbéres sütikért él-hal. Szóval keressük a logikát a dolgokban. Csak nem találjuk.
Borcsi szerencsére a húsból hajlandó volt enni. Borcsi imádja a szaftos husikát, hogy az ő szavaival éljek, egészen addig, amíg a tányérjára nem kerül. Mert akkor már csak bökdösi általában a villájával, olyan fejjel, mintha vonaglana még, mármint az állat a tányéron.
Hát ez az, amiért én minden vasárnap délután a porban heverek (kényelmes por amúgy, meg lehet szokni). Eleinte azzal vigasztaltam magam, hogy nyilván nincsenek hozzászokva a változatos alapanyagokhoz, az óvodai margarinos kenyeret és husi-krumplit viszont nem fogom bevezetni itthon, le is száradna lehet a kezem már a bevásárláskor. Csakhogy nyilván parmezános tésztát se tesznek eléjük az oviban (aglio-olio-pepperoncino a becsületes neve, de ezt nem szoktuk kikérdezni), azt itthon mégis nagy lelkesen belapátolják. Helyesbítek, az egyetlen kaja, amit belapátolnak. Nálunk gyakorlatilag akkor van boldogság, ha az asztal közepére helyezek egy kiló gőzölgő spagettit és mellé egy tál parmezánt. Na akkor eszik a család. Nem véletlenül lett az elmúlt fél évben akkora a seggem, mint a tanyasi lavór. Mert gyenge vagyok, és néha összekurválkodok egy kis sikerélményt.